Külföldi Szemle, 1963 (1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

BEMUTATÓK, FÖLÚJÍTÁSOK A VILÁG BALETT-SZÍNPADAIN + 0+ 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + 0 + Nem használták ki a­­ jó alkalmat... Szükségtelen mismásolni és az igazságot szépítgetni. Roland Petit első megnyilatkozása a Chaillot-palotában a néptö­megekhez szóló táncművészettel nem sikerült. Pályafutása során első ízben állott rendelkezésére­ egy 2.800 férőhelyes színház, egy remek technikus-gárda, egy ötven személyes zenekar, a Nem­zeti Népszínház közönsége, ez az "arany"-közönség; életében e­­lőször nem voltak anyagi gondjai, s minden pillanatban érezhet­te, hogy a kultusz-kormányzat támogatja, hogy Jean Vilar segíti, így ésszerűen gondolhattunk arra, hogy Roland Petit azonnal meg fogja ragadni a nagy tömegeket és legjobb alkotása­ival kedveskedik nekik, azokkal a fű­szeres számokkal, amelyek annak idején Rochno és Bérard finnyás híveit lelkesítették, nem­régiben pedig az Alhambra demokratikusabb nézőterét. Ki más le­hetne népi, mint ő, a népből jött ml­vász, aki egész gyerekkorát egy Morstorgueil­ utcai casá-restaurantban töltötte? Ki tudja job­ban visszaadni a ,­Gyémántfaló nő" utcai érzékiségét, a "Vándor­komédiások" fájdalmas költészetét, vagy "A­ fiatalember és a ha­lál" annyira párizsi drámáját? Ez a mindig robbanó, mindig moz­gásban lévő, új ötletekben dúskáló, könnyű humorú művész, aki minden nehézségen, problémán könnyedén tudja túltenni magát, a­­ki kora legnagyobb zeneszerzőivel, díszlettervezőivel és szabá­szaival működött együtt, nekik ihlettel szolgált, számomra és számunkra a legjobb fajta párizsi művészt jelképezi, jelképez­te, azt, amelyik veleszületett ízléssel rendelkezik. Sajnos csalódtunk, erről az elképzelésünkről le kell tennünk. Mert az új műsorban nem találkoztunk sem szellemesség­gel, sem kecsességgel, sem Terpsichore andalító mosolyaival, can pán idegbajjal és pornográfiával, a tehetetlenség e két elszo­morító múzsájával. Micsoda elképesztő dolog! Lássuk mindjárt a műsor főszámát, a "Maldoror"-t, Lautréamont "Maldoror énekei" című művére és Maurice Jarre fi­gyelemre méltó zenéjére. Nem okolhatjuk ennek az Isidore Ducasse ROLAND PETIT A CHAILLOT-PALOTÁBAN 30/63

Next