Külföldi Szemle, 1965 (1-10. szám)
1965-07-01 / 7. szám
55 beatles-börleszk alkalmazását. Inkább megmaradt az 1925-ös börleszknél: Germinal Casado kubista díszletét alkalmazta, mikoris korabeli autó robog be a színre, a táncosok faldrikában vannak, stb. Erre igazán senki sem mondhatja, hogy a modernkedés netovábbja. Igazán nem lelkesednénk ezért a balettért, ha nem lenne Claire Motte, akinek egyénisége, humorérzéke, gyönyörű plasztikája remekül érvényesül. Elképesztőek ezek a táncosnők: nap "A hattyúk tavá"-t képesek alakítani, másik nap ,A rdE két, szántszándékkal minden merészség híjján lévő múltbatekintés után ragyogó kiáltás következik az avant-garde napsütésében. A mágikus körökre, éles hangzású hullámokra, barbár ritmusokra keveredő zseniális Sztravinszkij-partitúra alkalmat nyújtott 3éjart-nak arra, hogy erőteljes kézzel mintázza meg azt,amit Cocteau "a történelemelőtti idők georgikonjai"-nak nevezett. De e műben azoknak a jövendő ezredéveknek a tavaszát is megsejthetjük, amikor a sötét kataklizmák már végigsepertek volt bolygónkon és elölről indították el útjukra azokat a faragatlan új lényeket, akik mintha egy Lovecraft képzeletéből léptek volna elő. A díszlet mindössze egy fekete függöny és az egyik sarokbani, egy hottentotta kunyhó. A hangorgia közepette, a hímek és a nőstények szinkórpás boszorkánytáncában a balett-kar minden tagja meglepő egyöntetűséggel hullámzik vagy vonaglik a két szólista - Rayet kisasszony és Atanassoff - körül; utóbbi elképesztő plaszticitással ruházta fel Ádám szerepét. A közönség hangosan ünnepelte a "Sacre"-ot és Pierre Boulez-t, aki egész este fölényes biztonsággal vezényelte a zenekart: megérdemelten éljenezték meg Béjart-ral együtt, akinek a párizsi Opérában való szereplését mint szerencsés kezdeményezést kell Auric javára írni. /Olivier Merlin/ />/ A Sztravinszkij-est után Pierre Boulez-t ismét hangosan ünnepelte a közönség; a karmester már kezd hozzászokni ezekhez a személyes sikerekhez. Meg kell adni, hogy a három zenemű interpretálása csodálatos volt. Még emlékszünk a legutóbbi Berlini Fesztiválra - 1964 szeptemberében - , amikor Sztravinszkijtól és Crafttól kaptuk a "Lakodalom" és "Arcika" száraz, szomorú, unalmas interpretálását. Ezúttal e partitúrák szinte új életre keltek. Boulez-nél ugyanis az abszolút ritmikai szigort egy lendületes vitalitás hordozza, emeli magasabb síkra, aprólékosan tárja föl, kelti életre a művek minden gazdagságát és átlényegíti eszmei mondanivalójuk fényével. 1655 / 65