Külgazdaság, 2009 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1-2. szám - Körkérdés a pénz- és tőkepiaci válság és a szabályozás összefüggéseiről. Válaszolnak: Antalóczy Katalin, Bod Pétr Ákos, Csáki György, Király Júlia, Kovács Álmos, Mérő Katalin, Mohai György, Sass Magdolna, Száz János, Várhegyi Éva
az elemzéseknél is jelentkeztek olyan metodológiai és adatproblémák, amelyek figyelembevételével nem ennyire egyértelmű a közvetlen külföldi befektetések stabilitása. Nem biztos ugyanis, hogy a közvetlen külföldi befektetési adatként közölt számok valóban a tőkeáramlás mennyiségét mutatják. Míg a kezdeti részvény- („equity") beáramlást általában jól mutatja a statisztika, addig a pótlólagos beruházások esetében már nem ez a helyzet. Különösen kényesek azok az esetek, amikor az anya- és leányvállalat különleges pénzügyi technikákat használ az adókötelezettség csökkentése érdekében, vagy ha a leányvállalat finanszírozása a helyi (fogadó gazdaságbeli) pénzpiacokról történő hitelfelvétellel történik - ekkor máris kérdésessé válik ez a stabilizáló hatás. Vállalati felmérések azt mutatják, hogy pénzügyi válság idején az anyavállalatok arra biztatják a leányvállalatokat, hogy finanszírozási szükségleteiket a helyi piacokról elégítsék ki (Brukoff-Rother, 2007). Ennek következményei természetesen attól is függnek, mennyire képes erre a leányvállalat, mennyire képesek és hajlandóak a helyi pénzügyi intézmények a finanszírozásra, valamint hogy mennyire érvényesül egyfajta kiszorítási hatás a leányvállalat hitelfelvétele kapcsán a helyi vállalatok kárára. Lehmanni et al. [2004] például azt találták, hogy ha az USA-beli „anyák" leányvállalatainál minden anyaországbeli vagy külső finanszírozási forrást számba vesznek, akkor a „valós" közvetlen külföldi befektetések nagysága a statisztikákban szereplőnek mintegy háromszorosa lenne a többségi USA-tulajdonban levő leányvállalatok esetében. A következő világméretű válságnál már jóval egyértelműbben látszott, hogy a közvetlen külföldi befektetések sem annyira stabilak, mint azt az ázsiai válsággal foglalkozó empirikus elemzések mutatták. A 2000-es évek elején a dotcom buborék kipukkanása, a 2001. szeptember 11 -i merényletek újabb minirecessziót idéztek elő a világgazdaságban. Ennek következtében már számottevően visszaesett a befektetések értéke minden régióban. A fejlett országokban 2001-ben 2000-hez képest megfeleződött a közvetlen külföldi befektetések dollárban kimutatott értéke, 2002-ben további közel 15 százalékkal, 2003-ban pedig újabb 25 százalékkal csökkentek a közvetlen külföldi beruházások az előző évhez képest. Ugyanezek az adatok a fejlődő régióban rendre 40, 26 és 19 százalékot mutattak (UNCTAD, 2004). Vagyis ez az összességében enyhe válság már nagyon jelentős negatív hatást gyakorolt a közvetlen tőkeáramlásokra, s egyértelművé vált, hogy a közvetlen külföldi befektetések nem tudják függetleníteni magukat a krízistől. A 2001-2003-as adatok némileg részletesebb vizsgálata alapján megállapítható, hogy a közvetlen külföldi befektetések zuhanása akkor szinte kizárólag a határon átnyúló egyesülések/felvásárlások (M&A) drámai visszaesésének volt köszönhető. Ez a jelenség a mostani válságban is megjelent, hiszen a már rendelkezésre álló adatok szerint a közvetlen külföldi befektetések meghatározó részét képező egyesülések/felvásárlások 2008-ban várhatóan közel 30 százalékkal csökkennek a 2007-es rekordszinthez képest (OECD, 2008). 2009-ben a jelenlegi prognózisok szerint a világgazdasági növekedés 2 százalék körülire csökken, ami a Nemzetközi Valutaalap definíciója szerint globális recessziót jelez. Visszaesés várható valamennyi fejlett régióban - az Egyesült Államok, Német-