Külkereskedelem, 1962 (6.évfolyam, 1-12. szám)

1962 / 1. szám - Dr. Vajda Imre: Az SZKP XXII. kongresszusa és a magyar külkereskedelem feladatai

megvalósításáért és ennek érdekében szemügyre kell venniök a termelés és szervezés minden egyes fázisát, fel kell deríteniük, hogy hol, melyik szakaszban lehet­séges és kívánatos a nemzetközi munkamegosztás alkal­mazása. Távolról sem egyedüli tere ennek a végtermé­kek profilozása. Minden tapasztalat amellett szól, hogy ipari termelésünk műszaki színvonalát és egyben gazda­ságosságát végzetesen befolyásolja az a körülmény, hogy az alkatrészgyártásra és az anyagelőkészítésre sokkal ke­vesebb gondot fordítanak, mint a gyártmányszerkesz­tésre és a gyártás befejező fázisaira. Ebből tömérdek fe­lesleges és költséges egyedi importigény és drága, sok esetben műszakilag sem megfelelő megoldás adódik. A közbenső fázisokban és a termelés szervezésében fenn­álló hiányosságok gyakran felemésztik szinte mindazt az eredményt, amit a gyártmányszerkesztésben és befeje­zésbe­n produkálunk. Ezen a téren nem látunk jelentő­sebb előrehaladást, hanem mindig csak pillanatnyi kény­szermegoldásokat: hol egy licencvásárlást, hol alkatrész­importot, hol egy meggondolatlan — mert nemzetközi ki­hatásaiban kellően fel sem mért — beruházási javaslatot. De abban az irányban, amelynek követését a szocialista világpiac, a „nagypiac" léte előírja, a standardizálás kö­vetkezetes megvalósítása irányában túlságosan lassú az előrehaladás és a külkereskedelem sem kezdeményez ezen a téren eléggé. A nagypiac adta lehetőségek számunkra a standar­dizálás két útját nyitják meg, mindkettő csak szer­vezett nemzetközi munkamegosztással válik járhatóvá, de járhatóvá válik egy kis ország viszonylag kisméretű ipara számára is. Standardizálni lehet az alkatrész- és anyaggyártást úgy, hogy egyetlen üzem állítja elő a kü­lönböző üzemekben (országokban) gyártott termékek számára szükséges alkatrészeket, általánosan elfogadott és bevezetett normáknak megfelelően. Ez lehetővé teszi a célgépek folyamatos kihasználását, a termelékenység óriási méretű növelését, a befektetett eszközök gyors megtérülését és ennek következtében az alkalmazott technológia gyors továbbfejlesztését. A standardizálás másik útja a gyártott késztermékek választékának csökkentését és a termelés összpontosítását jelenti né­hány, speciális termékre. Az előbbire a leginkább is­mert és megvalósított példát a gördülőcsapágy-gyártás adja, de még itt is rendkívül szűk a tényleg megvaló­sított csere mértéke. Az alkatrész- és anyaggyártásnál a nemzetközi standardizálást, mint a szükséges ráfordí­tások csökkentésének egyik legeredményesebb, a gya­korlatban legjobban bevált módját eddig túl bátorta­lanul alkalmazzuk és még elvétve is alig akadunk ja­vaslatra külkereskedelmi munkánk terén, amely ebben az irányban keresne megoldást. E­­z azonban csak az egyik probléma. A másikat, amely nem kevésbé jelentős, abban látjuk, hogy ipari termelésünk még mindig túl szétaprózott, nem eléggé koncentrált, sőt ezen a téren az utóbbi egy-két évben a második hároméves terv kezdetén mutatkozó lendület alábbhagyott. Itt is a szocialista nemzetközi munkamegosztás adta nagypiac jellegének és törvény­szerűségeinek elhanyagolása, a lehetőségek nem kellő mértékű kihasználása figyelhető meg. Tudjuk, hogy alig akad nehezebb feladat a gazdaság terén, mint az ipar szerkezetének átalakítása, de azt is tudjuk, hogy nincs sürgősebb sem. Következetes koncentráció nélkül nem tudjuk legfontosabb népgazdasági és külkereske­delmi problémáinkat abban az ütemben megoldani, amelyet a szocialista társadalom építésének menetrendje megkövetel. Itt ne áltassuk magunkat: nem az anyag­beszerzés a maga ismert nehézségeivel adja külkeres­kedelmünk elsődleges problémáit, hanem az, hogy ex­portra ajánlott termékeink minőségi színvonala nem emelkedik elég gyorsan és túl kicsiny azoknak a termé­keknek a száma, amelyekben szakosodásunk megér­demelt nemzetközi elismeréshez jutott volna. Az élenjáró termékek között pedig nem csekély számban vannak olyanok, amelyeknek gazdaságossága nagyon vitatható. Ez fékezi a külkereskedelmi fejlődés lendületét­. S ez idéz elő időleges megtorpanást ott, ahol szakadat­lan, gyors előrehaladásra lenne szükség és lehető­ség. Noha külkereskedelmi forgalmunknak a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya nemzetközi méretek­ben is rendkívül magas, nem gondolkodunk eléggé a szocialista világpiac és munkamegosztás méreteiben, nem vagyunk eléggé nagyvonalúak és következetesek. Következetesebb „nagypiaci szemlélet" mellett gyorsabb eredmények születhetnének a kutatás fokozása és kon­centrációja, az újítások megvalósítása, egyes valóban specializált nagyüzemek létrehozása és szervezése terén. Következetesebb nagypiaci szemlélet több erőt adna a konzervativizmus és üzemi sovinizmus leküzdésére, eredményesebben tudnánk fellépni a szocialista nemzet­közi kooperációt fékező nacionalista irányzatok ellen. Egy igen neves és szellemes francia tudós­ állapította meg: egyetlen ország sem egységes, homogén gazdasági térség; mindegyiken belül alakulnak, a technika állandó változásainak kitéve, növekedési és fejlődési központok, övezetek. Az ezekből kiáramló hajtóerők viszik előre az egész gazdaságot és ragadják magukkal a lassabban ha­ladó, vagy elmaradó területeket, ágazatokat is. Korunk fejlődése e megállapítás igazságát számos példával iga­zolta, habár mi, a gondolat felvetőjétől némileg elté­rően, nem annyira egyes földrajzi övezetek, mint inkább az ipari termelés egyes területei előrehajtó szerepére gondolunk. Az energetika, a petrokémia és a műtrágya­gyártás, az agrokémia, az elektronika mindmegannyi példája az egyes helyeken kirobbanó, más területekre átáramló és azokat megtermékenyítő hatásoknak. A kül­kereskedelem feladata, hogy a nemzetközi munkameg­osztás talaján állva minden erejét ilyen növekedési pó­lusok kialakulásának ösztönzésére fordítsa. Növekedési pólusok születhetnek nálunk a gépipar, a műszeripar, a híradástechnika, a könnyűfémipar, a vegyipar és a könnyűipar néhány ágában — de csak néhány ágában, nem az ágazatok tucatjaiban. Erre nem telik erőnkből, de ez nem is felelne meg a XXII. kongresszus elöljáró­ban idézett elveinek és az ilyesfajta kísérletek csak visz­szatartanák fejlődésünket. A pártprogramról mondott beszámolójában Hrus­csov elvtárs hangsúlyozta, hogy a programterve­zetben pontosan kifejezésre jut a lenini irányvonal: a központosított állami vezetéssel összhangban minden le­hető módon fejleszteni kell a gazdaságvezetés demok­ratikus alapjait. A gazdaságvezetés demokratikus alap­jainak fejlesztése: ez nemcsak annyit jelent, hogy az ál­lami vezetésnek módot kell adnia a demokratizmus ki­bontakozására a vezetése alatt álló területen, hanem egyben annyit is, hogy a terület minden felelős dolgo­zójának társadalmi-erkölcsi kötelessége a feladatköré­nek legjobban megfelelő munkamódszerek felkutatása, aktív részvétel azok kialakításában. A külkereskedelem fentebb vázolt teendőit csak akkor tudjuk eredménye­sen ellátni, ha az apparátusbeli és a vállalati dolgozók széles köre magáévá teszi e gondolatokat, mindenekelőtt azt, hogy nincs olyan gazdasági problémánk, amelynek megoldását nem a szocialista nemzetközi munkamegosz­tás szervezett módján kellene elsősorban keresni és nincs is olyan problémánk, amelynek megoldására ez, ha állhatatosan és következetesen küzdünk érte, lehe­tőséget ne nyújtana. A XXII. kongresszus és a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programja a gazdaságfejlesztés kijelölt menetét és ütemét a kommunizmus felé haladó társa­dalmi fejlődés távlati keretébe állította be. A termelő­erők növekedése, az anyagi források és a természeti kincsek legésszerűbb felhasználása, a munkatermelé­­kenység hatalmas mérvű emelése és a leggondosabb ta­karékosság termelési ráfordításainkban: mindennek el­sődleges célja a népjólét emelése és a legmagasabb élet­színvonal elérése. Az ott kijelölt cél felé törekszünk mi is. Külkereskedelmünk akkor szoglálja ezt legeredmé­nyesebben, ha erőfeszítéseinek javát a szocialista nem­zetközi munkamegosztás elmélyítésének szenteli. * Francois Perroux: La coexistence pacifique, II. kötet. P6-les de développement ou Nations? Presses Universitaircs de France, Paris, 195a. 2

Next