Kulturharc, 1933 (3. évfolyam, 1-9. szám)
1933-01-01 / 1. szám
A Kultur Szövetség Hivatalos Folyóirata. ÉVFOLYAM 1933 JANUÁR 1. SZÁM 9 Szerkesztő bizottság: BERKOVITS JENŐ, CANDELL VICTOR, HOLLÓS JÓZSEF, KÁLNAY FERENC, MOÓR PÉTER Munkatársak: Bálint Imre, Cora, Fábri Rezső, Fekete Béla, F. R. Ferryman, Galambos Zoltán, Gellért Hugó, Gross Sándor, Hollós Klára, Illés Ágota, Mihályi Dezső, Meyer Antal, Olexo Endre, Pataki Imre, Perl I. János, Reiner András, Szentmiklóssy Sándor, William Weinberg. KULTÚRHARC published monthly by the HUNGARIAN CULTURAL FEDERATION, 242 East 79th Street, New York, N. Y. Vol. 3., No. 1., January, 1933. Subscription $1.20 a year; $2.00 abroad. Entered as second class matter January 1 4, 1932. at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 1, 1879. Előfizetés az Egyesült Államokban egy évre $1.20. Külföldön, egy évre $2.00. Egyes szám ára 10 cent A “Kultur Szövetség” évfordulója. Irta: HOLLÓS JÓZSEF. Beleképzelem magamat egy idegen személybe, aki most először jön le azon a keskeny vaslépcsőn, ami a Kultur Szövetség 79-ik utcai új klubhelyiségébe vezet. Majd minden estémet ott töltöm, úgy vonzódom oda, mint tizenkét éves koromban a játszó pajtásaim közé. Nos, most úgy lépek be, képzeletben, mintha először volnék ott. Süsrgés-forgás, kalapálás, zaj, a bejárattal szemben a színpadot építik. A munka zsivaja odavonz. Munkásruhában Ferryman vezérkedik hat-hét fiatalember felett és velük együtt mér, fűrészel, kalapál. Egyik a falat festi. Egy másik ép a súgó ülését idomítja. Egyik csoport villanykészülékeket szerel. Egy hosszú asztalon négy fiatal nő hatalmas bársonyfüggöny kialakításán dolgozik. Sietni kell, négy nap múlva felavatják az új színpadot. Mögötte már folyik a próba. Candell Viktor, a rendező, magyaráz a többi műkedvelőnek. Körülnézek. Nagy terem, de minden részletében vonzó és ízléses. Hatalmas négyszögletű oszlopain pompás freskók, a munka, tudás, sport, művészet szimbólumai. A falakat művészi festmények, rajzok takarják: a Szövetség tagjainak képkiállítása. A bejárat mellett balról nagyszerű ruhatár, jobbról egy kis konyha, amelyben Simonna gondoskodik a klubban vacsorázó, teázó tagokról. Az oszlopok mögött öt sakkasztalon folyik a mérkőzés, a sakkozókat nem látszik zavarni a munka zaja. Egyik írógépnél Moór Péter diktál valamit a lap számára. Két telt könyvtárszekrény mellett újságok, folyóiratok és egy csomó olvasó. Ki hinné, hogy ez a gyönyörű klubhelyiség és leendő színház négy hónap előtt még inkább egy földalatti istállóhoz hasonlított? Jó helyen feküdt: a Yorkville szívében. Nagy hodály: beférnek vagy ötszázan. Olcsón is kínálták, de átlakítása nagy pénzekbe kerül. Egy nagy oszlop kivétele, új padlózat, ruhatár, tribün, bebútorozás, díszítés, a csőhálózat eltüntetése: kinek van minderre pénze? A Szövetségnek egész biztosan nincs. Még nagy nyomda tartozások is terhelik s a pénztár üres.. Taggyűlés. Előterjesztés. És a lelkes tagok, munkások, jórészt munkanélküliek, szegény kispolgárok, pénztelen intellektuelek egyetlen ülésen közül 300 dollár kölcsönt ajánlottak föl, ami pár nap alatt együtt volt. Ki lehetett bérelni a helyiséget és meg lehetett kezdeni itt munkát. Csupán az anyagért fizettek. Minden munka: asztalos, kárpitos, festő, lakatos, szerelő, díszítő munka ingyen volt. A Szövetség vagy huszonöt szakmunkás és művész tagja, eddig soha nem látott kollektív szellemtől áthatva, heteken át, éjjel-nappal dolgozott, amíg a raktárnak készült piszkos hodályból a mai finom ízlésű, otthonos és pompás klubhelyiség alakult ki. Aki csak látta is a munkások, művészek önzetlen együttműködését, nem szabadulhatott e kollektív szellem érzése elől: egy új világ kezdődött itt, kicsiben. Persze meg volt már e szellem csírája a Szövetség alakulásakor is. Valahogy nem is alakult: úgy robbant ki ez a kulturtársaság abból a régi és elérhetlennek látszó óhajból, hogy legyen végre egy egységes kultúrfrontja a száz érdek szerint, száz felfogás szerint szertetagolt és szerteszórt amerikai magyarságnak. Ezt kísérelte megcsinálni másfél évvel ezelőtt a new yorki intellektuelek egy csoportja is, de amelyben csakhamar jelentkező antiszociális szempontok kiszorították a programjába vett kollektív gondolatot és így egyéni és szükségképen reakciós mozgalommá sülyesztették a nagy költő szellemétől teljesen idegen Ady-Társaságot. Kik voltak a kezdeményezők? Néhány író, művész, orvos, munkás, hivatalnok. Alig egy tucat. Csupa fiatalok, nagyobbrészt években is, de lélekben mindenesetre azok. Nem is new yorki: országos szövetséget kell szervezni s egy szépirodalmi és művészi folyóiratot kell kiadni, mindjárt 3.000 példányban. Lelkesedés, hit és egy gyönyörű terv elgondolása volt összes tőkéjük. Forra-