Külügyi Szemle, 1935 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1935-07-01 / 3. szám
PILSUDSKI (Személyes emlékeim.) írta: Belitska Sándor A napilapok kimerítően foglalkoztak Pilsudski József marsall élettörténetével s így én inkább a háború utáni államférfiu ország- és hadseregszervező bölcs működését óhajtanám röviden vázolni, mert hiszen egy nagy embert legkarakterisztikusabban művei, alkotásai által lehet jellemezni és megismerni. 1923 őszén érkeztem Varsóba, ahol közel 7 évig működtem mint magyar követ. Akkoriban a nemzeti demokraták — a tábornagy ellenesei — voltak uralmon. Ezt az uralmat nagyon rövid életű kormányok, gyakori miniszterválságok, parlamenti munkaképtelenség jellemezték. Az ország szervezetlen volt, a három — orosz, porosz, osztrák — rész külön-külön törvényekkel, közigazgatási rendszerrel stb. élt. A lengyel márka napról-napra zuhant, nagy drágaság, pénzhiány jellemezte a pénzügyi és közgazdasági helyzetet. A tarthatatlan lengyel márka helyébe dollár-alapon „zlotyt“ kreált az egyik kormány, de ennek túl magas felértéklése ingadozást és bizonytalanságot okozott, nyugalmat nem hozott a javulásra, a kormányzati stabilitás hiánya miatt, remény nem volt. Közbevetőleg őszintén meg kell mondanom, hogy ezek a kormányok is — bár erős francia befolyás alatt állottak — magyarbarátok voltak. Sikerült is pár hónapi ottlétem alatt a kereskedelmi szerződést megkötnünk velük. Ez volt Csonka-Magyarország első külföldi szerződése, amely csak barátsági alapon jöhetett létre. Más barátunk addig nem volt. Pilsudski marsall kis birtokán visszavonultságban élt, tele aggodalommal az ország jövőjét illetőleg. Nála tett látogatásom után az volt a benyomásom, hogy a nagy akaratú, duzzadó erélyű, kemény hazafi sokáig nem nézheti tétlenül ezt az áldatlan állapotot s előbbutóbb, sőt nemsokára akcióba kell lépnie. Lelke nem bírja sohá ezt a vajúdást. Megtörtént, aminek meg kellett történnie. Előre óhajtom leszögezni azt, hogy a nagy marsall és bölcs államférfi soha sem volt diktátor! Alapjában véve alkotmánytisztelő, nemzete jogait respektáló, nagy hazafi volt, aki egyformán szerette minden honfitársát, még ha — szerinte — megtévedt is az illető. Hogy a testvéri harcot neki kellett megindítani, bizonyára neki fájt a legjobban. De kemény hazafiassága kellett, hogy ösztönözze őt erre és nem nézhette a régi, történelmi, viszályos állapotokat, amelyek egyszer már tönkretették hazáját. Külügyi Szemle 1935. 15-