Községi Polgári Fiú és Leányiskola, Kunhegyes, 1932
A 10. évfordulóra. Az ember, aki véges erőivel méri a végtelent és csak történések tényeihez kötve érzékeli az idők folyását, események jelentősége szerint jelöl meg időpontokat, határt kereső képzelete útján. Ilyen emberi mérték szerint, rendeltetése pályafutásán, iskolánk is állomáshoz ért. 10 éve, hogy elindult ez az iskola életútján, hogy a nemzet törzsét alkotó polgárság helyi és környező csoportjának szellemi szükségletét szem előtt tartva, belekapcsolódjék a munkás magyar életre nevelő kultúrintézmények sorába. 10 éve szántja iskolánk ezt a kemény alföldi ugart, hogy alkotó erőket, hasznos értékes polgárokat neveljen a magyar jövőnek! Keménynek mondom az alföldi ugart, mert bizony a 10 évi szántásunk alatt nem egyszer olyan nagy s kemény rögökben akadt meg szántóekénk vasa, hogy minden testi és lelki energiánkra szükség volt, hogy megtörjük ezeknek a rögöknek erejét! De minden gáncs- és akadályokkal szembenézve mentünk előre a kijelölt úton abban a biztos tudatban, hogy a mi útunk a helyes út, a mi útunk a legszebb emberi célokhoz vezető igaz út! ... Mi most ünnepelünk, holott ennek a tíz éves, fiatal fának a törzse fejszefokától sebzett. Kivágásra van ítélve, pedig életért kiált, mert élni akar itt a fátlan alföldi síkon ! Igen, a hit erejénél fogva mégis ünnepelünk, mert a kétségek, bizonytalanságok végső fokán , Makláry Károly Ur őméltósága útján, Borbély György cs. és kir. kamarás, főispán Ur őméltósága kegyes volt az iskolánk ügyét felkarolni s igy biztos reményünk lehet arra nézve, hogy legfelsőbb hatóságunk visszaadja iskolánk szépen fejlődő életét ! Ebben a hitben ünnepelve lépünk a második évtizedbe . . . . . . Tapasztalati tény, hogy minél magasabbra megyünk, annál nagyobb a látókörünk, tehát messzebb látunk. Ez fizikai tény, amely teljesen analóg azon — szellemiekre vonatkoztatott — ténnyel, hogy minél több irányú és minél gazdagabb a szellemi ismeretünk és ezeknek minél nagyobb magaslatán állunk, annál tisztultabb az ítéletünk valami fölött s annál magasabb szempontok szerint tudjuk megérteni a világot! A görög monda szerint a magasba repülni vágyó Ikarosnak viasszal rögzített tollakból szárnyakat készített atyja, Daidalos, a hires szobrász. Ikaros örült, hogy repülni tud és elbizakodott