Kurír - esti kiadás, 1990. július (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-07-27 / 20. szám
1990. július 27. V AKASZTRÁLÁS MEG A KULTÚRA Vannak, akik elégedetlenek a nemükkel Rémesen hangzó bűneset vert fel némi port a magyar sajtóban nemrég: egy ötvenéves vidéki munkást bosszúból megfosztottak férfiasságától... További sajtóközleményekre adott alkalmat, amikor kiderült, hogy a szerencsétlen férfi valójában önmaga áldozata. Ezzel ugyan nyomozati munkát okozott, de mentesítette őt a jogkövetkezmények alól az amnesztia... Rossz rágondolni, mi lett volna, ha nincs amnesztia! Az eset valóban felvet néhány kérdést. Buda Béla pszichiáter segített, hogy tisztábban lássunk. - Doktor úr, milyen élettani következményei lehetnek egy ilyen esetnek? - A nemi hormonok egyfelől részt vesznek a nemi működés kialakításában, másfelől ezt a működést szolgálják. Ha ilyen merénylet ér harminc-negyven alatt valakit, az szervi eltérést okoz. De ha érett, kialakult férfit fosztanak meg heréitől, bármi meglepő, annak nincsen közvetlen hatása; pontosabban semmi olyan, amelynél ne kellene mindenekelőtt a lélektani és társas kapcsolati szempontokat megvizsgálni! Tegyük fel, hogy betegség miatt kell ilyen műtétet végezni, és megfelelő lelki előkészítés után a beteg ezt elvállalja, környezete pedig segít a főként lelki természetű gondok enyhítésében! Ez esetben a férfi legfeljebb a gyermeknemző képességét veszti el. De sem a gyönyörérző képessége, sem a párosodási készsége és késztetése nem vész el! A merevedést nem a herék vezérlik. Még a hím nemi hormonokat sem csupán a herék termelik, hanem a mellékvesék is! Alkalmasint fokozódhat ezeknek ilyen működése... - Akkor tehát a fő figyelmet a lelki összetevők érdemlik? - Természetesen, két okból is! Az ilyen esemény nincs előtörténet nélkül... Az utótörténet pedig kulcsfontosságú: ha valaki átéli a veszteséget, súlyos depresszió alakulhat ki benne. Ha a pszichiáter és a családi környezet szeretettel és szakszerűen segít, elérhető, hogy még bűncselekmény áldozatánál is csak jelentéktelen következmények maradjanak vissza, negyven fölött... Ne higgye, hogy túl ritka a kasztráció! Egészségügyi szükségből vagy lelki betegség következményeként öncsonkítás által adódik annyi, hogy minden héten felröppenhetne egy-egy ilyen „szenzáció”! Több száz körül lehet például azoknak a száma, akik elégedetlenek a biológiai nemükkel, a magyar orvosi gyakorlat azonban nem nyújt lehetőséget az átalakításra. Bűncselekményként? Tízévente ha akad egy ilyen... A kultúrtörténetben pedig vallási szektákban is ismeretes a kasztrálás. De szerintem nem erről kellene írniuk! _ ? - Nézze, ebből a sajtóközleményből, amit itt mutat, még az sem világos, hogy mely testrészeit vesztette el a férfi. Azért fűztem hozzá az utolsó orvosi problémát. Viszont a neve szerepel, és azt is bőven taglalják, hogy hol voltak vérnyomok, és hogy ügyes keresztkérdéseknek vetették őt alá, amíg megtört s vallott! Uram, ez felháborító! Képzelje el, ha nem egy „vidéki munkásról”, hanem egy pesti értelmiségiről teregetnek ki ilyesmit, az jogosan milyen zajt csaphatna! Kultúrvidékeken ilyesmi miatt szokás egymillió dolláros pert megnyerni a sajtó ellen! De a rendőrségi közlemény is!... Méghogy vádemelési javaslat meg amnesztia, uram, az első a hivatalos pszichiátriai vizsgálat, amely ebben az esetben nyilván nem tesz lehetővé büntetőeljárást! Micsoda világ, amelyben a személyiség alapvető jogait , ilyen módon lehet sértegetni! Épp itt az ideje, hogy megváltoztassuk! FÜREDI MŰTÉT HIDEGVÉRREL A beteg a szívéhez kap, és lefordul a székről. Az infarktusok egyharmada azonnali halállal jár együtt. Egészséges életmóddal az infarktusok java része elkerülhető. Különböző elváltozások - például a koszorúér-szűkület - infarktusveszélyt jelentenek. Nincs, más menekvési mód, csak a többórás műtét, így is a halálozási okok között az első helyen szerepelnek a szív- és érrendszeri megbetegedések. Éles, szúró fájdalom. Mintha kést döfnének a hátba, a mellkasba. Aztán: abroncsszorítás. És fürdés a verítékben. Reszkető kézzel előkotort gyógyszer a nyelv alá. Enyhül a fájdalom, csökken a szívgörcs. Majd ismétlődik. Naponta ötször, tízszer, tizenötször. Az orvos rábeszéli a beteget, hogy végezzék el a szívkatéterezést és a koszorúérfestést. Ebből megállapítja, hogy hol van szűkület, és hány helyen. Műtétet javasol. A hibaforrás egy-két százalék. Vagyis százból egy-két beteg hal meg A többi meggyógyul. Megszűnnek a heves fájdalmak. Visszatér a munkaképesség, az erő. A beteg még húzza az időt. Már alig tud néhány lépcsőn felmenni, már alig bír a lakásban tenni-venni. Fáradékony, fullad, dagad a lába, keze. Sokszor fekszik az ágyban. És retteg a tudattól is, hogy bármikor infarktust kaphat. Infarktust, ami elviszi, elviheti. Ismeri a statisztikát: az infarktusok egyharmada azonnali halállal jár. , Eljön a nap, amikor maga kéri az orvost: csináljon valamit, mert így lehetetlenség élni. - A függőlegesen járó ember nem tud gondolkodni a vízszintesen fekvő beteg agyával - mondja dr. Tomcsányi István egyetemi docens. - Ez már kényszerpálya. Ami sok esetben megelőzhető lenne. Az egészséges életmóddal. Idegeskedés, dohányzás, alkohol, zsíros ételek. Sport csak a tévé képernyőjéről. Ezeket kellene elhagyni. A rossz szokások halmozódnak, a végén jó, ha az infarktus koszorúérműtéttel elkerülhető. Magyarországon évente két és fél ezer ilyen műtétet hajtanak végre, de négyszer, ötször többre lenne szükség, csak nincs rá műtéti kapacitás. A Szabolcs utcai Orvostovábbképző Egyetemen pár napja a négy új (két szív-, egy ér- és egy készenléti) műtőben operálnak. A kórházban huszonöt éve került sor az első szívműtétre. Egy hétre egyet vállaltak. Már előtte lévő nap hozzákezdtek a sterilizáláshoz, a gép összeszereléséhez, aznap pedig imádkoztak, hogy ne legyen áramszünet, vízhiány. A gép feltöltéséhez öt-hat liter vért használtak. Most a beteg és a gép percek alatt összeköthető, az eszközök egyszer használatosak, infúzió kell, vér nem. Naponta akár két műtétet is tudnak csinálni. A beteget reggel nyolckor tolják be a műtőbe. Előkészítik, altatják. Feje és a kiszíjazott karjai előtt krómozott állvány, az állványon zöld lepedő, a lepedőből mint a kipárnázott tűtartóból a tűk, úgy ágaskodnak ki az ollók, a csipeszek. Hogy kéznél legyenek. A beteg arca szürke, szájában tubus. Mélyen alszik. Az altatóorvos és az asszisztens arra ügyel, hogy abból a szűk kis mezsgyéből nehogy kiléphessen a páciens. Közérzetének minden paraméterét színes tévémonitoron figyelik. A betegnek nemcsak az arca szürke, hanem a haja és a bajsza is. Hatvanéves múlt. A sebészorvosoké a zöld állványon innen eső rész, a nyaktól a talpig. Ég a nagyobb és a kisebb műtőlámpa. A kisebb a bal lábra irányul, a metszés bokától a térd fölöttig tart. A vénáját fejtik ki. Ez kerül majd a szívébe, a szűkület fölött hidat, terelőutat alkotva. A 3-4 milliméter átmérőjű vénát tálban mossák, öblítik. A vágást összevarrják, a lábat befáslizzák. A mellkast megnyitják. Szikével. És elektromos fűrésszel. A szegycsontot nyakig kettévágják. A szike különleges. Nagyfrekvenciás kés. Vág és menten összeforrasztja az ereket. Füst és égett hús szaga követi. De nincs vérzés. Vagy csak egészen kicsi. Néhány tampon kerül a tálba. A profeszor, dr. Lónyai Tihamér meg a két asszisztens gumikesztyűje lesz vörösesbarnás és ragacsos. A sebész belenyúl a szívburokba. Nem elég a vágás. A mellkast szétfeszítik egy satuszerű terpesszel. A nyílás legalább húsz centire szélesedik. A professzor időnként utasításokat ad. Halkan, de jól érthetően. - Jódot kérek - mondja. - Hol a tűfogó? - kérdi. Egy fiatalember mintha keverőpultnál ülne, és orsós magnók pörögnének plexiházban. Összesen öt. Csakhogy ebben hajlékony, áttetsző csövek kígyóznak, és a csövekben az infúziós üvegekből valamilyen lé áramlik meg vér. A beteg szívének a vére. Az asztalt tegyétek feljebb. Most lejjebb. Fordítsátok a professzor felé. Fényt. Többet. Fókusz rendben. Adjuk a csövet. Mehet? Mennyi a vérnyomás? Szűkszavú utasítások, kérdések. Pattogó válaszok. A hőmérséklete 32 fok. Megy a hűtés. Most 30 fok. 29 fok. Ne hűtsd tovább! Légy szíves! Artériás tűt kérek. Jeget! Még egyet! A jégkását a steril fiziológiás sóoldatot az asszisztensnő tálba önti, a professzor pedig be a beteg mellkasába, jön a következő. A szív megáll. Annál a bizonyos pultnál ülő fiatalember mindenféle számokat mond, figyeli a műszerfalat. Mellette egy sokrubrikás papírlap,a motoros jegyzőkönyv. Abba is mindenféle számokat ír. - Ezzel a készülékkel végezzük a hűtést és a melegítést - magyarázza. - Ez az oxigenátor. Helyettesíti a tüdőt. A kisvárkor kiiktatva. A két fő vénán át a szív vére belefolyik az oxigenátorba. Itt történik a gázcsere. Leadja a széndioxidot, felveszi az oxigént. Majdnem ugyanaz a folyamat játszódik le, mint a tüdő felületén. A műtéthez lehűtjük a beteg vérét. Átkeringtetjük a szervezetén. Ott a hőkicserélő alul, itt vannak a pontos hőmérők. Minden biztosítva. Kétszeresen. Többszörösen. A vér az artériás száron keresztül az egyik pumpába kerül. Ez a rollerpumpa helyettesíti a bal kamrát. Nézze, itt vannak a görgők. A görgők összepréselik a csövet, és hajtják maguk előtt a vért. Addig megy a rollerpumpa, míg a műtét lényegi részét végzik. Fokozatosan leállítom, amikor a szív már képes dolgozni. Még nem. Majd. Ha a szív átveszi a munkát, vége a motorozásnak. Magyarországon alig több mint húsz pumpatechnikus van. Őket a sebészek és az altatóorvosok képezték ki. Aki a gépnél (a gép ára 25 ezer dollár) ül, Beke András. 1978 óta dolgozik a kórházban, 1981- ben tanulta ki a szakmát. A sebészorvos szemén két keskeny „műszem”, erős nagyító. Kell az ér felvarrásához, hiszen a varrószál a hajszálnál is vékonyabb. - Lassan elkezdjük a melegítést! - mondja a professzor. - A beteg 29 fokos. Megyünk föl! - válaszolja a technikus. Valakiből kiszakad egy közlés: megy a szív. És egy örömteli sóhaj: jaj, de jó! Áll a motor - mondja Beke András. És leolvassa: a motoros idő 78 perc volt, a beteg szívét 31 percre állították le. Hozzákezd a töltéshez. A vér visszaáramlik a pitvarba. - Még nem nagyon dagad - szól a profeszor. - Lassan! Lassan! Jó! A professzor kimegy a műtőből. Ő végzett. Hátravan a sebzárás. Nehéz fizikai munka. Csonttöltés. A szegycsontot húzzák össze és varrják. A beteg hőmérséklete 36 fok. Elmúlt dél. Fél egyre bent lesz az intenzív szobában. Két nap múlva húslevest szürcsöl. Két hétig a kórházban ápolják, utána három hétig a balatonfüredi szanatóriumba kerül. Aztán haza. Pár hónapon belül munkaképes. Ha minden menetrend szerint működik. Az elmúlt húsz évben hazánkban a legtöbben szív- és érrendszeri betegségben haltak meg. Megelőzve a balesetet szenvedőket és a rosszindulatú daganatos betegség miatt elhalálozókat is. A nyugati országokban javul ez az arány. Mert sokkal többet fordítanak a megelőzésre, az egészséges életmódra. És nagyon fejlett a szív- és érsebészetük is. Az Egészségügyi Világszervezet statisztikája szerint a várható élettartam Japánban 80 év. Szoros mezőnyben követi Japánt Svájc, Svédország, Spanyolország. Fokozatosan csökken a várható élettartam, körülbelül 74 év az átlag, aztán lezuhan 69 évre. A sort záró utolsó három ország: Románia, Szovjetunió és Magyarország, így, ebben a sorrendben. Magyarország a legutolsó. CSESZÁK GYÖNGYI FOTÓ: RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI i