Kurír - esti kiadás, 1990. december (1. évfolyam, 109-127. szám)
1990-12-12 / 116. szám
1990. december 12. főkapitányság fogdájában ülünk a két priccsen. A ritkuló hajú, borostás, negyki farférfi, aki farmeringben ésnadrágban ül velem szemben, kérdőn pillant rám. Szemében feszültség vibrál. Nyomban megmondom, nem arról faggatnám, hogy hol, mikor, hova, mivel tört be és mennyit zsákmányolt. Ez a nyomozó ügyész dolga. Arra szeretnék választ kapni: mi vette, vehette rá a háromgyerekes apát, a kitűnően képzett szakembert a bűnözésre? Mi űzte, hajtotta el hazulról éjszakánként terepszemlére, betörésre? Nyomban válaszol, sokszor átgondolhatta már. Gyorsan, kissé zaklatottan sorolja, közben többször rám pillant, de sötét szemüvegem csak saját képmását tükrözi, érzéseimet elrejti. - Először egyértelműen a pénzszerzés motivált. Ez persze továbbra is így maradt, de később minden sérelmem után, főként, ami a munkahelyemen ért, felhúztam magam, és akkor menni kellett, így vezettem le a problémáimat, a betörés feszültségoldó pótcselekvéssé vált bennem. Ezekben az esetekben többször voltam ittas, de a nagy balhékat mindig hideg fejjel terveztem meg. Olykor heteket, hónapokat, sőt, évet vártam az alkalomra. - Azok tényleg nagy ügyek lehettek. Mondjon egyet. - Például a megyei OTP-be való betörés 1981-ben. Akkor egy 17 millió forint értékű valutát őrző különleges páncélszekrény volt a célpont. Három helyen kellett volna megfúrni, de a harmadiknál eltört a fúróm, így csupán 3400 forint volt a zsákmány. A kisebb helyekre, mint a Halle söröző irodái, alkalomszerűen mentem. Innen többször több százezer forintot vittem el. Mindent pontosan ismertem. Rendőrként sok helyen megfordultam. Jártam a megye szinte minden településén, tudtam, hol vannak az intézmények, posta, üzlet, téesziroda. Tehát tisztában voltam azzal, hova lehet, hova érdemes betörni. Mindig ilyen helyekre mentem be, magánembertől soha egy fillért sem vittem el. Volt, hogy otthagyott női táskában találtam hozzá sem nyúltam. - Sokat volt távol éjszaka. Nem tűnt ez fel a családjának, a környezetének? És az sem, hogy miből futja ilyen költekező életmódra? - Rettentően tudok alakoskodni, színészkedni. Persze ez nagy idegfeszültséggel járt, amit itallal, dohányzással próbáltam enyhíteni. Képzelje, az utóbbi időben már naponta öt doboz cigarettát szívtam! Ennek ára Marlboróból 450, Dunhillből ezer forint. Szorozza meg harminccal! Ez maga több volt, mint a havi fizetésem. És én csak pezsgőt ittam. Sokat. Éttermekbe jártam vacsorázni, ebédelni, szórakozni, nagy sleppel. Fizettem szinte mindenkinek. Volt, hogy háromezer forintért vettem pezsgőt. Ilyen életvitelhez pénz kellett. Ittam tehát, és mentem... Hogy mivel magyaráztam meg az éjszakázást, a pénz eredetét? A család tartott tőlem, ha rosszkedvűnek láttak, valósággal rettegtek. Le, ültem a tévé elé, ők meg a másik szobában meséltek a kicsinek, nehogy lármázzon, és felidegesítsen. Míg néztem a Híradót, azon töprengtem, hova is menjek éjszaka. Indokként mindig kitaláltam valamit, féltékenységet színleltem, balhéztam egy kicsit, aztán elmentem. A feleségem nem tud bánni a pénzzel, sok haszontalan dolgot vett. Minden pénzt elszedtem tőle, s ha kért, adtam neki egy százast... Látom az arcán a mosolyt, hogy tőlem meg szinte elfolyt a pénz... Igaza..van. Egyébként az asszonyt is el szoktam vinni ebédelni, vacsorázni, ha nem volt ideje vagy kedve főzni. Ilyenkor kétezer forintos számlákat fizettem. Utána aztán megszállottként hajtottam a pénzért. Utóbb már féltem magamtól: úristen, mit fogok még csinálni? Megállni azonban nem tudtam. Aztán meg bíztam is magamban. Nem hencegni akarok, de a legkorszerűbb magyar páncélszekrényt kinyitom tíz perc alatt. - Jó, jó, de ez nem elég. Nem az járt az eszében, hogy maga tökéletes bűntényt követ el, s úgysem tudják lebuktatni? - Tökéletes bűntény szerintem nincs, az én fejemben sem fordult meg, de azt tudtam, hogy a helyzetfelismerő képességem is átlagon felüli. Olyan szituációban, amelyben más már nyújtotta volna a kezét, hogy rakják rá a bilincset, én kimagyaráztam magam, kimásztam a pácból. - Hallottam, hogy ez történt a veszprémi kenyérbolti betörésnél is. - Igen, én is arra az esetre gondoltam. Akkor is rajtakapott egy férfi, amint be akartam törni. A végén ráterelődött a gyanú, de szerencsére nem volt elég bizonyíték, így elejtették ellene a vádat. - És ha elítélték volna? - Nagyon sokat őrlődtem ezen akkoriban. Az is megfordult a fejemben, hogy feladom magam. De aztán végiggondoltam a dolgot, s tudtam, hogy amit bizonyítéknak tartottak, nem állja meg a helyét. A helyszínen ugyanis vércseppet is találtak. A laboratóriumi vizsgálatok az enyémben semmi, az illetőében több azonosságot találtak, de ez nem elég bizonyíték. Egyébként valószínű, hogy a vér egy harmadik emberé volt, aki a betöréssel nem állt kapcsolatban. Nekem volt egy mentő tanúm is, aki látta a betörőt messziről, de engem nem ismert fel. Különben akkor is ittas voltam, mint most a lebukásomkor. Pedig a helyszíneken én sohasem ittam... - .. .mert nem talált pezsgőt? - Dehogy, volt az sok helyen, például a téeszelnöki irodákban. Otthagytam. Csak a pénzre utaztam. - Betöréseinek színhelyén elég sok nyomot hagyott, véletlenül vagy nem törődött vele? - Soha nem dolgoztam kesztyűben, s talán nehezen hihető, de tudatosan is hagytam nyomokat. Ott is, ahol később nem én helyszíneltem. Sokszor felkerült Pestre, a daktiloszkópiára az ujjlenyomatom. Ismerték kívülről minden jellemzőjét. Elég sok helyen találkozhattak vele. Ott is, ahol „egyfuratos mackósnak” neveztek el, nekem ugyanis - más kasszafúróktól eltérően - egy lyuk fúrása is elég volt. Nekik három kellett. - Eljárt más vidékekre is? - A megyén kívül Fejér, Győr-Sopron, Vas, Somogy volt még a „területem”. Ahogy számolom, mintegy 130-nál tartok a végelszámolásnál. Listát persze nem vezetek, ahogy a barátnőiről sem szokott az ember. - Mivel járt olyan távolra? - A feleségemnek van egy 1500-as Ladája, úgy kaptuk a rokonoktól. A fejemben mindig volt kész „tipp”, hogy hova menjek, ahol a terepet korábban már felderítettem. Akadt közben karambolom is. A kocsit otthagytam, busszal hazajöttem, s másnap mentem érte. Különben nekem elég egy-két órányi alvás, ez az adottság is segített abban, hogy titkolni tudjam éjszakai utaimat. - Bosszú vagy más hasonló indok nem vezette a betöréseinél? - Soha, ott a pénz volt a sémi össze, mondta végül. Iszonyú düh fogott el. Hazamentem azzal a szándékkal, hogy hosszában kettévágom az ellopott pisztolyt, becsomagolom egy gyönyörű díszdobozba, úgy teszem vissza a szekrényébe. A család azonban otthon volt, így lemondtam róla. - Magáról úgy beszélnek, mint profi bűnözőről, így van-e ez? - A kriminalisztikában profi vagyok, a bűnözésben nem, hiszen lebuktam. Igaz, a szerszámaim megvoltak. Van egy zár például, amelyhez 98 kulcs van. Nekem mind megvolt. Leegyszerűsíthettem volna ugyan kis átalakítással tizenkettőre a variációt, ,de nemm tettem. Nem tudom, megért-e engem, azért nem tettem, mert örültem, ha a zárba illő a végén került a kezembe. A próbálgatás idegfeszültsége megnyugtatott. - Nem becsülte le mégis a kollégáit? - Nem, nem. Sok jó képességű fiatal kolléga van, akiből jó rendőr lesz. Lehet, hogy már gyanakodtak is rám, de nem ültek le egymással megbeszélni, hogy ez a Beke... Hiába, nagyon sok a munka, nem jut idő ilyenre... Én egyébként készenlétben voltam az ilyen eshetőségre. Nagyon precíz ember vagyok, nálam minden milliméterre ott van a helyén. Erre mondta a feleségem, otthon miért vagyok rendőr?! Könnyű tehát eltüntetni, ami bajba keverhet, így volt ez a már említett kenyérbolti betörésnél. Akkor minden nyomot eltüntettem. A kenyérbolti és a mostani eset valamiben megegyezik: amint mondta, mindkétszer nagyon részeg volt. Ez okozta voltaképpen a lebukását. Ez amatőr munka volt. Egyébként miért ment vissza másodszor? - Nem is tudom, hogy visszamentem-e. Otthon sem voltam közben, azt hiszem, ittam valahol. De biztosan folytatni akartam, mert ilyenkor nagyon ri meg vagyok indulva. A rendőrök meg korábban is látták, hogy feszítővas van a hátsó zsebemben. - Az újságok, a tévé, a rádió sokat foglalkoznak magával. Hogy bírja ezt ki? Úgy látom, szívesen beszél. - Igen, most valóban jó kibeszélni magát az embernek, szembe akarok nézni önmagammal. Nem hiszem, hogy a magyar kriminalisztikában volt még egy olyan fazon, aki ennyire kitárulkozott volna. Amit elmondok, azt a szakmában is hasznosítani lehet. Végül bocsánatot kérek a volt kollégáktól, a testülettől, az én tevékenységem igazán nem hiányzott nekik. HORVÁTH JÓZSEF A történet a napilapok, a tévé, a rádió révén november 16-a óta bejárta az egész országot. Mindenki „ráharapott” a nagy sztorira: elfogták és előzetes letartóztatásba helyezték Beke Miklós rendőr századost, a Veszprémi Rendőrkapitányság bűnügyi-technikai csoportjának vezetőjét. Beke, aki 1974 óta rendőr, tizenöt éve élt kettős életet: nappal üldözte a bűnt, éjszaka maga is elkövette. A századost jó szakembernek tartották, aki kitűnően ismerte a páncélszekrényeket, riasztóberendezéseket. Ez segítette november 16-ig a száznál több beismert betöréshez s számos „mackó” megfúrásához. Az egykori rendőr századost a Veszprémi Hekus című új bűnügyi magazin riportere kereste fel cellájában. ÚRISTEN, nyeg. Bosszút csupán egyik volt parancsnokom iránt éreztem. Tudtam, hogy van egy kedvenc céllövő pisztolya a lemezszekrényében. Amikor máshova kerültem, vártam egy évet, akkor vittem el. Most, nemrégiben az átszervezésnél új osztály alakult az ő vezetésével. Az egyik alosztályvezetője megvolt, a másik, a bűnügyi technikai osztály jó lett volna nekem. Felmentem hozzá s megkérdeztem: mi lenne, ha...? Beszéltünk vagy háromnegyed órát. Nem terünk MIT FOGOK MEG CSINÁLNI? pénzt. Kettesben Beke Miklóssal a fogdában Fotó: KÉKESDY KÁROLY A nyeremény: egy álom valóra válása (p • » » «2)' Ön december 31 -ig vásárol egy PHILIPS televíziót vagy videomagnót. És meglehet, hogy nyer. Például: Utazást 2 személynek San Franciscoba, Párizsba, Rómába, Bécsbe. Azokban a boltokban, ahol ezt a matricát látja. Ez is PHILIPS... karácsonyra. cster % PHILIPS