Kurír - esti kiadás, 1991. február (2. évfolyam, 23-42. szám)
1991-02-13 / 31. szám
4 Ott is a sajtó a ludas Hivatalos kormánypárti bírálat érte a sajtót, amiért munkatársa kormányellenes álláspontot képvisel. Bármily meglepő, az eset ezúttal a sajtószabadság paradicsomának tartott Amerikában történt, ott is az öbölháborút egyenesben közvetítő s ezáltal végleg világhírnévre vergődött CNN hírtelevízió nem tetszett „valakinek”. Ez a valaki Alan Simpson, a távoli Wyoming állam republikánus szenátora, aki valószínűleg nem igazán mérte fel, hogy mire is vetemedett egy olyan országban, ahol a sajtó elnököket buktat meg. Simpson mester ráadásul éppen Peter Arnettet, a hulló bombáknak és lézerrakétáknak fittyet hányó össznemzeti sajtóhőst tudta kipécézni, akit szerinte az „ő idejében” - mármint a II. világháborúban - kollaboránsként ítéltek volna el. Szegény feje mondott ám mindenfélét, hogy Arnett a vietnami háború idején kormányellenes tudósításaiért kapott Pulitzer-díjat, hogy vietnami származású feleségének a bátyja valaha a Vietkongban harcolt, meg különben is, nem furcsa-e, hogy pont ő maradhatott egyedül tévés újságíróként abban az országban, amellyel saját hazája háborúban áll... Simpsonról tudni kell: még tavaly tavasszal Bagdadban személyesen igyekezett meggyőzni Szaddám Huszeint arról, hogy minden bajok okozója a nyugati sajtó s nem az amerikai kormányzat. A The Washington Post egyik vezető munkatársa, szintén veterán haditudósító, tömören ocsmánynak minősítette a szenátor szavait. A CNN higgadtabb választ adott: a cég alelnöke szerint „azért maradtunk Bagdadban, hogy a történetet arról az oldalról is megvilágíthassuk. Lehet, hogy egy-egy szó, egy-egy kép fájdalmas, de hát ilyen a háború... K. R. ISTEN SZOLGÁJA TERVEZ A HATÓSÁG VÉGE Beszélgetés Tempfly József nagyváradi megyéspüspökkel - Püspök úr! Romániában most kezdődik a kultusztörvény kidolgozása. Várhatnak-e bármi jót ennek kapcsán az egyházak, gondolok itt elsősorban a magyar nyelvű felekezetekre? - A kultusztörvény összeállításakor tulajdonképpen udvariasak voltak velünk. Nem a kultusztitkárság - amely törvényhozó szerv Romániában nincs minisztériumi rangban - szerkesztette meg a tervezetet, hanem azt a mi igényeink szerint állították össze. Megtörtént már Romániában, hogy hasonlóan „gáláns" gesztusok hátterében, a parlamenti módosítások nyomán, végül is a felsőbb vezetés döntött, csöppet sem kedvezően. Most nem kell ettől tartani? - Mi megtettük és megteszszük a magunkét. Minden, az országban működő vallásfelekezet vezető egyházi embere összeállította a saját igénylistáját. Ezeket valamelyest egyeztetve, hatalmas viták árán, megszövegeztünk egy 73 pontból álló beadványt a kultusztitkárságnak. - Miből adódtak a viták? - Nem egyformák a követelni- és vesztenivalóink. Köztudomású, hogy az ortodox vallásúaktól alig államosítottak valamit. Felekezeti iskoláik például soha nem is voltak. Ám a mi kilencszáz éves múltú egyházainknak rengeteg volt. - Ezek szerint az egyházak közötti megegyezés se megy könnyen. Végül is elismerték, hogy önök többre jogosultak? - Kénytelenek voltak, mert hivatalos papírokkal tudtuk védeni az igazunkat. Az államosításkor hiteles okmányok készültek. Nincs az ortodox és a görög katolikus egyházfik szája íze szerint, hogy ezek alapján, mondjuk Bihar megyében, 48 római katolikus és 55 református iskolát kérhetünk vissza, míg az ortodoxoknak csak egy jár. - E pillanatban felemás a helyzet. Önök ugyan már kérvényeztek, de a parlamenti viták és a szenátus döntései még hátravannak. Addig mi történik? - Még csak kompetens ember sincs, amíg nemm születik meg a törvény. Itt van akár a Kanonok-sor példája: hajdanában püspöki rezidenciánk, hivatali helyiségeink, irattárunk volt itt. Most a közelmúltbeli párttörténeti kiállítások anyagát tárolják és asztalosműhelyt működtetnek bennük. - Mi lesz a vártemplommal? - A műemléket a megyei Ingatlanfelügyelőség tavaly kiadta egy magánpékség számára mint valamikori lőszerraktárat. Ami igaz is, hiszen a kommunista időkben a váradi várban gyakorlatozó katonaság lőszer- és fegyverraktárául szolgált a templom. No, elment a boldog pékmester, hogy megnézze magának azt a raktárát. Megdöbbent a látványtól. Akkor már nyílt titok volt mindenfelé, hogy az egyházak visszakérik valamikori tulajdonaikat. Eljött hozzánk megkérdezni, hogy érdemes-e egyáltalán szerződést kötnie és költekeznie. Ekkor tettem a saját két kezemmel lakatot a templom ajtajára. - Gondolom, nem hagyták szó nélkül az illetékesek... - Nem vártam meg, hogy szóljanak. Én magam mentem el hozzájuk. Megkérdeztem, hogy ugyan miféle forradalom az, amelyik után még nagyobb rombolásnak vannak kitéve az értékeink, mint előtte. Egy kicsit még riogattam őket a külföldi sajtóval is - eredményesen. Megkaptuk az Ingatlanfelügyelőségtől az engedélyt a restaurációra. - Ezek szerint jól végződött az ügy? - Minap kaptam az értesítést, hogy visszavonják a korábbi engedélyt mindaddig, amíg hivatalos iratokkal nem igazoljuk a tulajdonjogunkat. Ugyanígy taktikáznak a Püspöki Palotával, amelyben a Körösvidéki Múzeum működik. De nekem az a dolgom, hogy higgyek és bízzak. Van miért és miben, hiszen találkoztam a jóindulat aprócska jeleivel is. Az iskolákban folyó egyházi oktatás bevezetésével és a levelező teológiai fakultás megteremtésével szemben nem volt ellenállás. Ám a hiten túl van annyi elszántság is bennünk, hogy nem kérjük, hanem követeljük, hogy maradéktalanul visszakapjunk mindent az államtól. LÁSZLÓ BOGLÁR ■qyif Repül a hercegnő? // TELE AZ IZRAELI HOCIPO Izrael megelégelte, hogy a bagdadi diktátor kénye-kedve szerint lövöldözhesse rakétáit az országra. A CBS amerikai tévéhálózat ma hajnalban kiszivárogtatta: Washington beleegyezett abba, hogy az izraeli légierő is ringbe szálljon, s elégtételt vegyen a harminchárom mélyütésért, azaz a két ember életét kioltó és több mint háromszáz sebesülését okozó rakétatámadásokért. A CBS értesülése szerint Mose Arensz amerikai vendéglátóival megegyezett: a szárazföldi hadműveletek megkezdése után bekapcsolódhatnak az izraeli harci gépek az iraki rakétatámaszpontok leküzdésébe. Erre Izraelnek megvan minden ereje. Ezt Jichak Samír kormányfő közölte tegnap az amerikai kongresszus tagjaival. Hozzátette persze, hogy Tel- Avivnak figyelembe kell venni az amerikai érdekeket, de ez már inkább csak a forma kedvéért hangozhatott el. A jelek szerint ugyanis Washington átértékeli korábbi álláspontját, amely az arab országok koalícióval való szembefordulásától tartva, hevesen ellenezte Izrael belépését a háborúba. Úgy látszik, a szárazföldi hadműveletek kezdete után már nem létkérdés többé Washingtonnak a koalíció egysége. Közben Jevgenyij Primakov találkozott Szaddam Huszeinnel, és ismertette vele Mihail Gorbacsov üzenetét. Huszein a bagdadi rádió híradása szerint a találkozó után készségét hangsúlyozta az együttműködésre a Szovjetunióval és más országokkal a békés rendezésre. Kérdés persze, hogy mit ér mindez, amikor az iraki elnök fontosnak vélte leszögezni, hogy Irak a szövetségesek vereségéig harcol. Nem lehet csodálkozni rajta, hogy Washington meglehetős fenntartásokkal fogadta a bagdadi hírt, s rámutatott:"Huszeii éppen csak a lényeget hagyta ki, nevezetesen a Kuvaitból való kivonulásról nem szólt semmit. Ráadásul Washington egyre inkább aggódik amiatt, hogy az Irak-barátnak ismert Primakov, akinek gondosan megmutatták Bagdadban a szövetséges légierő pusztításait, eltávolíthatja a Szovjetuniót a koalíciótól. Mindeközben folytatódott a szövetségesi stratégia egyeztetése. Washingtonban járt Pierre Joxe francia védelmi miniszter és brit kollégája, Tom King. Az amerikai elnökkel folytatott tárgyalások után hangsúlyozták, hogy teljes az egyetértés. A bonni külügyminiszter, aki bőkezűen próbálja kompenzálni, hogy nem vesz részt katonai erővel a koalícióban, Egyiptomban máris száznégymillió dolláros gyorssegélyt helyezett kilátásba, s vegyi hadviselés céljából kialakított járművek szállítását is kilátásba helyezte. Hans-Dietrich Genscher Szíriába és Jordániába is ellátogat. Közben tovább ég mintegy ötven kuvaiti olajkút, sűrű fekete füsttel borítva el a jövendőbeli harcok színterét, miután a Primakov látogatását megelőző remények sem valósultak meg, s így csak idő kérdése, mikor kezdődik el a szárazföldi offenzíva. K. L. Andrew angol herceg felesége, Sarah Ferguson felkereste a norfolki katonai bázist. A látogatásnak nemcsak az öbölháború ad aktualitást, hanem az is, hogy a hercegnő férje maga is a légierő tisztje. A kékvérű hölgy egyébként nemcsak megtekintette, de ki is próbálta a harci repülők kabinját. Elmondása szerint a Jaguár vadászrepülő ülése a legkényelmesebb. F. P. Eddig ennyibe került Rosszlány előtt nincs akadály A nyugat-európai prostituáltak előtt nincs többé semmilyen akadály, ezentúl szabadon vállalhatnak munkát, és kedvük szerint dolgozhatnak az Európai Közösség országaiban. A napokban ugyanis a közösség illetékes bizottsága egyszer s mindenkorra írásba foglalta, hogy az érintetteket semminemű büntetésben nem részesíthetik tevékenységük miatt. Nemrég egy francia állampolgárságú nőtől a belga hatóságok még megtagadták a tartózkodási engedélyt, mert a fedér hölgy nem tartotta be az érvényben lévő előírásokat. Mostantól nem kell aggódni az effajta kellemetlenségek miatt. „A brüsszeli bizottság döntése nemcsak azért fontos, mert szabad mozgást biztosít számunkra Európában, hanem azért is, mert foglalkozásunk végre lekerült az illegális munkák listájáról. Számunkra tehát lezárult egy nehéz korszak” - mondta a prostituáltak jogaiért harcoló szervezet egyik vezetője, Pia Corre. A törvény egyes pontjait azonban mégis nehezményezik az érintettek. Az európai állampolgárságú prostituáltak ugyan kényük-kedvük szerint jöhetnek-mehetnek egyik országból a másikba, az állandó tartózkodáshoz be kell mutatni a megélhetést igazoló papírokat. A prostitúciót viszont nem mindenütt tartják elfogadható létfenntartási módnak, így az új rendelkezés kétféleképpen is értelmezhető Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában. Más a helyzet Németországban, ahol a prostitúcióval kapcsolatban engedékenyebbek a hivatalok. Hollandiában most értékelik át az eddigi törvényeket. „Mi a liberalizálás hívei vagyunk” - mondja egy érintett hölgy. „Azt óhajtjuk, hogy a prostitúció teljesen legális és szabad legyen. Reméljük, hogy idővel nem lesz szükség a prostitúcióra, és más munkalehetőségekre is számíthatunk majd. Azt is reméljük, hogy a férfi és nő közötti kapcsolatok javulni fognak és nem lesz szükség a fizetett szexre. Ilyen esetben az sem fordulhat majd elő, hogy az állam döntse el, mikor, hol és hogyan történjen ez az üzlet.” A kelet-európai prostituáltakat érintő közös piaci rendelkezésekről egyébként októberben, Frankfurtban dönt majd az Európai Közösség illetékes bizottsága.SATI Reggeli helyett rablók jöttek ki mint eszik, úgy fizet. De mi van akkor, ha még mindig éhes a vendég, jóllehet busásan fizetett? Pedig ez történt a napokban Milánó egyik luxusszállójában, a Hotel Dianában. A szobapincér helyett ugyanis a rablók jelentkeztek, reggelit nem hoztak, de ékszert zsákszámra vittek magukkal. Kora hajnalban három óra körül a szálloda portása arra lett figyelmes, hogy egy csinos hölgy várakozik a bejárat előtt. Biztos jó muriból tér pihenőre a vendég - gondolta, s közben udvariasan ajtót nyitott. Azon nyomban négy állig felfegyverzett rabló ugrott be. A portást pillanatok alatt összekötözték, akár egy postai csomagot. A dulakodás zajára egy másik portás is felébredt éjszakai álmából, de hamarosan ő is megkötözve a mosdóban várta, hogy valaki kiszabadítsa. A rablók nem találtak komolyabb zsákmányt és indulni készültek. Ekkor fordult a kocka, és beigazolódott a régi mondás, hogy aki korán kel, aranyat lel. Csörgött ugyanis a telefon. Jose Biondetto, egy iparmágnás felesége nem bírt tovább aludni és ételt-italt rendelt. Az egyik szemfüles betörő udvariasan felvette a rendelést, majd néhány perc múlva kopogtattak az asszony ajtaján. A hölgy nyitotta is az ajtót, majd döbbenten látta, hogy a c villásreggeli helyett fegyveresek érkeztek. Dulakodás kezdődött, persze a rablók győztek. A szomszéd szobából azonban az asszony kiáltásra egy éberen alvó vendég sietett, hogy megnézze, mi történik. Pillanatokon belül az asszonnyal egy ágyban várta a reggelt, összekötözve. Most már volt mit a rablóknak magukkal vinniük. Több mint hatszázmillió líra értékben, az asszony ékszereivel távoztak volna, ha éppen egy másik vendég nem sétálgat a folyosón. A fiúk gondolták, talán innen is leesik valami. Gyűrűt, karórát és még egyet s mást magukkal vittek ennek a hölgynek a szobájából is. Az asszonyra egyébként kilenc évvel ezelőtt már lesújtott a sors, amikor fiát elrabolták és hatalmas összegért sikerült élve kiváltani a máig sem ismert emberrablók kezéből. .. 1991. február 13. NINCS GÁZ! Ez a tel-avivi hölgy nem azért visel gázálarcot, mert egy esetleges iraki vegyifegyver-támadástól tart. A gázmaszkkal kombinált esküvői ruhát egy divatbemutatón láthatta a közönség. Ez is jelzi, hogy a divatdiktátorokat sem hagyják hidegen a világpolitika történései.