Kurír - esti kiadás, 1991. április (2. évfolyam, 63-83. szám)
1991-04-02 / 63. szám
1991. április 2. ELNYOMOTT ANDSZEMTIZMUS - Hát önöket ki uszította rám? - Hallottuk, hogy dedikálni fog... - De ugye nem a Szent Koronának lesz a cikk? - Nem, nem, de esetleg lehetne nekik is szólni. Ezzel a keresetlen párbeszéddel mutatkoztunk be egymásnak Naftali Kraus úrral. Kraus úr Izraelből érkezett, s a napokban dedikálta első idehaza megjelent könyvét, Az ősi forrást. A dedikálások közti szünetekben tettünk fel neki néhány kérdést. - Tökéletesen beszél magyarul. Mióta él Izraelben? - Negyvenegy éve. Itt születtem Magyarországon, de erről nem tehetek. Izraelben több héber, jiddis, angol és magyar nyelvű újságnak dolgozom, köztük az egyik legnagyobb napilapnak, a Maarivnak. Több könyvem jelent már meg. Az ősi forrás, amely decemberben jelent meg idehaza, szép siker lett: az első tízezer példány nagyrészt elfogyott, úgyhogy újabb kiadása várható. - Ez az igencsak vaskos könyv hogyan született s miről szól? - Öt éven keresztül írtam. Az anyag jó része egy izraeli magyar nyelvű hetilapban jelent meg. A könyv fő része Mózes öt könyvének népszerű kommentára, s teljesen a hagyományos zsidó álláspontot tükrözi. A könyv megjelenésének célja, hogy a hazai zsidóságot az asszimilációtól megmentse, távol tartsa, és megismertesse azokat a zsidó gyökereket, értékeket, amelyeket a negyvenéves ateista diktatúra tőlük távol tartott, s lehetetlenné tette a zsidó hagyományok ápolását. Hisz itt minden tilos volt: a zsidó vallás, a zsidó kultúra . - A megváltozott politikai helyzetben ön szerint minden lehetősége megvan a hazai zsidóságnak, hogy újra önmagára találjon, gyakorolhassa vallását, ápolhassa kultúráját? - Először 1984-ben jöttem haza, harminc éven keresztül nem kaptam beutazási engedélyt. A rendszer ellenségének minősültem, nagyon helyesen, mert tényleg az voltam. Azután Kádár János panaszirodájához fordultam, s megírtam, hogy én - aki a pesti gettóban csak csodával határos módon maradtam életben - nem jöhetek haza, ugyanakkor volt nyilasok megkapják a vízumot. Ez abszurdum. No, erre kaptam végre beutazási engedélyt. Első látogatásomkor azt tapasztaltam, hogy a zsidóság helyzete igen siralmas. Az elkallódás veszélye olyan fokú volt, hogy írtam egy kemény cikket. Idehaza egyes zsidó vezetők próbáltak lebeszélni a hangos szóról, de én azt mondtam: nincs mit félni, mert ha Hitlert, Sztálint túléltétek, akkor ezt az ilyen-olyan, tutyimutyi Kádár-rendszert is túlélitek. Azóta a helyzet nagyot változott. Az ateista, lélekromboló diktatúra megbukott, s helyébe lépett egy szabad, demokratikus rendszer, most a zsidóság előtt nagy lehetőségek állnak. Az más kérdés, hogy ezt nem használják ki kellő módon. Új zsidó iskolák indultak, de ezekbe csak a zsidóság gyerekeinek tíz százaléka jár. Miért nem ostromolják a jelentkezők ezeket az iskolákat, hogy az igényeknek megfelelően újabbak indulhassanak? A zsidóságnak tehát nem lehet semmi kifogása, a lehetőségek adottak. De az itteni zsidóság a tetszhalál állapotában van még, nem ébredt fel Csipkerózsika-álmából. - Sokan panaszkodnak, hogy éledőben van nálunk az antiszemitizmus. Tapasztalatai alapján mi erről a véleménye? - Járom az utcákat, úgy teszek, mintha nem tudnék magyarul. Hallom a megjegyzéseket, látom a fura tekinteteket. Ez a szabadság velejárója. Amikor diktatúra volt, a zsidósággal együtt az antiszemitizmust is elnyomták. De ettől függetlenül mindig is volt antiszemitizmus. Nevetséges, hogy a kommunista rendszert sokan a zsidóság számlájára írják, holott a diktatúrának nem volt talán nagyobb áldozata, mint a hazai zsidóság. Rákosira, Kun Bélára hivatkoznak? ők és a hozzájuk hasonlók teljesen elrugaszkodtak a zsidóságtól, s ennek a levét éppen a zsidók itták meg. - Tehet-e valamit a zsidóság azért, hogy visszaszoruljanak az antiszemita megnyilvánulások? - Ma mindenki nyugodtan vállalhatja zsidó mivoltát, ha nem zavarja az antiszemitizmus. Ha zavarja, akkor pedig Izrael nyitva van. Szerintem előbbutóbb lesznek pogromok is, ez várható. De az antiszemitizmus ellen a zsidóság az égvilágon semmit nem tehet, mert a gyűlölködésnek nincsenek racionális okai. Ennek a legjobb bizonyítéka, hogy olyan helyeken is van antiszemitizmus, ahol szinte nincsenek is zsidók. Nézze meg például Lengyelországot. Addig, amíg élnek primitív emberek a világon, s amíg bizonyos dogmatikus befolyások hatnak a primitív emberekre, addig antiszemitizmus is lesz. SZALAY LÁSZLÓ Fotó: BELICZAY LÁSZLÓ y Beszédgyógyítás Jó szó. Pontosan kifejezi azt, amiről szó van. Ez a címe a Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság lapjának is, ahol arról olvastam, hogy a gyógypedagógia minden területén előre léptünk, kivéve a beszédjavítást, azaz a logopédiát. Évről évre növekedik a beszédhibás gyerekek száma, akik eleve hátránnyal indulnak az óvodába, iskolába. Kitesszük őket a többiek gúnyolódásának, a tanító néni türelmetlenségének. Egyetlen olyan intézmény van Magyarországon, ahol a súlyos beszédzavarral küszködő gyerekek intézményes oktatása megoldott. Ez az iskola Kőszegen van. De ha több intézmény lenne, az sem oldaná meg a gondokat. Intézetre csupán a súlyos esetekben van szükség. De amíg nem épült ki igazán az utazó gyógypedagógusi hálózat, addig a kevésbé súlyosak is Kőszegre kerülnek. (Ha fel tudják venni őket Szűkösen vannak ők is.) A logopédusok azt szeretnék, ha logopédiai óvodák lennének. Szórványosan ittott van egy-egy, de az ott dolgozók sincsenek igazán kapcsolatban a többiekkel, így aztán mindenki elölről kezd mindent. Pedig a logopédusok utazó hálózata még úgyahogy működik. (Az utazó tanár házhoz megy, ha egy-két gyerek miatt luxus lenne egy egész státust fenntartani.) De saját információból tudom, hogy pénz viszont nincs rá. Mert ki fizesse az utazó logopédust, aki a kis falukban is megtanítja a hadaró, dadogó, pösze gyereket a szép magyar beszédre? Nem tudom. De azt igen, hogy Heves megyében a logopédus félévi utazási költségét az Értelmi Fogyatékosok Országos Szövetsége állja. Az a szövetség, amelyik szintén (a szűkített) költségvetésből él. Többre nekik sem futja. CZY „Nem haladni annyi mint visszafelé menni" (Ovidius) Ezt ne hagyja ki! Több tudóssal még több pénzt! • Reklám-manager tanfolyam 120 óra 21 900,-Ft 115-0299,157-5090/ Dávid Tibor • Ventura szövegszerkesztő tanfolyam 100 óra 28 990,-Ft 115-8299/Kun Gábor • Idegenforgalmi manager tanfolyam 150 óra 32 000,-Ft 115-8299/Aradi Péter • Termékntanagí’i fit. ü. 200 óra 30 900; Fi 115-8299/ Péter Katalin • Management továbbképzés PÁRIZSBAN 2 hét intenzív 290 000,-Ft 115-8299/Aradi Péter jelentkezés április 11-10 a HomukMn Kft 139( Manet) PL 71/1118 címén Holomarketing - a siker iskolája DIVATSZÍNHÁZ Az előadás előtti napon már csak állóhelyjegy van, kezdés előtt egy órával emberoszlop kígyózik a pénztár előtt a szemerkélő esőben. Egyre nagyobb a toporgó, türelmes tömeg - valami bizsereg a kultúra körül, nem volt még ennyi embert vonzó Tavaszi Fesztivál. A Petőfi Csarnokban ősszel és tavasszal fölbukkan a divatszínház, az Offline Vienna. Avantgárd divatbemutató, divatshow - felszabadult, hagyományborzoló játék. A ruhákat nem kell komolyan venni. Anyagban, színben, formában olyanok, mintha a tervezők feladata az lett volna: csináljatok bármit, ami még nem volt. Kihívót, merészet, meghökkentőt. A fura ruhákhoz hamar hozzászokunk, mindegyik egy fricska és kész. Az újabb és újabb bevonulások töltenek el várakozással. Egy szám - egy jelenet, kiszámíthatatlan fordulatokkal, poénnal, életképpel. Lezsernek, viháncolónak tűnik a manökentársaság, pedig körzővel-vonalzóval megtervezett minden mozdulatuk. Úgy robban be a nyitószínbe a fiatal srác, mint a győztes hadvezér, megvetéssel pásztáz végig a nézőseregen. Később is erő, fennsőbbrendűség arid táncos mozdulataiból. Az állóképeken látom ám, a dölyf vonásai szétszétesnek arcán, szája széle megremeg. De nem esik ki szerepéből Figura a többi is, legalábbis a főbb szereplők. A hosszú csigabigahajú lány mintha a gangon, csípőre tett kézzel, fakanállal a kezében lármázna, úgy „alakít” egy veszekedős számot. A fekete fiú a legjobb táncos, magakellető mozdulatokkal suhan: „őrjítő vagyok”, sugallja. Egy másik fülig érő szájjal tűnik föl mindannyiszor. „Oké vagyok, bírom magamat.” A sztár egy rövid hajú lány lesz, ő is meszelt arcú, ujjnyi vastag szemöldökű, tiszta hatvanas évekbeli forma. Bája, saját, valódi jókedve átüt jelmezén, szerepén. A publikum hálás. Ha a hatos villamosra fölszállna bármelyik szereplő a színpadról, mondjuk, amelyiknek átlátszó műanyag lapok vannak bevarrva a ruhájába, vagy a másik, akinek hirtelen minijéből még egy tenyérnyi darab ki is van popsitást szakítva, nagyot néznénk. De ez itt nem az élet. Frissesség, erő, romlatlanság árad a fiatal divatművészekből. Koreográfiáimén. R.J. Fotó: RÓZSAVÖLGYI GYÖNGY Benne mindannyian izgalmas a magyar közélet. Új beszédfordulat jött divatba: benne vagyok a szakmában, mondja minden valamire való riportalany. A tinédzsersztár bátran kinyilatkoztatja: nemcsak ő, hanem a szülei is benne vannak a szakmában. Hogy ez pontosan mely mesterség, nem tudni, mindenesetre megnyugtató, hogy a kedves édesanyja sem a Moszkva téren árulja a celofános fréziát. Kisfiúsan komolykodó miniszterünk üzeni az éhbéren tartott egyetemistáknak: „Fiúk, mi egy ha-jóban evezünk!” Kár, hogy a miniszter úr ily tá- * jékozatlan sportügyek * ben, ugyanis az evezős hajóban mindig a leggyengébb ember a kormányos. Esetlen manökeniskolás - azelőtt ápolónő - újságolja, botlás nélkül tud fel és alá mászkálni, pedig csak két hónapja van a szakmában. Pompás, hogy ily nagyra értékelődött a hivatástudat, mert aki benne van, az valahová tartozik, s ettől erősebb és több lesz. Ehhez képest, Kodálymódszeren csiszolódott belső hallásomat ronggyá tépték a magyar poprock merénylők hanglövedékei. Avantgárd forradalomnak nevezi magát a kommersz, istenülnek a hülyék, akadémikus baromságokat terjeszt a napi politika. Silányulnak a szakmák. Zokog a hajdan erős vizes lobby, sír-ma többnyire beszédhibás pedagógus-közvélemény. Lecsúszott a patikus, az orvosnak visszabeszél a csontkovács, jogásznak meg csak az menjen, akinek az öregapja melegíti a széket. Néha persze meglobogtatjuk azt a bizonyos zászlót a mesterség jeles címerével, de csak a kívülállóknak, az idiótábbaknak. Azoknak, akik úgyis megeszik a vanília nélküli sárga pudingot, akik beleszeretnek a slampos fotómodellbe, akik üvöltve mászkálnak a rosszul tervezett ronda cipőkben, akik szavazni járnak, akik betegek, akik még élnek. Azért ők a mások. Nem a mi fajtánk, kaszton és pályán kívüliek, értelmetlenül lézengők. Nem a mi kapcsolataink részesei. De becsaphatok és átverhetők. Mert mi tényleg benne vagyunk. S szeretünk benne lenni. Csak az a baj, hogy így együtt is benne vagyunk valamiben. Tudják, hogy miben... KURUNCZI MARGIT X4. MEGHALT MARTHA GRAHAM A modern amerikai táncszínház megteremtője, Maurice Béjart és Alvin Alley példaképe volt. 1921-ben kezdte pályafutását, közel fél évszázadon át táncolt és még tovább koreografált. „Csak fiatalokkal dolgozom - ezért maradtam fiatal!” - nyilatkozta utolsó, három évvel ezelőtti! - premierjén, amely csakúgy, mint az előzők, nagyobb szenzáció volt az ifjúság körében, mint bármely vezető rockzenekar koncertje. 96 éves korában szívelégtelenség okozta a balettművész halálát.