Kurír - esti kiadás, 1991. december (2. évfolyam, 233-248. szám)
1991-12-04 / 235. szám
1991. december 4. ■qyif Hogyan lett a KFT-ből RT (zenekar)? Ez év végén két koncertet is ad a KFT együttes a közgazdasági egyetemen. A két koncert indítéka, műsora is más: december 28-án megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepli a négytagú banda a publikum előtt, december 29-én pedig végleg elbúcsúzik közönségétől. Az ünnep és a búcsú körülményeiről, hátteréről a zenekar billentyűsét, Bornai Tibort kérdeztem. - Bizonyára vannak néhányan, akiket váratlanul ér a hír, hogy szétválnak útjaik. Ám aki figyelmesebben követte ténykedésüket, legalább fél éve tudja, hogy nincs tovább. - Azt hiszem, ez a búcsúkoncert valóban az, aminek meghirdettük: búcsú. Új zenekart alapítottam, amit ugyanolyan örömmel csinálok, mint annak idején a KFT-t. Aztán megvan az a biztonságot adó meggyőződésem: nem miattam - vagy mondjuk úgy, nem elsősorban miattam - ment szét a zenekar. - Ha a többieket megkérdezem, bizonyára ők is ugyanígy érzik. Belefáradtak egymásba, ahogy ez másokkal is történt? - A többiek mind a hárman elhagyták a színpadot, foglalkozást váltottak. Laár András eltávolodott a rocktól, a poptól, a közönségtől, asztrológiát tanít a Tan Kapuja buddhista egyetemen. Márton Andris mindig is rejtélyes volt, gyakran még a maga számára is. Folyton különféle ötletek kavarogtak a fejében, amelyeket igyekezett valóra váltani, és sose fogyott ki a különböző papírokból, grafikonokból, amelyek az ötletei részeit alkották. Most elsősorban az újságja érdekli: a Szemtanú. Amikor új együttesemet megalakítottam, őt kértem föl dobosnak, de azt felelte, soha többé nem szeretne naponta próbára járni, turnékra utazni, legföljebb csak vendégként akar dobolni - ahogy most a Baba Yagában, ahol együtt vagyunk. Lengyelffy Miki speciális eset: vendéglátós zenész lett, és két-három hónapokra eltűnik külföldre - így hát az én fogalmaim szerint ő is elhagyta a színpadot. Persze volt a KFT életében jó néhány olyan körülmény, nehézség, amiről soha nem panaszkodtunk, mert mindig is mulatságosnak tartottuk azokat a bandákat, akik telesírták a sajtót. - Mennyire volt békés a válás? - Ha nem az lett volna, most nem tudnánk megtartani a két koncertet. A többiek nevében nem beszélhetek, de nekem volt néhány álmatlan éjszakám emiatt. Aztán lefoglalt a Baba Yaga, meg az új együttesem. - Ami megint csak baráti, ismeretségi körből alakult, mint annak idején a KFT. - És már neve is van. Először nem akartam újabb zenekari imázst kovácsolni - hűséges típus vagyok. Aztán rájöttem, legföljebb a Bornai Tibor és ellenségei névvel újíthatnék, mert barátai összetétel már volt. De az is hosszú lenne, így maradt aztán a Bornai RT elnevezés, amely jelzi az irányt is a Korlátolt Felelősségű Társasághoz képest. A zenészek valóban baráti kapcsolatok, régi ismeretségek nyomán verbuválódtak, sokfelől. Mindannyiukat azért hívtam, mert jó muzsikusok, és szeretek velük zenélni. A dobossal kezdem, aki az Ossianból jött. Ő heavy metálos, de örül, hogy mást is csinál. A basszusgitáros népzenész a Vízöntőből: Huszár Mihály. Van egy másik billentyűs is rajtam kívül, Lippényi Gábor, így én időnként elszabadulhatok a billentyűktől, és a számomra új szerepkört, a frontemberét is kipróbálhatom. A gitáros Jamie Winchester, egy ír származású fiú (sokszor mondja, magyarosítani fog Puska Jakabra). Eddig két fellépésünk volt, januárban lemezt csinálunk Kóbor Jánosnál. A két utolsó KFT-koncertről egyelőre még nem sokat tudni. Csupán annyit: aki szerette az együttest, bizonyára nem fogja megbánni, ha ezeket az egymást követő estéket a Közgáz Klubban tölti, ugyanis mindkét esten más ismert számokat hallhat a közönség - és bizonyára a hangulat sem ismétli majd önmagát. DÉCSI TÚLÉLÉS - MINŐSÉGGEL A kapitalizmus farkastörvényei, majd a szocializmus rókatörvényei után most a rendszerváltás hiénatörvényei határozzák meg életünket. Ez a fanyar megállapítás kiváltképp igaz a könyvkiadásra, ahol rövid távú győztesnek változatlanul az „aluljáróirodalom” mutatkozik. E helyzetben, a túlélés esélyeként, sok kiadó abban látja a megoldást, hogy mégis minőséget kínál. Így tesz a Officina Nova is, amely tegnapi sajtótájékoztatóján bemutatta a téli könyvvásárra slágernek szánt kiadványait. Székely András, a kiadó irodalmi vezetője elmondta: igaz ugyan, hogy könyveik nem olcsók, ám néhány vekni kenyér árával még mindig kevesebbe kerülnek, mint a többiek hasonló kötetei. Ráadásul a minőség garantált, hiszen a világhírű német Bertelsmann kiadói csoport leányvállalataként nagyobbak a lehetőségeik - és a név is kötelez (Officinának hívták a 30-as, 40-es évek egyik legkiválóbb magyar könyvkiadóját). Hogy mit kínál így karácsony előtt a cég? Mondhatni, minden korosztálynak lehet találni gyönyörű és hasznos ajándéknak valót. Vannak könyvek, amik jó tanácsokat, ötleteket adnak például a hobbikertészeknek (Kertek könyve, a Dorling Kindersley kiadó licence, magyar körülményekre alkalmazva), vagy a gyerekzsúrokkal bajlódóknak (Bulizzatok velünk), vagy az ajándékok esztétikus csomagolásán ügyködőknek (Sok szeretettel - ötletek és tanácsok ajándékcsomagoláshoz). Ám akik szeretnek szórakozva, sőt gyönyörködve „tanulni”, azok is találnak nekik valót. Csak például említem a kicsi gyerekeknek szóló „Pillantás a természetre”-sorozat immár negyedik kötetét, a Barlangok élővilágát, a nagyobbaknak szóló kérdések világát. Igazi karácsonyi ajándék lehet a Kedvenc karácsonyi könyvem, amely karácsonyi népszokások, mesék és énekek gyűjteménye. Az Ismeretlen Vatikán című kötetet pedig mindazoknak ajánlhatjuk, akik szeretnék megismerni a pápai államnak az átlagemberek előtt rejtett világát is. Még akkor is ajánljuk Gutenberg magyar örököseinek „gyermekeit”, ha ez idő tájt megint csak igaz az az 1746-ban kelt megállapítás, amely szerint: „akik szeretnék a könyveket, azok pénztelenek, akiknek pedig tehetségek vagyon, azok többnyire egyébre fordítják”. D.Á. orokban EZT JÓL KIFŐZTÉK Egyéves az Európa-Híd Alapítvány kiadásában megjelenő Konyhaművészet című gasztronómiai magazin, amely egyaránt kíván szólni a szakemberekhez, és az amatőr ínyencekhez. Az új esztendőtől a szép kiállítású folyóirat nem negyedévenként, mint idáig, hanem kéthavonta jelenik majd meg, és az eddigi szerkesztőséget három tanácsadó egészíti ki: Vitray Tamás, Láng György gasztronómus és Pázmándy Gyula, az Ipari Fejlesztési Bank vezérigazgatója. OSZTRÁK-MAGYAR TÁRLAT A Vigadó Galériában december 13- án délután nyílik meg Leo Zogmayer osztrák szobrászművész és Koncz András magyar festőművész közös kiállítása, melynek védnöke a budapesti Osztrák Kulturális Intézet. A kiállítást dr. Hegyi Loránd, a bécsi Modern Művészeti Múzeum igazgatója nyitja meg. OPERÁK VENDÉGSÉGBEN Az Arany János Színházban január 6-án este Johnson Négyhangú opera és Kagel Bemutatás, január 13- án Cimarosa A titkos házasság című művével, és 20-án három magyar egyfelvonásossal vendégszerepel a Budapesti Kamaraopera társulata, a Merlin Színházban pedig január 8-án és 24-én adja elő Johnson Négyhangú opera című művét. KÖNYVPREMIER Karácsonyra kerül a könyvesboltokba Bencédi Székely István Zsoltárkönyv című műve, amely az 1548- ban Krakkóban megjelent kötet hasonmás kiadása. Az udvarhelyi születésű szerző annak idején a krakkói egyetem növendéke volt, és a reformáció követőinek táborához csatlakozott. Tehetős patrónusok támogatásával kalendáriumot, katekizmust, ábécéskönyvet és egy világkrónikát adott ki magyar nyelven, hozzáfogott a Biblia lefordításához is, de csak a zsoltárkönyvvel készült el. A szép fametszetekkel díszített könyvecskét Szentmárton Szabó Géza tanulmánya és magyarázatai teszik teljessé. SZOBROK A SZOMSZÉDBÓL Cseh-szlovákiai magyar szobrászművészek kiállítása nyílik időben és térben címmel december 12-én délután a Duna Galériában (XIII., Pannónia u. 95.) a Magyar Köztársaság Művészeti Alapja és a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága rendezésében. PRIX CEDEFOP A Szakképzés Fejlesztésének Európai Központja minden évben a fenti elnevezésű díjjal jutalmazza azokat a televíziós műsorokat, amelyek segítséget nyújtanak a szakképzéshez. Az 1991-es díjkiosztó ünnepségre ma este Budapesten kerül sor, a Magyar Tudományos Akadémia várbéli kongresszusi termében, amelyen a többi közt részt vesz a központ igazgatója, Ernst Piehl és a Budapestre érkező delegáció vezetője, Hans Beck, valamint Ulrich Roloff Momin, Berlin városának szenátora. Hogy ki kapja a díjakat, csak az ünnepségen derül ki, de annyit megtudtunk, hogy a Magyar Televízió egyik, a Tv 1-en már látott műsora is a díjazottak között lesz. ZENEI CSEMEGE Izraeli és spanyolországi úgynevezett szefárd dalokból álló koncertre kerül sor december 11-én este 7 órai kezdettel az I., Táncsics u. 7. szám alatti Kodály teremben, Maria Teresa Uribe, a budapesti Operaház szopránja, Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora, valamint Mayer Erika zongora-, Papp József gitár- és Barnabás Zoltán flóraművész közreműködésével. A hangversenyt a budapesti spanyol nagykövetség rendezi. 11 Puck, a külvárosi vagány BEMUTATÓ A VÁRSZÍNHÁZBAN Egy premier nem egyszerű dolog. Sem 1662-ben a londoni Király Színházban, sem 1991-ben a Várszínházban. Lévén ugyanarról a darabról beszélünk, melyet egy Shakespeare nevű úr komponált több felvonásra, egy Pucknak becézett ugribugri figurára, Athén városának isteneire és jó polgáraira. Háromszázhuszonkilenc évvel ezelőtt, egy szeptemberi napon Sámuel Pepys naplójegyzetében a következőket vetette papírra: „A Király Színházban megnéztük a Szent Iván-éji álmot, amelyet még soha nem láttam, de nem is fogom újra megnézni, mert a legsületlenebb, legnevetségesebb darab, amit valaha is láttam.” Edgar Allan Poe számára két évszázaddal később kissé mást jelentett a mű: „Ha azt kérik tőlem, határozzam meg, mi a költészet, a Szent Iván-éji álom Titániájára és Oberonjára gondolok.” És persze sorolhatnám még irodalmárok, esztéták véleményét, többek között Arany Jánosét, aki magyar nyelvre hangszerelte a darabot. A darab viszonylag későn, 1864-ben került a magyar színpadra Szigligeti Ede rendezésében, a karnagy pedig maga Erkel Ferenc volt. Attól kezdve állandó műsora lett a Nemzeti Színháznak. A húszas években szinte folyamatosan játszották. Hétfőn este a Várszínházban Iglódi István rendezésében mutatták be Szent Iván éjszakájának furcsa, varázslatos játékát. A színes, csillogó brokátjelmezek, Titánia és Oberon keleti hangulatú selymei, a szokatlan, sokszor külvárosra emlékeztető díszlet furcsa hangulatot teremt a színpadot. Ez a kettősség érzékelhető a főszereplők jellemében is. Puck, vagy más néven Robin pajtás sokkal inkább a dörzsöltebb, kajánkodó, a mai kor nagy játékosaira emlékeztető hamiskártyás benyomását keltette, mint az általunk megszokott, szeretetre méltó kis manóét. Athén város mesteremberei, Zuboly, Takács, Dudás, Vackor, Osztövér és Gyalu felforgatták a színpadot. A főiskolások játéka sokszor mindent elfeledtetett. A kort, a múltat és a jelent, a különféle értelmezéseket. Diákjátékot, önfeledt, belefeledkező, nagyra nőtt kamaszokat láthattunk. Titánia és Oberon varázspálcaként, a játék motorjaként voltak jelen. És ne feledkezzünk meg a zenéről, a titkos jeleket közvetítőről. A rendező nem feledkezett meg valamiről, ami Shakespeare korában, a színházban szinte kötelező érvényű volt: a tehetősebbek, az előadás mecénásai a színpadon ülhettek. Mintegy a játék részeseiként. A Várszínházban a színpad meghosszabbításaként a nézők közül kerültek elő manók és istenek egyaránt. Hipp-hopp felbukkantak, már csak az hiányzott, hogy minket, egyszerű földi nézőket nem varázsoltak el. Az lett volna a valódi csoda! És ránk is férne. SZABÓ BEA