Kurír - esti kiadás, 1991. december (2. évfolyam, 233-248. szám)

1991-12-04 / 235. szám

1991. december 4. ■qyif Hogyan lett a KFT-ből RT (zenekar)? Ez év végén két koncertet is ad a KFT együttes a közgazdasági egyetemen. A két koncert indítéka, műsora is más: december 28-án megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepli a négytagú banda a publikum előtt, december 29-én pedig végleg el­búcsúzik közönségétől. Az ünnep és a búcsú kö­rülményeiről, hátteréről a zenekar billentyűsét, Bornai Tibort kérdeztem. - Bizonyára vannak néhányan, akiket váratlanul ér a hír,­ hogy szétválnak útjaik. Ám aki figyelmeseb­ben követte ténykedésüket, legalább fél éve tudja, hogy nincs tovább. - Azt hiszem, ez a búcsúkoncert valóban az, aminek meghirdettük: búcsú. Új zenekart alapí­tottam, amit ugyanolyan örömmel csinálok, mint annak idején a KFT-t. Aztán megvan az a bizton­ságot adó meggyőződésem: nem miattam - vagy mondjuk úgy, nem elsősorban miattam - ment szét a zenekar. - Ha a többieket megkérdezem, bizonyára ők is ugyanígy érzik. Belefáradtak egymásba, ahogy ez má­sokkal is történt? - A többiek mind a hárman elhagyták a szín­padot, foglalkozást váltottak. Laár András eltávo­lodott a rocktól, a poptól, a közönségtől, asztro­lógiát tanít a Tan Kapuja buddhista egyetemen. Márton Andris mindig is rejtélyes volt, gyakran még a maga számára is. Folyton különféle ötletek kavarogtak a fejében, amelyeket igyekezett valóra váltani, és sose fogyott ki a különböző papírok­ból, grafikonokból, amelyek az ötletei részeit al­kották. Most elsősorban az újságja érdekli: a Szemtanú. Amikor új együttesemet megalakítot­tam, őt kértem föl dobosnak, de azt felelte, soha többé nem szeretne naponta próbára járni, tur­nékra utazni, legföljebb csak vendégként akar dobolni - ahogy most a Baba Yagában, ahol együtt vagyunk. Lengyelffy Miki speciális eset: vendéglátós zenész lett, és két-három hónapokra eltűnik külföldre - így hát az én fogalmaim sze­rint ő is elhagyta a színpadot. Persze volt a KFT életében jó néhány olyan körülmény, nehézség, amiről soha nem panaszkodtunk, mert mindig is mulatságosnak tartottuk azokat a bandákat, akik telesírták a sajtót. - Mennyire volt békés a válás? - Ha nem az lett volna, most nem tudnánk megtartani a két koncertet. A többiek nevében nem beszélhetek, de nekem volt néhány álmatlan éjszakám emiatt. Aztán lefoglalt a Baba Yaga, meg az új együttesem. - Ami megint csak baráti, ismeretségi körből ala­kult, mint annak idején a KFT. - És már neve is van. Először nem akartam újabb zenekari imázst kovácsolni - hűséges típus vagyok. Aztán rájöttem, legföljebb a Bornai Tibor és ellenségei névvel újíthatnék, mert barátai összetétel már volt. De az is hosszú lenne, így ma­radt aztán a Bornai RT elnevezés, amely jelzi az irányt is a Korlátolt Felelősségű Társasághoz ké­pest. A zenészek valóban baráti kapcsolatok, régi ismeretségek nyomán verbuválódtak, sokfelől. Mindannyiukat azért hívtam, mert jó muzsikusok, és szeretek velük zenélni. A dobossal kezdem, aki az Ossianból jött. Ő heavy metálos, de örül, hogy mást is csinál. A basszusgitáros népzenész a Víz­öntőből: Huszár Mihály. Van egy másik billentyűs is rajtam kívül, Lippényi Gábor, így én időnként elszabadulhatok a billentyűktől, és a számomra új szerepkört, a frontemberét is kipróbálhatom. A gitáros Jamie Winchester, egy ír származású fiú (sokszor mondja, magyarosítani fog Puska Jakab­ra). Eddig két fellépésünk volt, januárban lemezt csinálunk Kóbor Jánosnál. A két utolsó KFT-koncertről egyelőre még nem sokat tudni. Csupán annyit: aki szerette az együttest, bizonyára nem fogja megbánni, ha eze­ket az egymást követő estéket a Közgáz Klubban tölti, ugyanis mindkét esten más ismert számokat hallhat a közönség - és bizonyára a hangulat sem ismétli majd önmagát. DÉCSI TÚLÉLÉS - MINŐSÉGGEL A kapitalizmus farkastörvényei, majd a szocializmus rókatörvé­nyei után most a rendszerváltás hiénatörvényei határozzák meg életünket. Ez a fanyar megálla­pítás kiváltképp igaz a könyvki­adásra, ahol rövid távú győztes­nek változatlanul az „aluljáró­irodalom” mutatkozik. E hely­zetben, a túlélés esélyeként, sok kiadó abban látja a megoldást, hogy mégis minőséget kínál. Így tesz a Officina Nova is, amely tegnapi sajtótájékoztatóján be­mutatta a téli könyvvásárra slá­gernek szánt kiadványait. Székely András, a kiadó iro­dalmi vezetője elmondta: igaz ugyan, hogy könyveik nem ol­csók, ám néhány vekni kenyér árával még mindig kevesebbe kerülnek, mint a többiek hason­ló kötetei. Ráadásul a minőség garantált, hiszen a világhírű né­met Bertelsmann kiadói csoport leányvállalataként nagyobbak a lehetőségeik - és a név is köte­lez (Officinának hívták a 30-as, 40-es évek egyik legkiválóbb magyar könyvkiadóját). Hogy mit kínál így karácsony előtt a cég? Mondhatni, minden korosztálynak lehet találni gyö­nyörű és hasznos ajándéknak valót. Vannak könyvek, amik jó tanácsokat, ötleteket adnak pél­dául a hobbikertészeknek (Ker­tek könyve, a Dorling Kindersley kiadó licence, magyar körülmé­nyekre alkalmazva), vagy a gye­­rekzsúrokkal bajlódóknak (Bu­lizzatok velünk), vagy az ajándé­kok esztétikus csomagolásán ügyködőknek (Sok szeretettel - ötletek és tanácsok ajándékcso­magoláshoz). Ám akik szeretnek szórakozva, sőt gyönyörködve „tanulni”, azok is találnak nekik valót. Csak például említem a kicsi gyerekeknek szóló „Pillan­tás a természetre”-sorozat im­­­­már negyedik kötetét, a Barlan­gok élővilágát, a nagyobbaknak szóló kérdések világát. Igazi ka­rácsonyi ajándék lehet a Kedvenc karácsonyi könyvem, amely kará­csonyi népszokások, mesék és énekek gyűjteménye. Az Isme­retlen Vatikán című kötetet pe­dig mindazoknak ajánlhatjuk, akik szeretnék megismerni a pá­pai államnak az átlagemberek előtt rejtett világát is. Még ak­kor is ajánljuk Gutenberg ma­gyar örököseinek „gyermekeit”, ha ez idő tájt megint csak igaz az az 1746-ban kelt megállapí­tás, amely szerint: „akik szeret­nék a könyveket, azok pénztele­nek, akiknek pedig tehetségek vagyon, azok többnyire egyébre fordítják”. D.Á. orokban EZT JÓL KIFŐZTÉK Egyéves az Európa-Híd Alapítvány kiadásában megjelenő Konyhamű­vészet című gasztronómiai maga­zin, amely egyaránt kíván szólni a szakemberekhez, és az amatőr ínyencekhez. Az új esztendőtől a szép kiállítású folyóirat nem ne­gyedévenként, mint idáig, hanem kéthavonta jelenik majd meg, és az eddigi szerkesztőséget három ta­nácsadó egészíti ki: Vitray Tamás, Láng György gasztronómus és Páz­­mándy Gyula, az Ipari Fejlesztési Bank vezérigazgatója. OSZTRÁK-MAGYAR TÁRLAT A Vigadó Galériában december 13- án délután nyílik meg Leo Zogma­­yer osztrák szobrászművész és Koncz András magyar festőművész közös kiállítása, melynek védnöke a budapesti Osztrák Kulturális Inté­zet. A kiállítást dr. Hegyi Loránd, a bécsi Modern Művészeti Múzeum igazgatója nyitja meg. OPERÁK VENDÉGSÉGBEN Az Arany János Színházban január 6-án este Johnson Négyhangú ope­ra és Kagel Bemutatás, január 13- án Cimarosa A titkos házasság cí­mű művével, és 20-án három ma­gyar egyfelvonásossal vendégsze­repel a Budapesti Kamaraopera társulata, a Merlin Színházban pe­dig január 8-án és 24-én adja elő Johnson Négyhangú opera című művét. KÖNYVPREMIER Karácsonyra kerül a könyvesboltok­ba Bencédi Székely István Zsoltár­könyv című műve, amely az 1548- ban Krakkóban megjelent kötet ha­sonmás kiadása. Az udvarhelyi szü­letésű szerző annak idején a krak­kói egyetem növendéke volt, és a reformáció követőinek táborához csatlakozott. Tehetős patrónusok támogatásával kalendáriumot, kate­kizmust, ábécéskönyvet és egy vi­lágkrónikát adott ki magyar nyel­ven, hozzáfogott a Biblia lefordítá­sához is, de csak a zsoltárkönyvvel készült el. A szép fametszetekkel díszített könyvecskét Szentmárton Szabó Géza tanulmánya és magya­rázatai teszik teljessé. SZOBROK A SZOMSZÉDBÓL Cseh-szlovákiai magyar szobrász­­művészek kiállítása nyílik időben és térben címmel december 12-én délután a Duna Galériában (XIII., Pannónia u. 95.) a Magyar Köztár­saság Művészeti Alapja és a Cseh­szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága rendezésében. PRIX CEDEFOP A Szakképzés Fejlesztésének Euró­pai Központja minden évben a fenti elnevezésű díjjal jutalmazza azokat a televíziós műsorokat, amelyek se­gítséget nyújtanak a szakképzés­hez. Az 1991-es díjkiosztó ünnep­ségre ma este Budapesten kerül sor, a Magyar Tudományos Akadé­mia várbéli kongresszusi termében, amelyen a többi közt részt vesz a központ igazgatója, Ernst Piehl és a Budapestre érkező delegáció veze­tője, Hans Beck, valamint Ulrich Roloff Momin, Berlin városának szenátora. Hogy ki kapja a díjakat, csak az ünnepségen derül ki, de annyit megtudtunk, hogy a Magyar Televízió egyik, a Tv 1-en már látott műsora is a díjazottak között lesz. ZENEI CSEMEGE Izraeli és spanyolországi úgyneve­zett szefárd dalokból álló koncertre kerül sor december 11-én este 7 órai kezdettel az I., Táncsics u. 7. szám alatti Kodály teremben, Maria Teresa Uribe, a budapesti Operaház szopránja, Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora, valamint Mayer Erika zongora-, Papp József gitár- és Barnabás Zoltán flóramű­vész közreműködésével. A hangver­senyt a budapesti spanyol nagykö­vetség rendezi.­ ­ 11 Puck, a külvárosi vagány BEMUTATÓ A VÁRSZÍNHÁZBAN Egy premier nem egyszerű dolog. Sem 1662-ben a lon­doni Király Színházban, sem 1991-ben a Várszínházban. Lévén ugyanarról a darabról beszélünk, melyet egy Shakes­peare nevű úr komponált több felvonásra, egy Puck­­nak becézett ugribugri figu­rára, Athén városának iste­neire és jó polgáraira. Háromszázhuszonkilenc évvel ezelőtt, egy szeptem­beri napon Sámuel Pepys naplójegyzetében a követke­zőket vetette papírra: „A Ki­rály Színházban megnéztük a Szent Iván-éji álmot, ame­lyet még soha nem láttam, de nem is fogom újra meg­nézni, mert a legsületlenebb, legnevetségesebb darab, amit valaha is láttam.” Edgar Allan Poe számára két évszá­zaddal később kissé mást je­lentett a mű: „Ha azt kérik tőlem, határozzam meg, mi a költészet, a Szent Iván-éji álom Titániájára és Oberon­­jára gondolok.” És persze sorolhatnám még irodalmá­rok, esztéták véleményét, többek között Arany Jáno­sét, aki magyar nyelvre hangszerelte a darabot. A darab viszonylag későn, 1864-ben került a magyar színpadra Szigligeti Ede ren­dezésében, a karnagy pedig maga Erkel Ferenc volt. At­tól kezdve állandó műsora lett a Nemzeti Színháznak. A húszas években szinte fo­lyamatosan játszották. Hétfőn este a Várszínház­ban Iglódi István rendezésé­ben mutatták be Szent Iván éjszakájának furcsa, varázsla­tos játékát. A színes, csillogó brokátjelmezek, Titánia és Oberon keleti hangulatú selymei, a szokatlan, sokszor külvárosra emlékeztető dísz­let furcsa hangulatot teremt a színpadot­. Ez a kettősség érzékelhető a főszereplők jellemében is. Puck, vagy más néven Robin pajtás sok­kal inkább a dörzsöltebb, ka­­jánkodó, a mai kor nagy já­tékosaira emlékeztető ha­miskártyás benyomását kel­tette, mint az általunk meg­szokott, szeretetre méltó kis manóét. Athén város mes­teremberei, Zuboly, Takács, Dudás, Vackor, Osztövér és Gyalu felforgatták a színpa­dot. A főiskolások játéka sokszor mindent elfeledte­tett. A kort, a múltat és a je­lent, a különféle értelmezé­seket. Diákjátékot, önfeledt, belefeledkező, nagyra nőtt kamaszokat láthattunk. Titá­­­nia és Oberon varázspálca­ként, a játék motorjaként voltak jelen. És ne feledkezzünk meg a zenéről, a titkos jeleket köz­vetítőről. A rendező nem feledkezett meg valamiről, ami Shakespeare korában, a színházban szinte kötelező érvényű volt: a tehetőseb­bek, az előadás mecénásai a színpadon ülhettek. Mintegy a játék részeseiként. A Várszínházban a színpad meghosszabbításaként a né­zők közül kerültek elő ma­nók és istenek egyaránt. Hipp-hopp felbukkantak, már csak az hiányzott, hogy minket, egyszerű földi néző­ket nem varázsoltak el. Az lett volna a valódi csoda! És ránk is férne. SZABÓ BEA

Next