Kurír - reggeli kiadás, 1992. október (3. évfolyam, 270-299. szám)

1992-10-16 / 285. szám

4­ ­1ti: FRISS PÁRIZSI Helyszíni tudósításunk a francia autószalonról A közös Európára csak kínkeservet kimondott francia igen után, az autók szerelmesei most szélesre tárták Párizs kapuit. És nemcsak a régi rivális németek, angolok, ola­szok, spanyolok és svédek előtt, de még a folytonos exportoffenzívával fenyegető ja­pánok előtt is. Az e hét végéig nyitva tartó Párizsi Autószalonon nem érződik a bezár­kózás igénye: 180 ezer négyzetkilométeren, 30 országból 853 autócéget látnak vendé­gül. Egyre azért gondosan ügyeltek: a szalon legnagyobb „bombáját” a francia állami gépkocsigyár, a Renault robbantotta az új Twingóval. Látnivaló persze ettől függetlenül is akad, bár a konkurensek poénjaikat szinte kivétel nélkül már jó előre elsütötték. Pierre Bérégovoy francia minisz­terelnök a sikeres házigazda ön­bizalmával nyitotta meg múlt csütörtökön az 1992. évi Párizsi Autószalont. Tehette, mert az ez évre célul kitűzött 3,3 millió sze­mélygépkocsiból a gallok a pre­mier napjáig 2 millió 172 ezret legyártottak, s ennek a tengernyi négykerekűnek a 64 százalékát sikerült is elsütniük az európai és a tengerentúli exportpiacokon. Pestiesen szólva nem semmi, ami­kor a patinás autógyárak terme­lést kénytelenek csökkenteni, üzemeket bezárni, és munkásokat ezerszámra utcára tenni. Ráadásul a nagy rivális németeknél, a tava­lyihoz képest 9 százalékkal több, konkrétan 410 ezer francia kocsit adtak el, a Mercedesek, a BMW-k és az Opelok árnyékában. Jóhírü­ket egyébként ebben az évben az autósport terén is megvetették a franciák: a Renault Nigel Mansel­­lel Forma-1-es világbajnokságot nyert, a Peugeot sportautó vi­lágbajnokságot, a Citroen pedig Párizs-Peking-szupermaratonit. Ezek után nem is csodálkoz­hatott senki rajta, hogy a Szaj­­na-parti vásárváros legcsillogóbb standjain a trikolór lengedezett. A legnagyobb parádé természe­tesen a Renault kiállításán zaj­lott, ott, ahol bemutatták a kö­vetkező húsz év (!) sikerváromá­nyosát, a Twingo névre elkeresz­telt új kiskocsit. Egy minibusz és egy nőiesen bájos autócska ke­veréke a Twingo, 1200 köbcen­timéteres, fürge és igénytelen motorral, és „se szeri, se száma” szellemes megoldással. A terve­­ző­k játékos kedvében foganhatott az új mini-Renault, ám nagyon is átgondolt koncepció alapján. Példaképnek az ötvenes évek 4 CV-modelljét, a harminc évet megélt R-4-est, a stíluskorszakot nyitó Renault 16-ost, és pár évvel ezelőtti „űrautójukat”, az Es­­pace-t tekintették. Valamennyi génjét fel lehet fedezni a Twin­­góban, ami rekordidő alatt, pon­tosan 3­3 hónapos fejlesztése után kerül most a piacra. A szalon alkalmából már az árát is nyilvá­nosságra hozták: 55 ezer frankba kerül, vagyis jó tízezerrel drá­gább, mint például a Fiat Uno. Ettől függetlenül nagy piacra számíthat, mert ahogy mondani szokás, sokkal többet tud az olasz riválisánál. Természetesen hama­rosan hozzánk is megérkezik, s mint a Renault Hungária Párizs­ban járt vezetőitől hallottuk, a várható hazai ár egymillió forint alatt lesz, vagyis kesztyűt akarnak dobni a magyar Opel Astrának. A Citroen piros és fehérben pompázó, városrésznyi kiállításán nem akadt hasonló horderejű nóvum, ők most a tavaly debütált ZX-modellcsaládot gyarapítot­ták egy újabb, sportos taggal. A 2 literes, ZX 16-V jelzésű kupé nemcsak minden eddiginél erő­sebb, 150 lovas motort kapott, de némileg a karosszériáját is át­rajzolták. Az oldalsó ablakvonal középen felkanyarodik, a tető hátrafelé erősebben lejt, a kerék­dobok pedig kiszélesedtek. A szerény formai retus eredménye mindenesetre szép, s biztos, hogy jó sok lóerővadász kegyeit el­nyeri majd, pláne most, amikor a „nagyobbik testvér”, a szintén ZX-jelzésű „ralimonstrum” meg­nyerte az évszázad maratoniját Párizstól Pekingig. A tisztelt publikum egyébként ezt a sok vihart átélt versenyautót is meg­csodálhatja a Citroën-stand fő­helyén, amúgy porosan, sárosan, száz sebbel borítottan, ahogy befutott a Mennyei Béke terére. A harmadik nagy francia autós­cég, a Peugeot ezúttal semmi igazi újdonságot nem tudott ki­tenni a kirakatba. Meg lehetett tapogatni viszont a sportautó­­világbajnokságot nyert 905-Evo­­lution nevű „betonvasalót”, és megcsodálni a Kis 106-osból fab­rikált elektroautót, ami állítólag már nemcsak a jövő zenéje, hiszen 1995-től bekerül a rendes gyár­tási programba. Motorja egyéb­ként 20 KW-os egyenáramú „villanymotor”, ami percenkénti 1500-as fordulaton 127 Nm-t produkál, maximális nyomaték gyanánt. Az áramforrás húsz da­rab nikkel-kadmium akkumulátor, összesen 120 V-os feszültséggel. A konnektorból tankoló, hangta­lan városi Peugeot csúcssebessé­ge 90 km óránként, hatósugara pedig egy tízórás töltés után va­lamivel több mint 100 kilométer. Az apró és igénytelen városi kisautók divatja egyébként itt, Franciaországban kapott ismét életre. A nálunk többnyire isme­retlen nevű gyártók (kivéve talán a Forma- 1-ben is szereplő Li­­gier-t), megszagolván a nagy üzle­tet, hatalmas választékban kínál­ják a kéthengeres, 300 köbcenti­méteres benzinmotorral, vagy 4-500 köbcentiméteres dízellel, illetve villanymotorral szerelt „zsebcirkálókat”. A jómódú fran­cia nők imádják ezeket, hiszen ott is lehet velük parkolni, ahol még egy kis középkocsival se pró­bálná meg az ember a kilátásta­lan tortúrát. A versailles-i város­kapunál elterülő kiállításon, a tíz belföldi miniautó-gyártó egy ha­talmas külön pavilont töltött meg csupa ilyen „guruló szatyorral”. A legérdekesebbet egyébként a Renault és a Matra közös stand­ján láthattuk, igaz ezt még csak mint a jövő zenéjét harangozták be. A Zoomnak elnevezett fur­csaság egy kizárólag két sze­mélyre méretezett városi autó, aminek a meghajtásáról hibrid­motor gondoskodik. Az apró rob­banómotor és az elektromos erő­forrás között teljesen automatikus az átkapcsolás: az előző csak fel­gyorsít, az utóbbi viszont zaj- és füstmentesen „fuvaroz”. És hogy a csoda teljes legyen, a Zoom még a méretét is képes változtat­ni. Folyamatos haladásnál „kiter­pesztenek” a kerekei, parkolásnál viszont a teljes hátsó futóművet maga alá húzza, és ezzel egyne­gyed résznyivel megrövidül. No de kanyarodjunk vissza az álmok világából a valósághoz, a most megvásárolható korszerű, robbanómotoros személyautók­hoz, amelyek már „zöldnél is zöldebbek”, s még haláluk után se szennyezik a természetet, mert minden porcikájukban „visszafor­gatható” anyagokból készülnek. Csupán egy bajuk van: egyre na­gyobbak és egyre drágábbak. Az általános súlygyarapodás és telje­­­ítmény-hízókúra okai éppen az előzőekben keresendők, és ez vég­eredmény természetesen az árban jelenik meg. Az egyre tökélete­sebb biztonságtechnika, a „sza­lonképes” motor és a bőségesen alkalmazott elektronika ugyanis sokba kerül. Lassan-lassan ezért tűnnek el a patinás nagy gyártók standjairól is az olcsó, és szerény komfortigényt kielégítő kocsik. És mik jönnek helyettük? Pél­dául olyan „remekművek”, mint a Párizsban is bemutatott, Euró­pa számára kitalált Toyota Cari­na E, ami 1600 köbcentiméteres robbanótérből 115 lóerőt présel ki, és magától épphogy csak gye­reket nem nevel! No de kínál ilyet a Honda, a Mazda, sőt a Nissan is, amelyik cég éppen itt Párizs­ban „avatta” legújabb Micra mo­delljét, ami persze már szintén alig hasonlít a valamikori szerény kiskocsikra, mert 16 szelepes, elektronikus vezérlésű stb., stb. Az általános lóerő-eszkaláció­tól különben nem mentesek a „józan európaiak” sem. Az im­már magyar márkának is számító Opel például a párizsi szalonon csupa még nagyobb és még erő­sebb modellt vonultatott fel. Láthattuk az 1993-ra kínált 16 szelepes turbó-Vectrát, a 24 sze­lepes V-6-os ECOTEC erőforrá­sát és az új terepjárócsaládot, a Monterey-t, sok szép, nagy ét­vágyú motorral. Még szerencse, hogy a teljesítményhajszolás közben jutott energiájuk a biz­tonsági megoldások fejlesztésére is. Bemutatójuk egyik főhelyén az új, úgynevezett air-bag, azaz ütközés ellen védő légzsákprog­ramot láthatta a nagyérdemű. Jövőre, felárért állítólag már a mi Astráinkhoz is meg lehet rendelni ilyen szupervédelmet. Az előkelő „kékvérűekbe” már eleve bekerül mindez. A Merce­des standján parádézó új 600 SL roadsterben például a 12 hengeres, 395 lóerős motor mellé dukál az „air-bag” és minden elképzelhe­tő védelem, de hasonló felsze­reltséggel kínálták a stuttgarti márka 300 SD és 300 LE és 350 GD Turbo modell újdonságait is. És ha a Párizsi Autószalon lá­togatói ezzel sem érték be, akkor átsétálhattak az „XL”-részlegbe, ahol Ferrarinál és Lamborghini­­nél kezdődött a sor és a komplett őrületeknél fejeződött be. Az egyik ilyet nemes egyszerűséggel Mega Tracknak hívták.­­ Kép­zeljenek el egy teherautó-méretű, sportautót (kicsiben tán még szép is lenne), 400 lóerős, 12 hengeres turbómotorral, 6000 köbcentimé­terrel, 5 méter 7 centis tengely­távval, elöl-hátul 20 colos kami­onkerekekkel és 300 kilométer kö­rüli végsebességgel. Ára kétmillió frank volt, és mint a rajta díszel­gő tábla hirdette, lábon elkelt. TAR ANDRÁS SZERKESZTI: TARANDRAS

Next