Kurír - reggeli kiadás, 1992. november (3. évfolyam, 300-329. szám)
1992-11-29 / 328. szám
1992. november 29. Kjjf Sf NE MENJEN TENYÉRJÓSHOZ! Egyébként is, a tenyérjósok repertoárja meglehetősen szegényes, úgy nyolc-tíz dologra - hosszú vagy rövid életre, utazásokra, vagyonra, szerelmekre, gyerekek számára, házasságra, válásra - vonatkozik, általában a pénzre utaznak, ha kedvezőt jósolnak, akkor a kliens mélyebben a zsebébe nyúl, mint ha rosszat hall. A kéz azonban nemcsak sarlatán jövendölésre alkalmas, hanem sokat árulhat el az egyén személyiségéről, betegséghajlamairól. Ma már szinte mindenki előtt ismert tény, hogy a tömpe ujjak az imbecilisekre jellemzőek, a Downkórra pedig a majomredő, de kimutathatók a bőr redőzetéből az örökletes tényezők, sőt nyomon követhető a kézen és a tenyéren a kromoszómarendellenesség is. Például a bőrlécrajzolat alapján el lehet dönteni az ikrekről, hogy azok egy-, vagy kétpetéjűek-e. Bizonyára mindenki megfigyelte már, hogy a leptoszom alkatú (gyenge, sovány) emberek kezei keskenyek, finomak, rajta a vékony, fakó színű bőr átlátszó; az atletikus testalkatiak kezei masszívak, elasztikusak, jól színezettek, vastag bőrrel fedettek; a piknikus (zömök, hízásra hajlamos) emberek kezei rövidek, tömörek, szélesek, élénk színűek. Először vegyük részletesebben talán a legszembetűnőbbet, a kéz színét, amely nemcsak a vérkeringésre, hanem a vérmérsékletre is utalhat. A feltűnően fehér kéz vérszegénységre, a sápadt kéz egoista emberre vall. A rózsaszínű kéz a normális vérkeringés jele, tulajdonosa kiegyensúlyozott, optimista, vidám. A piros színből szenvedélyes, forróvérű, nagy természetre, a vörös kézből robusztus alkatra, brutális, durva jellemre következtethetünk. A sárgás vagy sárgászöld kéz májbetegségre vagy epebántalmakra való hajlamot; a kékes, szederjeskék bőr rossz vérkeringést, szívbántalmakat jelez; míg a zöldes kezűek gonosz indulatokat dédelgető, sötét terveket szövögető, bosszúálló emberek. A szürkés kéz arról árulkodik, hogy az illető ezüstadalékú gyógyszert szedett, a narancssárga pedig arról, hogy sok sütőtököt evett. A kéz hőmérséklete többnyire a pillanatnyi egészségi állapotot jelzi; a meleg, selymes tapintású kéz jó egészséget, jól funkcionáló pajzsmirigytermelést és normál anyagcsereműködést sejtet, míg a hideg, érdes kéz rossz egészségi állapotot, anyagcserezavart, pajzsmirigyproblémát jelezhet. A kéz állagáról - aszerint, hogy a kéz nyomásra mennyire puha vagy kemény, szorításra mennyire ellenálló - a növekvő vagy a csökkenő energiára következtethetünk. A puha kéz minden esetben aggódó, félénk embert jelez, aki hajlamos hipochondriára. ROSTA ERZSÉBET 9 „A játék művészet, az alakítás ennél sokkal kevesebb” „Bud Spencert mint embert és kollégát nagyon szeretem, Mickey Rourke-ot annál kevésbé... ” Magas, szőke, kék szemű, pont az ellenkezője az átlag rómainak. Öltönyt visel, kényelmes, sportos, sötét ingpulóverrel. Negyven körülinek saccolom. A filmekben az örökös gengszter, útonálló, gyilkos, maffiózó szerepére van kárhoztatva, ahogy ő is megerősíti. A frenetikus sikerű televíziós sorozatban, az Extralarge-ban Bud Spencer partnere, Az egy taxis New Yorkban című filmben Alberto Sordié. A rendező, akivel eddigi életében a legtöbbet dolgozott együtt, Pasquale Squitieri, Claudia Cardinale férje. De dolgozott Dino Risivel, Liliava Cavanival, Castellarival, hogy csak a nagyokat említsem. A Giampero Calasso rendezésében készült „L’avoltoio sa attendere” című filmet a Magyar Televízió is megvásárolta. A két epizódból álló filmben Sacha a főszereplő. Az olasz, horvát, német, spanyol, angol mellett jól beszéli a magyart is, édesanyja magyar volt. Sacha az USA-ba készül Bud Spencer után, mert úgy érzi, hogy Rómától már nem sokat várhat. Belefáradt az örökös rossz szerepébe. - Zágrábban születtem, 1945-ben. Édesanyám Szeged környékéről származott. Születésem körülményei magukon viselik a háborús idők viharát. Tulajdonképpen egy Zágrábba tartó vonaton születtem. Édesanyámat a partizánok éppen egy Zágráb környéki politikai börtönbe szállították. De nem szívesen beszélek erről. Születésem után azonnal elkerültem anyámtól. Fiaméba sodort az élet, ahol tizenkét éves koromig egy intézetben voltam. Aztán Szabadkára értem jött anyai nagyanyám, és magához vett. A szabadkai Spartac csapatában kezdtem el az ökölvívást. A sport mellett megismerkedtem a színházzal is, a gyermekszínházban játszottam. Aztán jött a katonaság, az akkor még jugoszláv hadseregben. - Édesapádról kérdezhetlek-e? - Nem szívesen beszélek róla. Hagyjuk annyiban, hogy a háború előtti Jugoszláviában a szélsőjobboldali, horvát hatalmi erőkhöz tartozott. Anyám másodszor is férjhez ment, a sors iróniája, hogy egy szerb férfihez. Rózsának hívták, amikor a szerbek Dubrovnikot bombázták, találat érte a házát. Ott maradt örökre, soha többé nem találkoztunk. Anyai nagyapámat Hegedűs Józsefnek hívták és úgy tudom, hogy nagy nemzetiszocialista volt a Szálasi-időkben. Valahol Budapesten halt meg. - Vagyis a családod tele volt extravagáns jobboldalisággal... - Igen, valahogy így néz ki! Visszatérve kanyargós életpályámra, Szabadkáról Ausztriába kerültem mint sportoló, aztán Svájc következett, az USA és megint Európa, Nyugat-Berlin, és onnan jöttem Itáliába. - Hogyan lettél végül ökölvívóból színész? - Mint említettem, volt egy berlini fejezete az életemnek. Reiner Werner Fassbinder Színészakadémiáján tanultam. Fassbinder közeli barátságban állt Claudia Cardinaléval, ők ketten azt tanácsolták nekem, hogy jöjjek egyenesen Olaszországba, és Pasquale Squitierihez irányítottak. - Squitieri Claudia társa az életben és a film világában egyaránt, de a rossznyelvek szerint nehéz ember és különösen nehéz rendező". - Pasquale kiváló rendező! Egy kicsit agresszív vagy túl határozott, de a 49 filmből, amit eddig csináltam különböző rendezőkkel, nekem, mint rendező és művész, Squitieri tetszett a legjobban. Tőle is azt tanultam, amit azóta is követek. Mindig játszom és sohasem alakítom a szerepet. A játékművészet, az alakítás ennél sokkal kevesebb. - Ha egyetlen mondattal kellene jellemezned az olasz filmvilágot, a számodra biztosított lehetőségeit hogy értékelnéd? - Alapvetően olyan világnak, amelyet nem szeretek, mert úgy érzem, hamis. Itt is létezik a beskatulyázás és a skatulyából szinte lehetetlen kitörni. Én például örökké gyilkolhatok, rabolhatok, erőszakoskodhatok a filmszerepeimben. Az év végéig maradok itt, aztán átmegyek az USA- ba, úgy érzem, hogy ott több lehetőségem van. Bud Spencer is szinte teljesen átköltözött az USA-ba, csak a lakását hagyta meg Rómában és a magán-légitársaságát a Fiumicinon. Bud fia a menedzserem, ő is az USA-ban van. Bosszantónak érzem a sok pucérságot is, ami az olasz televízióban ömlik a nézőkre, a keblek, lábak csatáját, miközben a szavak mintha nem számítanának. A televízióban lehetőség van arra, hogy valaki egykettőre sztár lehessen, elsősorban a fizikai adottságai alapján. Lehet, hogy ez egyfajta össznépi kukkolás, amelyet kényelmesen az otthoni karosszékból lehet folytatni. Visszatérve Bud Spencerre, mi a véleményed róla, mint emberről, kollégáról? - Nagyon szeretem, rendkívül nyitott mások problémái iránt, talán mert a nulláról indult, 36 évesen még Caracasban, Venezuelában dolgozott, mint fizikai munkás. Szeretek vele dolgozni. - Színész kollégáid közül kire emlékszel szívesen és kire nem? - Szimpatikus Giuliano Gemma, Fabio Testi, akiket a magyar közönség is ismer. Aki roppant antipatikus volt eddigi kollégáim közül, az Mickey Rourke, agresszív, egzaltált, üres ... - Zágrábban születtél, édesanyád magyar volt, a sors vezett ide-oda, ebben a nagy vándorlásban sikerült megőrizned nemzeti identitásodat, milyen nemzetiségűnek érzed magad? - Horvátnak alapvetően és anyám révén magyarnak is. Amikor kitört a háború Horvátország és Szerbia között, hazamentem, fegyvert fogtam. - Milyen volt a találkozás hosszú évek után szülőföldeddel? - Nagyon erősen kötődöm a szülőföldhöz. De végül is csalódott maradtam. Húsz év után tértem vissza mint önkéntes, és az otthoniak úgy fogadtak, mint egy külföldit. Ami a legnagyobb csalódás volt, látni az embereket, amint Zágrábban békésen sétálgatnak; míg Horvátország másik része égett, egyszóval azt vártam volna el, hogy minél többen jelentkeznek önkénteseknek a sétálgatás helyett. De hogy Magyarországra fordítsuk a szót, tudod, roppant romantikus vagyok, és mindig megmaradt bennem valamiféle vágyakozás a magyar Alföld, a környék iránt, ahol anyám született. Emlékszem még gyermekkoromból a nádfedeles alföldi házakra, a lovas szánkókra, a halászlé pikáns ízére és az első szerelemre is. Gyakran jártam Magyarországon, mint ökölvívó. Megismerkedtem Papp Lacival is. Szívesen emlékszem rá és edzőjére egy idős úrra, aki azóta, sajnos, biztos, hogy meghalt. (A legendás Adler Zsigáról van szó. - A szerk.) Volt egy csodálatos magyar szerelmem, egy szegedi kislány. A Zákány utca 14. alatt lakott, Zsuzsának hívták. Nagyon erősen megmaradt bennem az emléke, egyszer szeretném megtalálni, nem azért, hogy megbolygassam az életét, hiszen azóta már biztosan többgyermekes családanya. Zsuzsa csodálatosan szép lány volt, aligha találnék hasonlót most Rómában. Egyszerű, majdhogynem szegényes körülmények között éltek, édesanyja ruhatáros volt. Emlékszem, egyszer a Tiszapartján sétáltunk, én véletlenül kiégettem a cigarettáról leesett hamuval a harisnyáját. Zsuzsa elszomorodott, mert az az egyetlen pár harisnyája volt. Másnap a piacon, ahol a Szabadkáról átjöttek árultak, vettem neki cserébe hatvan párat. Akkor 25 éves voltam, ő pedig 19. Azóta Szegeden már a Zákány utca sem létezik talán. - Eddig legalábbis agglegény maradtál. - Sohasem voltam nős, és nem is gondolok a házasságra. Az életem olyan volt, mint egy akciófilm, nem voltak szüleim, szegénységben éltem, és bejártam akarva-akaratlanul az egész világot. A család számomra nagyon fontos. De ha az ember valamit vállal, az egészet kell vállalnia. Ha megnősülnék, a hivatásomból adódóan örökké távol lennék, mit mondjak a feleségemnek, hogy várj reám, és én megjövök? És ha a feleségem szépségét időközben észreveszik mások is? Nagyon kötődöm a családhoz, úgy érzem, hogy sokat tudnék adni. De a karrierem most éppen feljövőben van. Ha most találkozom egy nővel, akit megszeretek, szenvedélyes, romantikus típus vagyok, akkor egyszerűen a karrieremet felcserélném erre a nőre. Először a pálya, és amikor ott elértem, amit akartam és találok valakit, akivel családot alapíthatok, megnősülök. De ha nincs mit enni, a szerelem is elfogy! - Most sem kötődsz senkihez? - Két éve szabad vagyok. Két évvel ezelőtt fejeződött be egy fontos fejezet az életemben. - Mikor jössz haza Magyarországra? - Amint hívnak! ROSSZ Római beszélgetés Sacha Dorko filmszínésszel