Kurír - esti kiadás, 1992. december (3. évfolyam, 234-253. szám)

1992-12-23 / 250. szám

16 RIPORT 1992. december 2. U Őszentsége szomszé­ d Festékszag. Ecsetek, pa­letták. Minden sarokban egy festőállvány. Rajtuk kész vagy félkész képek. A fala­kon körben polcok tele fest­ményekkel. Kicsik, nagyok a stelázsi polc szélességének rendezőelve szerint. Vissza­fogottak, de többnyire har­sányak az alkotó színvilágá­nak megfelelően. Az alkotó, Prokop Péter beethovenes külsővel, de mollban, sőt piánóban jele­nik meg. - Vásárolni? Aha... Na jó, lehet - és végignéz láto­gatóin. - Talán ezekből - és máris dobálja a földre a kivá­lasztott képeket. Ma ő ezek­ből ad el - döntött. A vá­sárlóknak megfelel a rögtön­zött „földi” tárlat. Fizetés. Távozás, részükről. Mormo­­gás, távozás a művész részé­ről. A rögtönzött képek sor­sa ismeretlen... * * * Néhány hét múlva. Budapest. Csöppet sem elegáns negyed annál szebb háza. Benne csöppnyi apartman a tetőtér­ben. Ideális fényeffektusok­kal. Az isten, is műteremnek teremtette. És persze az is. Prokop Péteré. Berendezése már majdnem olyan, mint a rómainak. Festékszag és kép kép hátán. A művész pedig széles mosollyal mutat körbe kis birodalmában. - Azt mondja, olyan, mint Rómában? - kérdez vissza.­­ Nekem teljesen midegy, hogy hol lakom. A A Vatikántól néhány percnyi autózás az az elegáns negyed, ahol­­ egy na csöppnyi apartmanjában­­ alkot­ta „Ahol dolgozni tudok, az a hazám ” megv meggyőződéssel a művész.

Next