Kurír - esti kiadás, 1992. december (3. évfolyam, 234-253. szám)
1992-12-23 / 250. szám
16 RIPORT 1992. december 2. U Őszentsége szomszé d Festékszag. Ecsetek, paletták. Minden sarokban egy festőállvány. Rajtuk kész vagy félkész képek. A falakon körben polcok tele festményekkel. Kicsik, nagyok a stelázsi polc szélességének rendezőelve szerint. Visszafogottak, de többnyire harsányak az alkotó színvilágának megfelelően. Az alkotó, Prokop Péter beethovenes külsővel, de mollban, sőt piánóban jelenik meg. - Vásárolni? Aha... Na jó, lehet - és végignéz látogatóin. - Talán ezekből - és máris dobálja a földre a kiválasztott képeket. Ma ő ezekből ad el - döntött. A vásárlóknak megfelel a rögtönzött „földi” tárlat. Fizetés. Távozás, részükről. Mormogás, távozás a művész részéről. A rögtönzött képek sorsa ismeretlen... * * * Néhány hét múlva. Budapest. Csöppet sem elegáns negyed annál szebb háza. Benne csöppnyi apartman a tetőtérben. Ideális fényeffektusokkal. Az isten, is műteremnek teremtette. És persze az is. Prokop Péteré. Berendezése már majdnem olyan, mint a rómainak. Festékszag és kép kép hátán. A művész pedig széles mosollyal mutat körbe kis birodalmában. - Azt mondja, olyan, mint Rómában? - kérdez vissza. Nekem teljesen midegy, hogy hol lakom. A A Vatikántól néhány percnyi autózás az az elegáns negyed, ahol egy na csöppnyi apartmanjában alkotta „Ahol dolgozni tudok, az a hazám ” megv meggyőződéssel a művész.