Kurír - reggeli kiadás, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-29 / 235. szám

G MAGAZIN PIACI HÍRNÖK Malacpersely törve-zúzva Malacperselyt leggyakrabban az újságok karikaturistái rajzolgatnak. A mosolygós röfi hátán a pénz befogadására szolgáló kis nyílással, általában a takarékosság szimbóluma. Néha-néha a garasoskodást is általa hozzák a tisztelt olvasó tudomására. Máskor meg a párnacihával, a szalmazsákkal kerül közeli rokonságba, mint az otthoni zsugoriság népi eszköze, jelképe. Jól kitalálták eleink, hogy éppen a malacot választották, mert ugye, azt is etette egész évben a gondos gazda, hogy aztán karácsony tájékán leölje a kövér disznót. A malacpersely persze nem növekszik, lévén agyagból égetett terrakotta vagy kerámia, szépen cirkalmazott porcelán. Azért az is érdekes, hogy üvegből ritkábban formáznak a mesterek malacot, pedig ugye, az is elég törékeny jószág. De hátha van valami abban, hogy láthatatlan legyen a malacka gyűjtötte jövedelem, amit ha nem is az APEH, de valaki más elől rejteget a vidám kis gyűjtögető. De az is lehet, hogy egyszerűen csak a meglepetés nagyságát kívánják fokozni, hiszen ha lassan telik a bendő, akkor ki emlékszik már rá, hogy hány fényes forintot kebelezett be a malac. Mert bizony a malacperselybe csak aprópénzt szoktak gyűjtögetni, alátámasztva a mondást: fillérből lesz a forint. Arról nem is beszélve, hogy azok, akik nem győzik türelemmel, míg megtelik, akkor hátára fordítván a szegény jószágot addig-addig rázogatják, míg ki nem potyognak az érmék. De az is lehet, hogy csak ily módon akarják meghosszabbítani kis háziállatuk törékeny életét. Ha viszont összehajtogatott bankókat gyömöszölnek, mintegy frissíteni, változatosabbá tenni a menüt, akkor a malac megnémul, és hiába minden, nem csörren, nem „kuncog a krajcár”. És akkor nincs menekvés, elérkezik a vég. Kalapács alá kerül a koca. Ugye, azt mindannyian tudjuk, nem árverezés céljából. Bár ha így haladunk, az egérfuttatás után a nagy bingózás közepette még a szerencsejátékok közé a malactörés is felkerülhet a játékos ember listájára. Valahogy úgy, hogy többen is licitálnak egy gömbölyded perselyre, és amikor harmadszor sújt le a senki többet harmadszor felkiáltásnál a kalapács, akkor kiderül, a licitnél többet vagy kevesebbet találni a cseréptetem széthullott darabjai között. És akkor bizony lehet, hogy az kuncog, aki kevesebbet ígért. De lássuk csak, egyáltalán milyen a felhozatal, ha már malacpersely került a hírnök e heti terítékére. Elég siralmas a kép. Elárasztották már ezt a piacot is a szintetikus disznók. Sőt olyan műanyag malacot is sikerült előállítani, amelyiknek kis csapóajtó van a hasa alján, ott, ahol a szalonnája szokott lenni, így oda az egész játékossága. Aztán a rózsaszínű cserép helyett zöld mázas miskakancsóval keresztezett népieskedő díszkoca is született a fazekasok kemencéjében. Mert olyan ennivalóan égetnivalók. Az áruk így inkább a turisták pénztárcáihoz igazodnak, mint a takarékoskodásra vállalkozó ajándékozó kedvű honi polgár bugyellárisához. Mert főképpen ajándékozni szoktuk a malacperselyt, mintegy arra buzdítván az ajándékozottat, hogy bizony szép tulajdonságai közé beiktathatja a takarékoskodás nemes eszméjét is. Amit bizony Fáy András urunk, a Postatakarék megalapítója is jó szívvel üdvözölne. Bár bizonyára hozzátenné, a pénznek intézetében a helye, merthogy ott az kamatozik, míg a malacban csak inflálódik. Ezért olyan kicsik a mi kismalacaink, szinte csak szimbólumértékük növekszik. Hiszen manapság már úgy kell egy-egy szép példányt megrendelni a Fény utcai piac kedves cserépárus hölgyétől, hogy aztán szívesen elajándékozzuk éppen házasodó kollégánknak, Gyurinak, és szíveválasztottjának, Marinak. Legyen a kis család kezdőtőkéjének jelképes őrzője. Kapnak kis kalapácsot is hozzá, hogy ha majd kedvük tartja, legyen mivel törni-zúzni. Persze csak a malacot. T. SZABÓ ERVIN Fotó: DEMECS ZSOLT ■ „Minden elmúlik egyszer, minden végéhez ér..." - szivárog elő emlékezetem mélyéről a régi, háborús sláger banális refrénje. Nos, az Artista Varieté is véget ért. 1954-ben kezdetét vette a műintézet harmadik korszaka. Visszakaptuk régi nevünket, de az a Kamara Varieté, amely annyi sok éven át adott hajlékot a magyar kabarénak, többé már nem támadt fel poraiból. Egy-egy élvonalbeli színművész - Bilicsi Tivadar, Gobbi Hilda, Kabos László, Rátonyi Róbert, Rózsahegyi Kálmán, Salamon Béla, Tolnay Klári - vendégszereplésével megerősített, kabarétréfákkal, ének-, zene-, tánc- és artistaszámokkal „elegyített” műsorok váltották egymást a színpadon. Nem mondom, hogy sikertelenül! Ilyen „blikkfangos” műsorcímek villannak fel emlékezetemben: Amikor Pest mesélni kezd, Kenni vagy nem kenni?, Öltözik a hivatal, Özönvicc előtt. Nincsen múzsa tövis nélkül... Tolnay Klárit nem volt könnyű rávenni a fellépésre. Idegenkedését nem a varieté lebecsülése motiválta. Ma már igen, akkor még nem értettem, miért nem szeret „egyedül állni” a színpadon. Tolnay nem „dobogós” színésznő. Ami sokaknak nem jelent problémát és gondtalanul „szólóznak”, énekelnek, szavalnak, vagy humoros magánszámot adnak elő, őt valósággal megbénítja, magányosnak, kiszolgáltatottnak érzi magát. Pedig már akkor is nemzeti színjátszásunk legnagyobbjai közé tartozott. Csakhogy a nagyság nem arra kötelezi a művészt, hogy olyasmit is elvállaljon, amely ellentétben áll személyiségével. Emlékszem, a régi Belvárosi kávéházban találkoztunk vele. A tüdőnket kibeszéltük Küttivel, a színház nemrégiben elhunyt titkárnőjével, amíg sikerült rávennünk a szerződés aláírására. „Megerőszakolva” távozott a helyszínről... Akkor kezdődött barátságunkat azonban azóta sem tudta meingatni a történelem! Néhány évvel előbb a rádió Nem az én színpadom sorozatában került előadásra Tennessee Williams A vágy villamosa című színművének zenés persziflázsa, a Villamoskirálynő, amit előre megfontolt szándékkal Tolnay Klári számára írtam. Természetesen ő volt a Villamoskirálynő, pontosabban, Blanche, a vágy persziflált villamosának hasadt lelkű kalauznője, aki így nógatta a peronon szorongó utasokat: - Fáradjunk beljebb a dráma belsejébe! Középen még rengeteg üres közhely van! Mire az utasok kórusa rázendített a „Megy a gőzös...” dallamára írt nótára: Megy a vili, megy a vili a Madáchba! Több mint remek az anyagi kihatása! Freud Zsigmond a masiniszta, Aki Blanche-ot tudat alatt igazítja...! Blanche ettől annyira elérzékenyült, hogy „tudat alatt” ő is énekelni kezdett. A változatosság kedvéért Az én rózsám vasutas című örökzöld sláger hangjegyeire támaszkodva erősítette meg az utasok véleményét: Az én íróm Tennessee, Tennessee, Tennessee. Mert amit ír, azt a nép rögtön beveszi! Beveszi, mert Tennessee, Tennessee, Tennessee, Pesti néző megeszi, hát szeretni kell! Tapsvihar tombolt a 6-os stúdióban, a játék pedig folytatódott tovább. A Villamoskirálynő sikere után Tolnay Klári meglepő kéréssel fordult hozzám: írjak részére egy női bohócszámot! Elmondta: régóta álmodozik arról, hogy egyszer mint clown, kifestett arccal, tarka jelmezben, nyaka körül nagy fodros gallérral, gitárral a kezében lép a közönség elé... Erre én is elmondtam, hogy miről álmodozom: szeretném, ha egyszer az ország legnagyobb drámai színésznője adná elő valamelyik komoly írásomat. Kétségbeesetten néztük egymást: a drámai színésznő, aki a humor legősibb forrásából, a cirkuszból szeretne friss élményeket meríteni, és a humorista, akinek „lelke” van... A nagy bohócszámból nem lett semmi, az én álmom viszont teljesült: önálló estjén a televízióban előadta a Köd című drámai monológomat! A varázslat megtört. Attól kezdve, ha rövid időre is, időnként kiszabadultam a „skatulyámból”... Tolnay Klári biztatására versek, dalok, sanzonok röppentek ki viccektől elgyötört agyamból, s ezekben a kis írásokban mindig megvalósult valami Tolnay humorából és a humorista lírájából... Nem fenyegetésképpen mondom, de a következő fejezetben erre még visszatérek! A „sírból visszajött” Kamara Varietében bemutatott műsorok közül ma is a Mr. Linkstone szerződtet című áll legközelebb a szívemhez. Az itt látható kisplakát nyomatékosan felhívja a kö- SZILAGYI GYÖRGY Előrekacagás Mit mond az írás ? Füzes Mária grafológus segítségével folytatjuk a Kurírhoz „Grafológia” jeligével beküldött levelek írásvizsgálatának közlését. Szakértőnk ezúttal is két jeligés levelet elemzett. Jelige: „A köztünk lévő hasonlóság” Barátságos, kellemes, magatartásában egyenletességet igyekszik mutatni, gondolkodásában értelmes ember. Személyét illetve zárkózott, nehezen beszél problémáiról, gondjairól. Alkalmazkodó, kissé mesterkélt a viselkedése. Jóindulatú, segítőkész, érzelemgazdag, társaságban derűs, kiegyensúlyozottnak látszó. Fantáziája színes, lelkesedő, élénk, könnyen befolyásolható. Kényelemszerető, elfogadja mások irányítását. Ez ellen tudatosan harcol, kevés sikerrel. Kedveskedő, alábecsüli lehetőségeit, önmagát. Jó megjelenésű, választékosan ízléses, elegancia iránti érzékkel. Elbizakodott, személyének nagyobb jelentőséget ad a kelleténél, külsejére súlyt fektet. Fokozottan öntudatos, ezt másokkal is érezteti. Maga állította törvényeket követi, nyugodt lelkű, vidám, időnként mégis diszharmonikus. Könnyen indulatoskodik, esetenkét érzéketlen. Valójában nehezen alkalmazkodik, harmóniát maga körül nem alakít ki, bizalmatlan, kíváncsi természet. Szellemi érdeklődésű, sokoldalú, gyors felfogású. Lehetőségeit nem használja ki, lassan határoz, érzelmei befolyása alatt áll, gyenge, odaadó, vagy hirtelen meggondolatlanul dönt, hamar elcsügged. Meglehetősen szélsőséges természetű. Igazságérzete fejlett, nem szereti a kellemetlen dolgokat, igazáért harcol, a megszokotthoz ragaszkodik. Bírálata, kritikája a helyén való, mondanivalóját kellően nem gondolja át, szavai veszekedésnek érződnek. Nagyon tud haragudni, hirtelenségében tapintatlan. Mindig előre gondolkodik, lelkét fölösleges elméletekkel nem terheli, reálisan látja a világot. Embertársaihoz való kapcsolatát gyakran az érdek irányítja. Munkában kezdeményező, lényeget kereső. A pénzzel nem tud bánni, értékét nem érzi, az anyagiak nyújtotta biztonság nagyon meghatározó életében. Jelige: „Drága Erusom” Remélem, vőlegénye születésnapjára meglepetésnek szánt analízis időben megérkezik. Bár a dátumot nem közölte, nem határozta meg. Kár, hogy nem az eredeti írásképet küldte, a másolat a finom jeleketnem tudja visszaadni. Az írás az író emberre jellemző állandó viselkedési, jellembeli tulajdonságok mellett a pillanatnyi állapotot is tükrözi. Egy év hosszú idő az ember életében, sok minden megváltozhat. A levél, amit küldött, 1992-es keltezésű, a belőle meghatározható értékelés esetleg idejét múlta. Értelmes, ésszerűségre törekvő, az újat, ismeretlent fenntartással fogadja. Változékony, nyugtalan ember írása. Negatív, elégedetlen megnyilvánulásaiban a fellángoló optimista gondolkodás megtalálható. Győzedelmeskedés, ami irányítja, gyakran befolyásolja magatartását. Testi-lelki egyensúlyát nehezen találja meg. Boncolgató típus, mindig mindent a legapróbb részletekig tudni akar. Jóindulatú, társaságban mindig szívesen fogadják, beszédes, aki semmit nem mond. Érzékenyen figyel másokra, nagyon tud hallgatni, viselkedni. Indulatai hirtelenek, nem látványosak. Kissé darabos, a szép szavaknak nem mestere, mindent észrevesz, csípős, néha éles kritizálás mellett, soha nem ragadtatja el magát. Személyes élményeit, főleg sikereit hajlamos felnagyítani, szívesen dicsekszik. Munkában megbízható, lassan, komótosan kezdi, félbe nem hagyja, ha nehezére esik is. A legjobb tudása szerint befejezi. Elképzelésében tárgyilagos. A pénz meghatározó és nagyon fontos az életében. 1993. augusztus 29. E1NAU VARIETÉ Utászt m , ön is nézze végig ahogy mr mm SZERZŐDTET 2 órás kacagtató varieté műsor 195*. október 29.én előttdz EUac«»ok ««»*«!«! 8 ét !«! • »rak«», tiétalán lé$» «»akar 1*5 zönség figyelmét arra, hogy a „2 órás kacagtató varietéműsor 1954. október 29- én kerül bemutatásra". Sajnos „előre ittunk a medve bőrére”, a behirdetett produkciót ugyanis nem mutattuk be soha! Egyszerűen azért, mert nem írta meg senki. Ami pedig nincs, azt nem lehet bemutatni. A műsor „elszállt”, a plakát megmaradt. Akkor tanultam meg: előre nem szabad semmit írásba adni! Nem véletlen, hogy előleget csak utólag szoktam felvenni, mert előfordult, hogy vissza kellett fizetnem... Azóta rendkívül körültekintően tárgyalok mindenkivel. Kiváltképp napjainkban, mert hallottam, hogy Mr. Linkstone megint Budapesten tartózkodik...