Kurír - reggeli kiadás, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)
1995-07-12 / 188. szám
1995. július 12. rKIÁLTÓ A Nyerjen egy Kurírkoptert! Vagy inkább a 2 milliót választja? Esetleg szívesen nyerne a heti értékes nyeremények közül? Akárhogyan dönt, játsszon velünk. A július 17-től öt héten át tartó játék során hetente is öt értékes nyereményt sorsolunk ki. A közjegyző jelenlétében kisorsolt nyertesek nevét a pénteki Kurírban közöljük. A főnyereményt, azaz a RAF 2000 GTX kétszemélyes, tűzpiros autogirót augusztus 20-án nyilvánosan sorsoljuk ki. Hogyan játszhat? Önnek nem kell mást tennie, mint a Kurírban naponta megjelenő sorszámozott játékszelvények közül hármat kivágnia és két, az előző héten játszott, de nem nyert hatoslottó-szelvénnyel együtt beküldeni a Kurír Játékirodára. (1081 Budapest, Köztársaság tér 27.) A játék- és hatoslottó-szelvények beérkezésének határideje mindig a játékhetet követő szerda éjfél. Hogyan nyerhet? A főnyereményért mindenki pályázhat, aki legalább egy héten részt vesz a játékban, azaz 3 Kurír- és 2 hatoslottó-szelvényt beküldött. Hatványozza meg esélyeit! Ha többször három szelvényt és 2 lottót küld be, vagy több héten keresztül játszik velünk, esélyei növekednek. A hetenkénti sorsoláson az a játékos vesz részt, akinek szelvényei a játékhetet követő szerda éjfélig beérkeznek a játékirodára. A heti sorsolás eredményét a pénteki Kurírban közöljük. Mit nyerhet? A főnyeremény egy RAF 2000 GTX kétszemélyes autogiro, melyhez a Kurír Rt. a „jogosítvány” megszerzésének költségeit is (700 000 Ft) vállalja. Amennyiben Ön megnyeri a főnyereményt, de úgy dönt, nem kívánja átvenni, úgy nyereménye 2 millió forint, melynek adóterheit a Kurír Rt. vállalja. Nyeremények hetenként is! 3 Az autogiro nem más, mint egy forgószárnyas repülőgép, amelynek rotorját a repülés közben a levegő tartja forgásban. A motoros autogirót egy toló légcsavarral is ellátták, amelynek segítségével a motoros repülőgépekhez hasonló manuulvereket tud végrehajtani. Az első, gyakorlatilag használható autogirót Juan de la Cierva spanyol konstruktőr építette 1923-ban. Ezt a szerkezetet lehetett egyébként minden idők első igazi rotormeghajtású légi járműveként is számon tartani. Az első kétüléses autogiro szintén a spanyol mérnök nevéhez fűződik. Ezt négy évvel első modellje után építette meg, 1927-ben, s ennek köszönhetően az első utas is a levegőbe emelkedhetett autogiróval. Amerikában egy évvel később készült el az első autogiro, míg a Szovjetunióban 1929-ben sikerült a később híressé váló Nyikolaj Kamovnak és társának, Nyikolaj Szkirzsinszkijnek megépítenie az első repülőképes autogirót. Talán kevésbé közismert, de az Egyesült Államok hadseregében is az autogiro volt az első forgószárnyas repülőszerkezet, a helikoptert megelőzve. De nem csak a tengerentúlon, hanem a Szovjetunióban is rendszeresítették a hadseregben, méghozzá 7,62-es géppuskákat szerelve rá. Japánban a tengeralattjárók elleni harcra szerelték fel a forgószárnyasokat, amelyek bombákkal és mélyvízi aknákkal felszerelve emelkedtek a levegőbe az Akitsu Maru cirkáló fedélzetéről. De evezzünk békésebb vizekre. A jelenleg ismert és használatos autogirók úgynevezett kitként kerülnek forgalomba, azaz a vásárlóknak otthon kell összerakniuk a szerkezetet. Az első előre gyártott dobozból épített Girokoptert Angliában szerelték össze és úgy tervezték, hogy repülőgéppel vontatni lehessen. Az első vontatásos felszállás 1942-ben történt, ám nem repülőgép, hanem egy dzsip vonszolta maga után az autogirót. A Kurír és a Szerencsejáték Rt. közös játékának főnyereménye, a Rotary Air Force 2000 is egy Kanadában készülő kit autogiro, amelyet az Air Trend Europa Kft. szakemberei raknak össze Magyarországon, így a nyertesnek nem lesz más dolga, mint beleülni és megtanulni repülni. (Folytatjuk) A vélet ír Főnyeremény kivételével a nyeremények pénzre nem válthatók. A játékban mindenki részt vehet, kivéve a Kurír Rt. és a Szerencsejáték Rt. dolgozóit és azok hozzátartozóit. ■oirir TÁRSADALOM 9 Az apa azonnal a kilencéves kislány szobájába vezet. - Mindene megvolt - sóhajtja Kerekes István, miközben mutatja a gyermek kedvenc tárgyait. Színes tévéjét, képmagnóját, asztalát, plüssfiguráit, földgömbjét, fehér csergével terített ágyát. Irina azonban már nem lakik itt. Egy májusi napon holland állampolgárságú, őszét nemzetiségű anyja utánajött s kilopta az országból. Azóta apja nem hallott róla. - Hogyan ismerkedett meg Irina anyjával? - Kadosa Pál egyik utolsó növendéke voltam. A zongoraművészi diploma megszerzését követően hároméves, posztgraduális aspirantúrára mentem ki a leningrádi Rimszkij Korszakov Konzervatóriumba. Kint ismerkedtem meg Béla Tubejevával, az oszét nemzetiségű elsőéves hallgatóval. Nem gondoltam, hogy a flörtből komoly dolog lesz, hiszen tüneményes feleségem volt itthon. Aztán történt egy s más, ami miatt végül feleségül kellett vennem. Tubejevát egy trauma érte, s öngyilkosságot kísérelt meg. Lényegében ez döntötte el, hogy elváltam, s Bélával házasodtam össze. Két esküvőnk volt, egy Leningrádban és még egy Ordzsonikidzében, Észak-Oszétia fővárosában. Oszétul kértem meg Béla kezét, s azt mondtam, remélem, ezzel is a büszke oszét népet fogom szolgálni. Amikor Magyarországra jöttünk, már nejemnek is zongoraművészi diplomája volt. Hamar megtanult magyarul és munkát talált. Én a debreceni főiskolán tanítottam s néha együtt koncerteztünk. Lányunk, Irina 1986-ban született. - Ezután kezdődtek a különleges események? - Bizony. Lányunk négy hónapos volt, amikor mindhárman kimentünk Irakba. A Szaddám Huszeinről elnevezett központi általános iskolában két éven át zongorára oktattam a gyerekeket. A feleségem nyaralt, mert neki nem volt munkaszerződése. Hosszú lenne elmagyarázni, miként tanultam meg arabul. Bagdadban nemcsak a családban, hanem baráti társaságban is leginkább oroszul beszéltünk, mert sok orosz, ukrán, azerbajdzsán kolléga élt kint. A kétéves kiküldetés 1988 nyarán ért véget. Csak néhány napja éltünk ismét Budapesten, amikor egyik este a Citroennel karamboloztam. Szerencsére egyedül voltam a kocsiban, és a buszban sem tartózkodott utas. Eredmény: 56 napos kóma. Felébredésem után még jó fél évig tartottak kórházban. Bal karomban most is sok csont- és üvegszilánk van. Az a legnagyobb probléma, hogy a bal kezem ujjai még mindig nem tértek magukhoz, tehát egyelőre nincs zongoraművészet... Feleségem egyébként akkor adta be a válókeresetet, amikor kijöttem a kórházból. Folyt a bontóper, de együtt laktunk. Egyik nap hazaértem, és sehol senki. A gyereket a Szovjetunióba hurcolta a nagyszülőkhöz, otthagyta, s egyedül tért vissza Budapestre, de csak azért, hogy tíz nap múlva Hollandiába utazzon. Sikerült valamilyen állást szereznie. Közben folytatódott a pereskedés, s a vezető bírónő végzéssel kötelezte őt, három napon belül hozza vissza a kiskorú Kerekes Irinát. Nem volt hajlandó. Akkor anyukámmal kimentem Ordzsonikidzébe. Reménykedtünk, mert a szovjet belügyminisztérium átiratot küldött az északoszét belügynek, ezért ott behívták a Tubejeva nagyszülőket, s közölték, mi a helyzet. Mindhiába. 1990 március elejére tűzték ki a döntő tárgyalás. Már csak az volt a kérdés, kinek ítélik a gyereket. Bela megijedt, s egyik rokonával Budapestre hozatta Irinát. Nyilvánvaló volt számára, ha nincs itt a leányka, akkor veszít. A tárgyalás előtti este nejem felkeresett, s igen rossz lelkiállapotban volt. Sírógörcsök közepette hajtogatta, hogy nem tud élni a gyerek nélkül. Mivel már volt öngyilkossági kísérlete, megijedtem. Arra gondoltam, ha tényleg csinál valamit, a lányomnak miként számolok el vele. Ismertem, nem az a típus, aki veszíteni képes, nem hajlik, hanem törik... A bíróság nagy megrökönyödésére közös megegyezést terjesztettünk be, amelynek értelmében minden az övé lett, nemcsak Irina, hanem minden vagyonunk. - Masával vitte a pereket? - Dehogyis! Tubejeva boldogan ment vissza Hollandiába, egyedül. S néhány hónap múlva férjhez ment egy középkorú, gazdag férfihoz. Ez egyébként a szovjet tranzitfeleségek táncának koreográfiája. A Szovjetunióból a „testvéri szocialista országba”, Magyarországra szabadultak ki, de eszük ágában sem volt itt maradni. Az első adódó alkalommal Nyugatra pályáztak, s ott ragadtak. Százával történtek ilyen esetek. Amikor Tubejeva visszament Hollandiába, gyermekelhelyezési keresetet adtam be a bíróságra. Hiszen Irina velem és új családommal élt. Ez a per három és fél éven át folyt-folydogált. Sok tárgyalás volt alsó-, majd közép- s végül felsőfokon. Néha az anyuka is megjelent. A Fővárosi Bíróság másodfokon úgy döntött, a gyerek itt jó helyen van, de a Legfelsőbb Bíróság ellenem ítélt.Tubejeva sohasem foglalkozott a lányával. Irinát én tanítottam meg oroszul is írni, olvasni, mert itt angol hangozatos iskolába járt. Különben jól sakkozott, nagyszerűen énekelt, furulyázott, rajzolt. Korcsolyázott, úszott, kerékpározott, futott. Az iskolában művészi tornára és újságírói szakkörre járt. A Kazinczy-szavalóverseny kerületi döntőjében harmadik lett. A 3. A osztály egyik legjobb tanulója volt. Tehát Budapesten biztonságban érezte magát, minden feltétel megvolt a kiegyensúlyozott fejlődéséhez. A bírósági ügyek miatt több pszichológushoz fordultunk. Dr. Kardos Ferenc szerint: Irina utalásaiból kitűnik, a jövőt az apjával, nevelőanyjával, testvéreivel képzeli el. Ranschburg Jenő pedig kijelentette: ha Irinát kiragadják a budapesti családból, a gyerek mentális fejlődése kerül veszélybe. Csakhogy minden szó felesleges volt, mert a Legfelsőbb Bíróság három taláros hölgye 1994 szeptemberében alkalmatlannak ítélt a gyerek nevelésére. Hogy miért, nem tudom. - Végül is ellopta maguktól a lányt? - Igen, de néhány szót magamról is mondanék. A baleset miatt zongoraművészi pályámnak búcsút mondhattam. Tanítani is nehéz, mert nem tudom megmutatni, mit hogyan kell csinálni. Viszont a gyógyulás hite nem veszett ki belőlem. Sajnos a kislánnyal kapcsolatban ennél is mérsékeltebb reményeim lehetnek. Irina 1995. május 22-én az oktatás befejezése után nem tért haza. Az iskola igazgatójától tudtuk meg, az anyuka ment érte. Kinyomozhatta, hova jár iskolába és kilopta az országból. Nem hagyta, hogy bárkitől is elbúcsúzzon, bármilyen személyes holmit magával vigyen. Irina útlevele nálam maradt, de úgy látszik, arra nem volt szükség. Azóta semmit sem hallottunk róla. Ki tudja, talán az anyja nem engedte meg neki, hogy írjon vagy telefonáljon. • •• Kerekes Istvánnak a Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében ugyan évente egyszer joga van látnia gyermekét, s a hollandiai kiutazás költségeit az anyának kell állnia, de ő jogi úton is vissza akarja szerezni Irinát. KIBÉDI VARGA SÁNDOR IRINA, AZ ELLOPOTT LÁNY Itt minden lányára emlékezteti Fotó: VARALLAI SZANDRA