Kurír - reggeli kiadás, 1995. augusztus (6. évfolyam, 208-237. szám)

1995-08-01 / 208. szám

1995. augusztus 1. Alkat alatt tartották Egyszer csak nagyon ránk csodálko­zott és felhívta a figyelmünket ön­magára meg arra a tényre, hogy háá­­át ilyen még nem volt! Néha feldön­tötte alteregóját, néha rátámaszko­dott, de mindvégig fenemód mo­solygott. Kocsis György színművész is úgy gondolja, az a bizonyos tévé­reklám két másodperc alatt országos hírnevet hozott számára, és bárhogy számol, ez idő­tartamban kevesebb, mint az a tíz év, amit eddig a pályán töltött. Önmagát amúgy komikus­nak tartja. Színészként is. Lényegé­ben így vannak ezzel mások is. Kocsis Györgyöt meghívta Iglódi István, játssza ősztől a Nemzetiben Sancho Panzát a La Mancha lovagjá­ban. Már harmadszorra Sancho. Azt mondja, nem baj. Miért ne lehetne ötvenszer is az? Ha már a rendezők­nek szabad ugyanazt a darabot fél­­százszor színre vinni... - Ha csak kicsit is a művészi szem­pontok felől közelíti saját magát, nem elkeserítő­, hogy többen gratulálnak ön­nek egy reklám, mint egy színházi sze­rep utáni. Sól hallottam a magyar köz­ember megjegyzését, miszerint ön annyira tehetséges, hogy meg kellene próbálkoznia a színészettel... - Ez jó. Milyen kedves gondolat - mondja Kocsis György. - Érez­tem, hogy népszerűsít a reklám, de hogy ennyire átütő lesz... Nem fog­lalkozom én azzal, ki ismer színész­ként. Aki tudja, tudja. Bár tényleg nem számítottam arra, hogy ilyen sokan nézik azt a kövér figurát a té­vében. Ja, azóta lefogytam már, sok volt a súly rajtam. - Zavarja az alkata? - Nem. Megvagyunk. Együtt je­lentkeztünk annak idején ope­rett-musical szakra a főiskolára. Nem is értem, hogyan jutottunk be. Bár igaz, sok embert vettek fel... - Tíz év telt el a főiskola elvégzése óta... - Elég gyorsan. - Viszont kevesen kezdik színészi pályájukat a Mikroszkóp Színpadrg. Ön kivétel akart lenni, vagy valóban vonzódott a kabaréhoz, vagy csak nem volt más lehetősége? - Tetszett a kabaré. Meg az is, hogy Sas Józsefék elintézték, ne szenvedjek 18 hónapig valamelyik laktanyában. Ugyanis ahogy befejez­tem a főiskolát, behívtak katonának. Csak három napot töltöttem a sereg­ben, aztán már csak operettkatona­ság volt számomra az egész. Amikor letelt a másfél év, szemtelenül átszer­ződtem az egri színházhoz a Mik­roszkóptól, miközben előtte még egy évadra aláírtam a szerződésemet. De Sas jó fej volt. Azt mondta, Gyu­rika, azt úgyis tudtam, hogy nem ná­lunk fogsz megöregedni, annak meg örülök, hogy tőlünk indultál. Azt kétségtelenül az ő színházában ta­nultam meg, hogy nem lehet hazud­ni a színpadon. Vidám műfajban sem. A kis tér miatt ugyanis minden pillantásunkat ellenőrizhette a néző. Egyébként azóta se játszottam annyit, mint ott. Olykor 41 előadást havonta. Ma már sok lenne ennyi. Elég tizenöt egy hónapban. - Ezt most csak azért mondja, mert nincs is több, és így nyugtája magát? - Nem hiányolok többet. - Egerben hat szerepet játszott egy évadban, két és fél szezont töltött a szín­háznál, a harmadikat aztán valaho­gyan sikerült elvágnia, és az igazgató elbocsátotta a teátrumtól. Nem nagyon akart eddig beszélni arról, mi is történt akkor ott Egerben, amikor az ország más részein éppen a nagy rendszervál­tásra készültek. - Többen is úgy véltük - mi voltunk a „Tízek” -, hogy nem ki­fejezetten előremutató 1990-ben a hatvanas évek színházával próbál­kozni. Nem tartottuk szerencsésnek azt sem, hogy az igazgató egyben fő­rendező is. Én meg komolyan össze­tűztem vele. Fegyelmit adott és el­küldött... De utólag már nem jó a bajokról szólni. - Bántotta, hogy elbocsátották? - Három napig igen. Aztán le­gördült az első kó... Nincs nosztal­giám. Ami szép volt Egerben, azt úgysem felejtem el. Például azt sem, hogy felfedezték, nemcsak komikus­ként lehet használni színpadon. A skatulyázás csak a magyar színházi szakma hülyesége. - Eger után szabadúszó lett? - Nem, még leszerződtem egy évre az Arany János Színházhoz, az­tán az Arizonához, de Mikó István­nak távoznia kellett onnan, jött he­lyette Törőcsik Mari, és nem volt szüksége rám. Mentem én is. Van­nak olyan emberek, akik mindig csak mennek. - Nem éppen optimista... - Pesszimista vagyok. Vagy lehet, hogy optimista? Sok kollégával be­szélgettem, akik egy idő után fontol­gatták, elhagyják a pályát. Én nem tenném. Nem tudnék mást választa­ni. Illetve talán művelődésiház-igaz­­gató lennék, meghívnám játszani a barátaimat, olcsón persze. Rájöttem, hogy falun szeretnek élni... Ha raj­tam javul még kétszázezren laknak ott. És a nyüzsgés állandóan tartana. Változatosan szeretem az életet. Ezért jó a szabadúszás. Már nem kell azon idegeskednem, hogy pofáztam az egész színházért. Most csak ön­magamért emeleti­ fel a hangomat. KARÁCSONY ÁGNES Kocsis György a PÁB Színház Hrabal-elő­adásában Fotó: VÁRALJAI SZANDRA Kézzel-babbal ! Sok év után új magyar bábfilmsorozat ké­­­­szül. Mint nagy elődjei, például a Futrinka­­ utca vagy a,.Mazsola, a Süni és barátai is esti­­ mese lesz. És ebben is állatok szerepelnek. A négy főszereplő: Süni, Röfi, Borz és Kakukk együtt laknak­ az erdő közepén egy fa alakú házikóban. S mivel a mese természetesen gyerekeknek készül, a felmerülő problémák is gyermekiek. A szórakoztató és tanulságos történeteket Csukás István írja, Osvát András és Szakály Mátyás rendezi. Furlán Ildikó teljesen új bá­bokat készített. Az 50 centi magas figurák a kesztyűbábokra hasonlítanak, de azoknál sok­kal jobban artikulálnak. Az Aladdin Filmstú­dió és a Magyar Televízió közös produkciója augusztus 26-tól egyelőre 52 héten át kerül képernyőre. Süni hangját Für Anikó, Borzét Garas Dezső, Röfrét Rudolf Péter, Kakukkét Hernádi Judit kölcsönzi. TÉR­KÉPEKBEN A magyar színháztörténelem emlékezetes napjai kö­zé tartozik 1938. június 14-e. Ezen az esten nyílt meg a hazai kultúra új, különlegesen szép nyári ott­hona: a háromezer-ötszáz nézőt befogadó Margitszi­geti Szabadtéri Színpad. Az elmúlt ötvenhét évben három világrész: Európa, Amerika és Ázsia világsz­tárjai és színjátszásunk, operaénekeseink legjobbjai adtak egymásnak találkozót a sziget árnyas fái alatt kialakított óriásszínpadon. Klasszikus és modern prózai és zeneművek legkiválóbb alkotásai kerültek itt a közönség elé. Csak néhány illusztris név a sok fellépő közül: Ferencsik János, Otto Klemperer, Ser­gio Kailoni, Lamberto Gardelli, Kobajasi Ken Ichiro karmesterek, Margaret Tynes, Paolo Silveri, Jan Kiepura, Adriano Pertile, Jevgenyij Nyesztyerenko, Carelli Gábor, Pataky Kálmán, Svéd Sándor, Székely Mihály operaénekesek és a magyar színművészet legjobbjai, Bajor Gizitől Honthy Hannáig, Rátkay Mártontól Latabár Kálmánig és hosszan sorolhat­nánk tovább. Az itteni opera-előadások - a korabeli külföldi kritikusok szerint is - vetélkedtek a római Caracalla és a veronai Arena csúcsprodukcióival. Most már évek óta nincs pénz olyan külföldi csilla­gok meghívására, akik annak idején rangját adták a szigeti színpadnak, idegenforgalmi vonzerőt jelen­tettek. A Szabad Tér Kiadó gondozásában, Sárdi Mihály szerkesztésében, Kazimir Károly, dr. Czenner Mi­hály és mások közreműködésével nemrégiben külön­legesen szép kiállítású album jelent meg a margitszi­geti szabadtéri évadok történetéből, gazdag képa­nyaggal illusztrálva. (GARAI) PO­STATAKARÉ­K- LEVÉL Pt­ •­­1-VII. K­OM­OLY A­JÁNLAT 12. HÓNAPJÁRA Nekünk komoly ajánlatunk van az ön számára! A Posta­­takarék-levél, sávos kamatozású értékpapír. Kamata az első hónapban évi 18%. A második és harmadik hónapban a kamat +1%-kal, ezt követően pedig havonta +2%-kal emelkedik. (Az éves kamat nem kevesebb, mint 27,25%.) így a tizenkettedik hónapra a kamat már 38%! KOMOLY HASZON KULTÚRA 9 Közeledik a Stones-láz. A tévé két programmal tisz­telgett tegnap a zenekar előtt. Az egyik filmet, amikor a bandát stockhol­mi koncertje után el tud­ták kapni néhány szóra, az HBO vetítette. A másik felvétel Budapesten szüle­tett: az A3 egyenesben közvetítette a Tengs- Lengs koncertjét. Ez a ve­terán banda, amely nem­rég ünnepelte 10. szüle­tésnapját, évek óta propa-S­a a Stonest. Miért kell, hy egy magyar zenekar egy híres angol banda szá­mait nyomja? Annak ide­jén a Stones is azzal emel­kedett ki, hogy a klasszi­kusokat, Robert Johnsont, Chuck Berryt dolgozta fel, s ma már ők is részei az egyetemes rockkultúrá­nak. Tengs-Lengsék pó­tolták a régi klubhangula­­tot, amelybe a Rolling ma csak úri passzióból eresz­kedik vissza. G. N. L.

Next