LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 36. évfolyam (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNY - BALOGH MAGDOLNA: "Lobogónk Petőfi"?: Megjegyzések a magyar szocreál népiség-felfogásának eszmetörténeti kontextusához
Balogh Magdolna „LOBOGÓNK PETŐFI"? - Megjegyzések a magyar szocreál népiség felfogásának eszmetörténeti kontextusához -Az alábbi tanulmányban a népiséget emelem ki a magyar szocreál ideológiájából, mert ez a fogalom szinte vezérszavává lett a kommunista múltértelmezésnek és a születő új irodalommal szemben támasztott elvárásoknak, természetesen nem függetlenül a szovjet szocreál ideológia intencióitól. Habár maga a népiség mint követelmény majd' minden közép-európai szocreál doktrínában megjelent, különös jelentőségre a magyar kultúrában tett szert, mivel nálunk a népi gondolat csakúgy, mint az ezt zászlajára tűző népi mozgalom egyedülállónak mondható a régióban. Magával az ideologémával kevés szakmunka foglalkozott eddig, s ezek is hangsúlyozzák a fogalom jelentésmezejének összetettségét, nehezen meghatározható voltát. Úgy gondolom, ez a szétfolyó, körülhatárolhatatlan jelleg a népiség lényegéhez tartozik, s így nem is áltathatom magam azzal, hogy megnyugtatóan sejthetem megjelentését. Bizonyos ideológiakritikai szempontokat figyelembe véve, eszmetörténeti értelmezésére, s ezzel párhuzamosan a nép, népi, népies, népiség fogalomkör néhány irodalom- és kultúrtörténeti összefüggésének vizsgálatára, és a mögöttük meghúzódó politikatörténeti mozzanatok jelzésére teszek ebben a tanulmányban kísérletet. Ami magát a fogalmat illeti: a német 'Volkstümlichkeit', az orosz 'narodnoszty', a cseh és a szlovák 'lidovost/l'udovost' így, ebben a formában bukkan fel mind a régebbi, mind az újabb szövegekben. Magyar nyelven azonban két szó jelöli a nép és irodalom viszonyával kapcsolatos fogalmi kört: a népiesség, illetve a népiség. A népiesség fogalmát Tamás Gáspár Miklós így határozza meg a Világirodalmi Lexikonban: „A népi kultúra némely alakzatainak és stílusjegyeinek fölbukkanása az ún. magaskultúrában, s az ún. magaskultúrához sorolt írástudóknak az az olykor téves hite, hogy a népi kultúrából merítenek." A népiségről pedig ezt állítja: „A népiesség összefüggő jellemzői [...] főként a keresztény (katolikus és bizánci) európai magaskultúrákban voltak kimutathatók vagy a szintén univerzalisztikus kínaiban, ennek szétesésével - amit nem utolsósorban a romantika tudatosan partikularista- Hans GÜNTHER: Totalitarnaja narodnoszty ijejo isztoki. In H. GÜNTHER-J. DOBRF.NKO (eds.): Szocrealisztyicseszkijkanon. Gumanitarnoje agensztvo 'Akademicseszkij projekt'. Szankt-Retyerburg, 2000. 377.