Labdarúgás, 1973. január-december (19. évfolyam, 1-12. szám)
1973. január / 1. szám
Mint azt decemberi számunkban kilátásba helyeztük, ezúttal folytatjuk az NB I tehetséges fiatal labdarúgóinak felsorolását. Amit teszünk, tulajdonképpen csak emlékeztető, hiszen ezek a fiúk — ki sorozatban, ki időnként — már felhívták maguikra a figyelmet. Néhányan nemcsak azzal, hogy emlékezetes, sőt reményekre jogosító megmozdulásaikkal adtakbizonyságot képességeikről, hanem azzal is, hogy már teljesen beilleszkedtek az együttesbe, s alaposan kivették részüket a győzelmek kivívásából is. A fiatalok legfiatalabbjai Ha valaki a Bp. Honvéd első csapatának keretét tanulmányozza, arra a meglepő dologra bukkan, hogy a játékosoknak éppen a fele — kilenc fő — 1950. január 1-e után született. Mai mértékkel mérve tehát egy teljes évtizeden keresztül rendelkezésre állhat az első vonalban, ha csak időközben a most még úttörő korban levők a nyakukra nem nőnek. Egervári Sándor, Pál József, Pintér Sándor, Dudás György és Füle Lajos 22 éves. Közülük a két középpályás, Pál és Pintér az együttes legmegbízhatóbb játékosainak bizonyultak. Alig akadt a mezőnyben két-három labdarúgó, aki túlszárnyalta őket. Lukács Sándor az ugyancsak átlagon felüli tehetséggel rendelkező védőjátékos, még náluk is fiatalabb egy évvel, ő azonban súlyos sérülése miatt az ősszel pihenésre kényszerült. A fiatalok legfiatalabbjai, a 20 éves két csatár, Csepregi László és Fehérvári János azonban még csak ezután jön! Csepregi a fejlett cselezőképesség, az örökmozgás, gyorsaság. Fehérvárit az elegáns, a tudatos összjátékra való törekvés és helyzetfelismerés jellemzi. Ma még egyik semkész játékos, talán még a folyamatos szerepeltetésre sem teljesen érettek — különösen Fehérvári fizikai képességei várnak további fejlesztésre —, de sok van bennük. Ezeket az értékeket azonban még felszínre kell hozniuk. Legfőképp rajtuk múlik, hogy mikorra vívhatják ki állandó helyüket a csapatban. Négy csepeli csatár Most nem arról a négyről szólunk, akik között ott volt Szurgent és Németh — ők ketten egyébként igen előkelő helyen végeztek az év végi osztályozásban, mert nemcsak az összjátékból, hanem a góllövésből is kivették részüket —, hanem a Bartos, Varga, Somogyi, Burányi négyesről. Varga ugyan középpályásnak számít hivatalosan, mi azonban tiszteletbeli csatárnak tekintjük, mert őt mindig ott találhatjuk, ahol a labda van. Nála ma Európában senki sem szereti jobban a focit — talán hibái is ebből erednek! Ez a négy fiatal nagyon sokat ígér! Bartos például az őszi idény kimagaslóan legjobb szélsője volt. Modern játékfelfogás — klasszikus hagyományokkal. Így lehetne őt .Leginkább jellemezni. Hogy miért? Azért, mert nem tartózkodik a kalandozásoktól, itt is, ott is feltűnőik, mint egy tipikus mai csatár! Bátor, mint Kohut Vili volt, és beívelései olykor önkéntelenül is Braun Csibit juttatják eszünkbe, ő bizonyára nem tudja, ki volt Kohut és Braun, de az nem baj, sőt nagyon is jó. Mertha tudná, akkor több volna mint 22 éves. Somogyi, a tavaly előtti szakszervezeti ifitorna felfedezettje, súlyos sérülés után csak a végén játszhatott. Bátor, színes játéka gyors beérést sejtet. Buranyi is megoldhatja a Csepel balszélső gondjait, ha folyamatosan olyan játékra lesz képes, mint például az utolsó fordulóban az MTK ellen. A Csepel szakvezetőinek kellemes gondjai lesznek rövidesen, mert hiszen nem csak ők négyen jelentik a jövőt, hanem már elég hangosan dörömböl az ajtón a 19 éves Siklósi Ottó is. Tizenkilenc, húsz, huszonegy... A Vasas fiataljai közül Török Péter a legidősebb, ő már betöltötte a 21. életévét. Hogy ő mit ér, az nem e cikk keretébe tartozik: a Népsport TEHETSÉGESEK - szerepelt a Bp. Honvéd csapatában az utolsó fordulóban, az Újpesti Dózsa Szűcs, Pál, Kelemen, Guggol, Kozma, Pusztai, Egervári, Kocsis, Csepregi. (MTI Négy fiatal — Dudás, Pál, Egervári, Csepregi ellen. Áll balról: Ruzsinszki, Bicskei, Dudás, Foto, Petrovics László felvétele.)