Labdarúgás, 1984. január-december (30. évfolyam, 1-12. szám)

1984. január / 1. szám

Kétszer 45 perc BUDA ISTVÁNNÁL­ ­osztáshoz. A hiányosságok egyenes következménye, hogy a visszavonulá­sukat tervező labdarúgók, de mond­hatnék vívókat, atlétákat, vagy kosár­labdázókat is, pályafutásuk végefelé az egész világot „felfalnák”, csak a felhalmozással törödnek, az anyagi helyzetük erősítésével ... ■ Az elmúlt év utolsó hónapjaiban végre nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhetett a magyar labdarúgás. Döntetlent sikerü­lt el­érni az NSZK világhírességeket felvonultató válogatottja ellen, Dánia, az „év csapata" vesztesként hagyta el a Népstadion gyepét, s az Újpest is kitett magáért a KEK-ben, reménykedve nézhet a tavaszi folytatás elé­be. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a magyar foci végre-valahára megin­dult felfelé? — A kis és nagy győzelmek önmaguk­ban még nem jelentik a gondok meg­oldását, örvendetesnek tartom viszont, hogy néhány csapat képes volt a le­hető legmélyebb hullámvölgyből kilá­balni, a szakvezetők képesek voltak elhitetni a játékosokkal, hogy nem a „pincében" van a helyük... A sírá­sok és a kifogások sorolása helyett egyre több helyen ismerik fel, hogy csak a pályán, az edzésen lehet a boldogulásért tenni, ahol pedig még mindig a régi nóta szól, ott bizony nincs kegyelem. Az elmúlt hónapok­­történéseire emlékezve még egyszer utalnom kell arra, hogy az új ösztön­zési rendszerrel is magyarázható az árnyalatnyi javulás. A mérlegkészítés­től persze még messze vagyunk. Jóné­­hány éve közreműködő voltam azoknak a nagy terveknek a kimunkálásában, amelyet az új gazdasági mechaniz­musként emlegetnek. 1968 óta sok­minden történt, a változás folyamata azonban még mindig tart, menet köz­ben új és új következtetésre jutottak az illetékesek, így lesz a labdarúgás­ban is. Az első esztendő végén össze­gezzük a tapasztalatokat, finomítások­ra kerül sor, s bizonyára még azután is lesz teendőnk. Szerintem így van ez rendjén, a kapkodás, a türelmetlen­ség nem vezet jóra. Visszatérve a csa­patok munkájához és terveihez: saj­nálom, hogy az EB-selejtezőn elbukott a válogatott, s úgy néz ki, hogy az olimpiai szereplés jogát is nehéz lesz kivívni. A világbajnoki döntőbe viszont okos, következetes és nagyon kemény munkával eljuthat a válogatott. Az Az MLSZ vezetőségének, a szakembe­reknek mindenek előtt Mezey György szövetségi kapitánynak az a vélemé­nye, hogy radikális változásokra van szükség az új, a korábbinál ütőképe­sebb csapat kialakítása érdekében. A válogatásnál minden eddiginél többet számítanak majd az emberi és akarati tényezők, persze a játéktudással és a fizikai felkészültséggel kapcsolatos kö­vetelmények sem szorulnak háttérbe. A világbajnoki selejtezőben akad jobb és rosszabb csapat is a magyarnál, a továbbjutás sorsa semmiképpen sem dőlt el már a rajt előtt. Bízom abban, hogy az újjáformált együttes a közön­ségnek is tetsző játékkal, nem „teg­napi”, vagy „tegnapelőtti" felfogásban indul harcba, s megoldja a nagy fel­adatot. A külföldi munkavállalásokról már szót ej­tett, kifejtette véleményét. Sokakat érdeklő kérdés maradt azonban nyitva, melyek a jö­vőre vonatkozó tervek, kik pályázhatnak a jövőben külföldi szerződésre? — A jövőben is vezérlő szempont lesz a magyar sport érdekeinek védelme. Ér­tékeinket nem szabad elfecsérelni, so­hasem szabad megfeledkezni céljaink­ról, terveinkről. A kérelmek elbírálá­sánál szentségnek számít az egyesü­letek véleménye, aztán a szövetség hozzájárulása, s végsősoron, nekem, mint az OTSH elnökének kell kimon­danom az utolsó szót. Egy-két kivétel­től eltekintve a 30 évnél idősebb játé­kosaink szerződtek nevesebb és kevés­bé híres profi csapatokhoz, voltak, akik­nek sikerült az átállás, mások viszont — akik idehaza nem adtak bele anyait­­apait — megbánták a dolgot. Úgy tű­nik, a külföldön jártak sokat tanultak, hasznos, idehaza értékesíthető tapasz­talatokhoz jutottak, s mi nem szégyell­jük kimondani, hogy ilyen közvetett módon is tanulni akarunk. Egyébként ennek kapcsán mondhatom el, hogy a jövőben talán helyes lenne néhány fia­talt is külföldre irányítani, hogy még pályafutásuk felfelé ívelő szakában ke­rüljenek a „kohóba”, amikor még ala­kítani, edzeni lehet őket. Hazatértük után bőven kamatoztathatják külföldön szerzett „műhelytitkaikat”. Egyszóval ke­­ressük-kutatjuk a felemelkedés módo­zatait, segítünk, s ha kell, segítséget kérünk, amit csak tehetünk, elkövetünk, „szerelmünkért”, a magyar labdarúgá­sért! SZALAY PÉTER RÁBA ETO játékoskerete Felső sor a balról: Mile, Hlagyvik, Szepessy, Kurucz, Giron, Leskó, Merkó, középső sor: Józsa­gyúró, Verebes vezető edző, Rezi, Vági, Csonka, Szijjártó, Burcsa, Győrffi pályaedző, Kovács, alsó sor: Lakatos, Horváth, Hajszán, Szabó, Hannich, Magyar, Szentes, Turbók. 4

Next