Az Európa-bajnokság története, 1960-1984

ző közül kettőt kisorsoltak — szeren­csénkre nem minket —, és így ír­csehszlovák előselejtező segítéségével alakult ki a tizenhatos mezőny, amely­ben a válogatottak oda-vissza alapon, kieséses rendszerben vívtak meg a to­vábbjutásért. A magyar színeket azonban csak az első sorsolásnál kísérte szerencse, mert a nyolcaddöntőben a szovjet váloga­tottal kerültünk össze. Ezt a találko­zót megelőzően a két ország nemzeti válogatottja négy ízben találkozott egymással, és két X–1-es döntetlen után Moszkvában mi győztünk, Buda­pesten pedig ők nyertek egy gólkü­lönbséggel. Az első mérkőzésre a szovjet fővá­rosban, a Lenin-stadionban került sor. A magyar válogatott — Bakó—Kárpá­ti, Sipos, Sárosi—Bundzsák, Berendi— Budai, Göröcs, Csordás, Tichy, Ben­­csics — késéssel, a mérkőzés előtti napon érkezett csak meg Moszkvába, mert a tervezett időpontban a Feri­hegyi repülőtér köd miatt zárva volt. A babonásoknak lett igazuk, ilyen rajt után csak vereség jöhetett. A hazai csapat megrészegült a 120 ezer néző fergeteges biztatásától és már az első félidő végén 3—0 arányban vezetett. Szünet után Göröcs révén ugyan szépí­tettünk, de csak a 83. percben, ami­kor már későn tört meg a jég... A budapesti visszavágóra pontosan egy évvel később, 1959 szeptemberé­ben került sor. Ezalatt megváltozott a magyar csapat: visszatért a válogatott­ba Grosics és Bozsik, s a csatársor ten­gelyében a hatvanas évek „csillaga”, Albert Flórián játszott a Népstadion­ban, Göröcs és Tichy között. A több gólos előnnyel rendelkező szovjet válo­gatott, amelynek kapuját már Jasin védte, váratlanul támadó játékkal lep­te meg csapatunkat, s így az előre el­képzelt taktika felborult. Mire észre­vettük, már késő volt. Vojnov gólja el­döntötte a mérkőzés és a továbbjutást kérdését is. A tényekhez tartozik, hogy Keegan, Martos és Bálint között Francia négyes 3

Next