Az Európa-bajnokság története, 1960-1984
ző közül kettőt kisorsoltak — szerencsénkre nem minket —, és így írcsehszlovák előselejtező segítéségével alakult ki a tizenhatos mezőny, amelyben a válogatottak oda-vissza alapon, kieséses rendszerben vívtak meg a továbbjutásért. A magyar színeket azonban csak az első sorsolásnál kísérte szerencse, mert a nyolcaddöntőben a szovjet válogatottal kerültünk össze. Ezt a találkozót megelőzően a két ország nemzeti válogatottja négy ízben találkozott egymással, és két X–1-es döntetlen után Moszkvában mi győztünk, Budapesten pedig ők nyertek egy gólkülönbséggel. Az első mérkőzésre a szovjet fővárosban, a Lenin-stadionban került sor. A magyar válogatott — Bakó—Kárpáti, Sipos, Sárosi—Bundzsák, Berendi— Budai, Göröcs, Csordás, Tichy, Bencsics — késéssel, a mérkőzés előtti napon érkezett csak meg Moszkvába, mert a tervezett időpontban a Ferihegyi repülőtér köd miatt zárva volt. A babonásoknak lett igazuk, ilyen rajt után csak vereség jöhetett. A hazai csapat megrészegült a 120 ezer néző fergeteges biztatásától és már az első félidő végén 3—0 arányban vezetett. Szünet után Göröcs révén ugyan szépítettünk, de csak a 83. percben, amikor már későn tört meg a jég... A budapesti visszavágóra pontosan egy évvel később, 1959 szeptemberében került sor. Ezalatt megváltozott a magyar csapat: visszatért a válogatottba Grosics és Bozsik, s a csatársor tengelyében a hatvanas évek „csillaga”, Albert Flórián játszott a Népstadionban, Göröcs és Tichy között. A több gólos előnnyel rendelkező szovjet válogatott, amelynek kapuját már Jasin védte, váratlanul támadó játékkal lepte meg csapatunkat, s így az előre elképzelt taktika felborult. Mire észrevettük, már késő volt. Vojnov gólja eldöntötte a mérkőzés és a továbbjutást kérdését is. A tényekhez tartozik, hogy Keegan, Martos és Bálint között Francia négyes 3