Látó, 2005 (16. évfolyam)
2005 / 2. szám - DERÉKY PÁL: Erdélyiek Bécsben, Bécsről
maga kisugároz, s ha valaki egyszer a magányt választotta, akkor annak az embernek szinte teljesen mindegy, hogy hol él, úgyis magányos marad. Én a magam számára megtaláltam - legalábbis úgy gondolom - a helyes utat, a saját utamat, és letelepedtem éppen Bécsben, ahol nem vagyok magányos, mert egyaránt kijövök a Franzikkal és az Ételekkel. Akik pedig otthon maradtak és kapkodó tekintettel találgatják, hogy hova, azoknak azt üzenhetem, hogy nézzenek magukba, a válasz mindig bennünk rejtőzik... 7. (41, * Székelyudvarhelyen): 1986 óta élek Bécsben, Bécsben, a többi európai fővároshoz hasonlóan, mind gazdasági, mind kulturális tekintetben jóval bővebb az ajánlat, mint az ország többi városában. Ezért itt a bevándorlók letelepedési aránya is magasabb. A helyi politikai és kulturális döntéshozók minden igyekezete ellenére ugyanakkor eltűnőfélben van az európai világvárosok egyedi jellege, és ez alól Bécs sem kivétel. Ezen uniformizálódás egyik fő kiváltó oka aligha lehet más, mint a neoliberális gazdaság egyre kizárólagosabb érdekérvényesítő ereje (ami könnyen kimutatható a tudomány, a művészet, a mindennapi élet stb. területén). Ez a fejlődés akarva-akaratlan alapvetően meghatározza a mai migráns perspektíváját. A mai kelet-közép-európai migráns szemléletét egyre kevésbé jellemzi az idealizmus (ugyanez vonatkozik az egyelőre otthon maradó mobil honfitársára is), és egyre inkább azt vizsgálja, hogyan tudná minél jobban kihasználni a számára adott lehetőségeket. Míg az 1989 előtti, keletről nyugatra irányuló migráció lényegében a rosszból a jóba áramlott, a diktatúrából a demokráciába, addig ez a séma mára már érvényét vesztette. A mai jól képzett és sikeres romániai migráns már nem egy egyértelműen rossz országot hagy el, nem egy rossz kisebbségi vagy többségi létet hagy maga mögött, hanem a maga jól körülhatárolható szakmai tudását szeretné egy másik országban kamatoztatni, nyilván kedvezőbb feltételek reményében (sportolók, tudósok, informatikusok, ápolónők stb.). Ez az ideális migráns azt is tudja, hogy érvényesülési esélyei relevánsan alacsonyabbak a hozzá hasonló képzettségű helybeli vetélytársaihoz képest. Ennek tudatában vállalkozik a versengésre. Amennyiben sikeres lesz, marad, amennyiben nem, hazatér. Érdemes lenne egy felmérést készíteni, amely összehasonlítaná olyan Romániában érettségizett magyar fiatalok életpályáit, akiknek egy része közvetlenül a '89-es fordulat előtt hagyta el az országot, másik része pedig ma is ott él. Egy ilyen összehasonlítással ki lehetne mutatni: a. hogy ki és hol - milyen induló szellemi, szakmai stb. tőkével - úgymond objektíve mit ért el; b. és hogy ezt az elért valamit (gazdasági, szellemi potenciál, pozíció stb.), szubjektíve hogyan ítéli meg, mennyire elégedett a sorsával (a kutatás megismétlése mondjuk 2014-ben bizonyára pontosítaná az eredményt). Véleményem szerint sok jel mutat arra, hogy egy ilyen felmérés meglepő eredményeket hozhatna. Innen nézve mind az objektív, mind