Látó, 2005 (16. évfolyam)

2005 / 2. szám - DERÉKY PÁL: Erdélyiek Bécsben, Bécsről

maga kisugároz, s ha valaki egyszer a magányt választotta, akkor annak az embernek szinte teljesen mindegy, hogy hol él, úgyis magányos marad. Én a magam számára megtaláltam - legalábbis úgy gondolom - a helyes utat, a saját utamat, és letelepedtem éppen Bécsben, ahol nem vagyok magányos, mert egyaránt kijövök a Franzikkal és az Ételekkel. Akik pedig otthon maradtak és kapkodó tekintettel találgatják, hogy hova, azoknak azt üzenhetem, hogy nézzenek magukba, a válasz mindig bennünk rejtőzik... 7. (41, * Székelyudvarhelyen): 1986 óta élek Bécsben, Bécsben, a többi európai fővároshoz hasonlóan, mind gazdasági, mind kul­turális tekintetben jóval bővebb az ajánlat, mint az ország többi városában. Ezért itt a bevándorlók letelepedési aránya is magasabb. A helyi politikai és kultu­rális döntéshozók minden igyekezete ellenére ugyanakkor eltűnőfélben van az európai világvárosok egyedi jellege, és ez alól Bécs sem kivétel. Ezen uni­­formizálódás egyik fő kiváltó oka aligha lehet más, mint a neoliberális gaz­daság egyre kizárólagosabb érdekérvényesítő ereje (ami könnyen kimutat­ható a tudomány, a művészet, a mindennapi élet stb. területén). Ez a fejlődés akarva-akaratlan alapvetően meghatározza a mai migráns perspektíváját. A mai kelet-közép-európai migráns szemléletét egyre kevésbé jellemzi az idea­lizmus (ugyanez vonatkozik az egyelőre otthon maradó mobil honfitársára is), és egyre inkább azt vizsgálja, hogyan tudná minél jobban kihasználni a szá­mára adott lehetőségeket. Míg az 1989 előtti, keletről nyugatra irányuló mig­ráció lényegében a rosszból a jóba áramlott, a diktatúrából a demokráciába, addig ez a séma mára már érvényét vesztette. A mai jól képzett és sikeres ro­mániai migráns már nem egy egyértelműen rossz országot hagy el, nem egy rossz kisebbségi vagy többségi létet hagy maga mögött, hanem a maga jól kö­rülhatárolható szakmai tudását szeretné egy másik országban kamatoztatni, nyilván kedvezőbb feltételek reményében (sportolók, tudósok, informatikusok, ápolónők stb.). Ez az ideális migráns azt is tudja, hogy érvényesülési esélyei relevánsan alacsonyabbak a hozzá hasonló képzettségű helybeli vetélytársai­­hoz képest. Ennek tudatában vállalkozik a versengésre. Amennyiben sikeres lesz, marad, amennyiben nem, hazatér. Érdemes lenne egy felmérést készíte­ni, amely összehasonlítaná olyan Romániában érettségizett magyar fiatalok életpályáit, akiknek egy része közvetlenül a '89-es fordulat előtt hagyta el az országot, másik része pedig ma is ott él. Egy ilyen összehasonlítással ki lehet­ne mutatni: a. hogy ki és hol - milyen induló szellemi, szakmai stb. tőkével - úgymond objektíve mit ért el; b. és hogy ezt az elért valamit (gazdasági, szel­lemi potenciál, pozíció stb.), szubjektíve hogyan ítéli meg, mennyire elége­dett a sorsával (a kutatás megismétlése mondjuk 2014-ben bizonyára ponto­sítaná az eredményt). Véleményem szerint sok jel mutat arra, hogy egy ilyen felmérés meglepő eredményeket hozhatna. Innen nézve mind az objektív, mind

Next