Létünk, 1987 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1987-01-01 / 1. szám

a kérdésre, hogy mit látott a tüntetők és a rendőrök összecsapása fo­lyamán, Ginsberg egy költeményével felelt. További kérdések után egy félórás Hare Krishna mantrát énekelt. Énekkel válaszolt az ügyész keresztkérdéseire is. A vádlottak Vietkong zászlókat lengettek, jelekkel kommunikáltak, virágot hintettek a vád képviselőire, majd fasisztának titulálták őket. Egyre-másra híres énekeseket javasoltak tanúnak. Hoffmann bíró és Schultz ügyész sem maradtak azonban tétlenek. A védelem bizonyítási indítványait rendre visszautasították és a hippyk közé beépített titkos ügynököket szólították a tanúemelvényre. Négy ügyvédet letartóztattak, majd mindennek koronájaként Hoffman bíró elrendelte, hogy Bobby Seate vádlottat láncolják meg és tömjék be a száját. (A nyolcvanéves Hoffmannál ügyesebb és jártasabb kollégák a világ különböző részein ezt valószínűleg a szólásszabadság védelmével indokolták volna.) A végén Bobby Seale-t és társait nem az eredeti vádpontok alapján, hanem a bíróság sértegetése miatt ítélték el. A chicagói hetek pere az alternatív kultúra vezéreinek elítélésével végződött, de az ő igazságukat bizonyította. Ebben az eljárásban az amerikai bíróság valóban úgy osztott igazságot, mint ahogy azt esküdt ellenségei állítják. Végül még egy pert szeretnék említeni, amely politikailag kevésbé volt jelentős, de jogilag nem kevésbé érdekes. Ezúttal bátorítóbb az epi­lógus. 1971-ben a Legfelsőbb Bíróság elé került Paul Cohen ügye, aki 1968 áprilisában a Los Angeles-i bíróság folyosóin sétált, viharkabátját mu­togatva, melyre hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy BASZD A BEHÍ­VÓT (FUCK THE DRAFT). Ezért vádat emeltek ellene és a Los Ange­­les-i bíróság el is ítélte „csendháborítás miatt”, valamint azért, mert „viselkedése erőszakos reagálást válthat ki”. Nem hagyták figyelmen kívül azt sem, hogy a bírósági folyosón nők és gyermekek is tartózkod­tak. Cohen azzal védekezett, hogy ily módon akarta kifejezni érzelmeit a vietnami háború iránt, és így akarta elmondani, hogy mi a véleménye a katonai szolgálatról a vietnami háborúban. A Los Angeles-i bíróságot ezzel nem győzte meg. Amint maga az esemény, úgy a büntetés sem volt dramatikus. Cohent 30 nap fogságra ítélték. Nem tudom, hogy a súlyosabb fejlemények hiánya kihatással volt-e a Legfelsőbb Bíróság gondolkodására. Kétségte­len azonban, hogy az eset egy igen érdekes, kifinomult és alapjában vé­ve pártatlan analízisnek volt a kiindulópontja. A Legfelsőbb Bíróság ar­ról döntött, hogy alkotmányos-e az a kaliforniai szabály, melynek alap­ján elítélték Cohent. Az ítélet megszövegezése világosan mutatja, hogy a bírák nem sok rokonszenvet táplálnak Cohen személyisége és üzenetei iránt. Sikerült azonban — J. Hoffmannal ellentétben — egy méltóság­­teljes és logikus besorolást és elemzést végezniük. Ízléstelennek nevezik a Cohen által választott tiltakozási módot és szöveget, de felteszik a kérdést, hogy „Lehet-e tiltani bizonyos szavakat annak a veszélyé nél.

Next