Állami tanitóképezde, Léva, 1874
neveljünk s őt az erdők magányába küldjük, hanem hogy az élet zajában ne tántorodjék el, ne hassanak reá a szenvedélyek és az emberek előítélete. Lásson saját szemeivel, érezzen saját szivével s a földnek semmi hatalma ne kormányozza őt, csupán saját esze.“ Ezen alapelvek szerint neveltetik Emil születésétől férfi koráig. Ha azt kérdjük Rousseautól, mit ért a természetszerű nevelés alatt, tiszta, de nem kielégítő feleletet nyerünk. Már magának a nevelésnek fogalma igen tág, midőn Rousseau azt mondja: „Mindazt, amivel nem bírunk születésünkkor, de amire később szükségünk van, a neveléstől nyerjük.“ — „E nevelést mi a természet- az emberek és a dolgoktól nyerjük. Belső szerveink és erőink kifejtése, a természet nevelése, a kifejlett erőknek felhasználására az emberek tanítanak; saját tapasztalatainkat pedig a dolgoknak köszönhetjük. — Hogy a természet miként nevel bennünket, nem függ tőlünk, ezért kell a más kétfajta nevelésnek az előbbihez alkalmazkodni.“ — Még ezzel azonban nincs megmondva, hogy mi értendő a természet kifejezés alatt. Rousseau a következőleg válaszol: „Úgy születtünk, hogy ösztönszerűleg keressük vagy kerüljük a tárgyakat, amelyek szerencsénket képesek előmozdítani vagy akadályozni. Ezen hajlamot vagy ellenszenvet nevezem én bennünk természetnek. Erre kellene a nevelésben mindennek irányulni. De természet és polgári szervezet ellentétei egymásnak, előre elhatározandó tehát, hogy embert vagy polgárt akarunk nevelni.“ Rousseau szerint a gyermeket nem polgárra, nem valamely pályára, hanem az általános emberi hivatásra kell nevelni. Ha valamely pályára neveltetnék minden másra alkalmatlan s helyzetének változása esetében szerencsétlen lenne. „Mily nevetséges — igy kiált fel, — egy koldussá lett nagy úr, ha születése rangjának előítéleteiben osztozik ; mily megvetendő az elszegényült gazdag, a ki magát egészen megalázva érzi ! Boldog az, a ki képes elhagyni az állást, mely őt elhagyta, s ember tud maradni a sorsnak dacára.“ Rousseau természetszerű nevelése positiv nem lehet, mert különben önhatalmúlag beleavatkozunk a természet menetébe s romlottságunkat beleoltjuk a gyermekbe. Nevelése negativ, a mint a következő szavaival ki is fejezi: „Hogy egy természetszerű embert neveljünk, arra igen sokat kell tennünk, ugyanis megakadályozni, hogy valami tétessék“. Nevelni, Rousseau szerint tehát nem anynyit tesz : valamely igazságra tanítani, az erényre elvezérelni, hanem az elmét a tévelygéstől, a szívet a bűnöktől megóvni. Eme negatív neveléshez csakugyan alkalmasabb a Rousseau által ajánlott nevelő az atyánál vagy az anyánál. Midőn azonban Rousseau a növendéket a családi élettől elvonván, kizárólag a nevelőre bízza, saját magával ellenmondásba jön. Az ellentmondást érzi maga is, midőn a szülőket természetes nevelőknek nevezi, és az erkölcsi előnyöket, melyek a családi életből származnak, lelkesedéssel sorolja fel; úgy találja, hogy a családi élet a legjobb ellenméreg a rosz szokások ellen, sőt reméli a sociális életnek általános reformját, mihelyt a természet a családi életben a maga jogos helyét elfoglalja. Mégis a gazdag, de árva Emil mellé egy nevelőt ad, mondván, az atyát másnemű foglalkozása vonja el a gyermektől, az anyának vagy nincs kedve, vagy nem ért a neveléshez. Itt tehát véletlen körülmények és feltételes viszonyokra van tekintettel, daczára, hogy a természetet, a természetest mellékkörülmények számba vétele nélkül akarja rajzolni. — Ha el is kell ismerni, hogy tökéletes szülők nincsenek, de a tökéletes nevelők országa sincs még felfedezve. Minthogy Rousseau kénytelen nevelőjét eszményíteni, saját álláspontjából kiindulva, helyesebben tesz, ha a szülőket eszményíti; így a nevelés a szülők és gyermek közti kapocsnál fogva, inkább megtalálta volna természetes alapját. — Lássuk most Rousseau elveit a physicai, intellectuális és erkölcsi nevelést illetőleg. a) A phisicai nevelés Rousseau által elfoglalta újra az őt megillető helyet. Az őskor szabálya: „mens sana in corpore sano“ ismét feleleveníttetett. Főleg a társadalom felsőbb osztályainál az élvvágy és elpuhulás napirenden volt.