Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 1. - Szedő Antal: 20 év munkája a magyar levéltárakban / 3–10. o.

20 ÉV MUNKÁJA A MAGYAR LEVÉLTÁRAKBAN . A felszabadulás a magyar levéltárak életében is döntő változást hozott. Ha nem is azonnal, de néhány év alatt gyökeres változás állott be a levéltáro­sok szemléletében és a szemlélet változása csakhamar a levéltári anyag mennyi­ségi növekedésében és jobb használhatóságában is megnyilvánult. A levéltárakban 1945 előtt a szemlélet nem volt modern. Ha voltak is tiszteletre méltó kivételek (mint Szabó István cikke a Levéltári Közlemények­ben 1931-ben a levéltárvédelemről), de az uralkodó felfogást alapjában véve mind a külső, begyűjtésre váró anyag védelme, mind a belső anyag rendezése, segédletekkel való ellátása tekintetében a passzivitás jellemezte. A levéltáros eszerint a levéltári anyag őrzője — amennyiben az anyagot az irattermelő szer­vek átadják a levéltárnak. Egyébként 1945 előtt sem a vállalatok, üzemek, sem a községek iratai nem voltak méltóak közlevéltári megőrzésre, nem is kerültek levéltárba. Ez a passzív szemlélet a felszabadulást követő néhány év alatt végze­tesnek bizonyult. Nemcsak a gondatlanság és önzetlenség okozott nagyarányú veszteséget a roppant tömegben elhagyottá vagy feleslegessé vált közületi vagy magán iratanyagban, hanem az 1947. december 10-én közzétett 14 527/1947. M. E. I. számú minisztertanácsi határozat is, mely elrendelte a törvényes kere­teken belüli és az ezen felül is lehetséges irattári selejtezések haladéktalan végrehajtását. Az 1947. évi, a levéltárakról szóló XXI. tc. ekkor már meg­volt ugyan, végrehajtására azonban csak 1949 végén került sor a Levéltárak Országos Főfelügyelőjének kinevezésével, az ugyane törvényben előírt Orszá­gos Levéltárügyi Tanács megszervezése viszont már soha nem valósult meg, így mire a levéltárosok elkezdtek volna törődni az irattárakkal, a miniszté­riumok, városok, községek, vállalatok, üzemek, családok irataiban már nagy és jóvátehetetlen károsodás ment végbe. A minisztériumi irattárakra végzetes volt az a körülmény is, hogy 1945-ben a minisztériumok új épületekben kezd­ték meg működésüket, korábbi irattáraik pedig a régi, romos épületeikben maradván, évekig a ki-bejárók kénye-kedvének voltak kitéve. A modern levéltári szemlélet a már említett 1947. évi XXI. tc.-vel elő­ször próbálkozott bizonyos befolyást gyakorolni az iratok sorsára. Az az elgondolás, hogy állami felügyelők útján ellenőrizzük a továbbra is megyei, városi, egyházi kézben hagyott levéltárak­­munkáját, akkor helyes volt. A gaz­dasági iratanyagról a törvény nem szól kifejezetten, hanem szól közérdekű

Next