Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Györffy György: Egy XI. századi magyarországi palimpszeszt / 3–8. o.

EGY XI. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI PALIMPSZESZT A legrégibb eredetiben fennmaradt hiteles oklevél Magyarországon a tiha­nyi apátság 1055-i alapítólevele, melyben I. Endre összeírja az általa az apát­ságnak adományozott 18 birtokot a határok részletes megjelölésével, 60 man­siót szolgálat szerint és különféle állatokat szám szerint. Az oklevél szerkezete: chrismon, invocatio, intitulatio, arenga, dispositio, sanctio, corroboratio, sub­scriptiones, dátum. Az aláírások sorait megszakítja baloldalt az ANDREAS névből egyesített monogrammá, jobboldalt a REX szó és középen a pecsét, melyre a corroboratioban történik utalás a sigilli nostri inpressione signavimus szavakkal.­ A pecsét ma már nincs meg, mint a nyomokból tisztán kivehető, befüggesztett pecsét volt; négy, a talpaskereszt talpainak megfelelő helyen, O alakban elhelyezett bevágás látható, ezen két keresztben áthúzott hártyaszalag összehajtott végei szolgáltak a pecsét tartására. A pecsét XVIII. századi fel­jegyzés szerint rajzában azonos volt I. Endre király fennmaradt ércbillogával (idézőpecsétjével), míg pecsétjének körirata eltért ettől.­ I. Endre idézőpecsét­jének rajza legtöbb egyezést nem saját kortársainak pecsétjeivel, hanem III. Ottó 992-998 között, II. Henrik 1002—1023 között és II. Konrád 1025-1028 között használt trónpecsétjeivel mutat, amiből Jakubovich Emil méltán követ­keztetett arra, hogy I. Endre pecsétjének mintája I. István király (1000—1038) pecsétje volt, és István király faragtatta pecsétjét kortársai, III. Ottó, II. Hen­rik és II. Konrád pecsétjei nyomán.­ A pannonhalmi főapátság levéltárában, ahol a hiteles 1055-i oklevelet őr­zik, megtalálható az oklevél 1055-re datált hamis parkja is.­ Eszerint I. Endre király összeírja a tihanyi apátság birtokait, de 18 birtok helyett 34 birtokot sorol fel, az adományozott mansiok és állatok feltüntetése helyett pedig adó­mentességet és bíráskodási kiváltságot biztosít az apátságnak. A hamis oklevél­ ­ Az oklevél újabb kiadása és facsimiléje. Erdélyi László: A pannonhalmi szent Benedek­rend története. (a továbbiakban: PRT.) X. Budapest 1908. 16—17, 487—495. Bárczi Géza: A tihanyi alapítólevél. Budapest 1951. 8—12. — Új kiadását és facsimiléjét a készülő Diplomata Hungariae antiquissima (1000—1196) I. ill. II. kötetében közöljük. 2 G. Pray: Syntagma historicum de sigillis regum et reginarum Hungariae pluribusque aliis. Budae 1805. 7—8, 53. — Az oklevél két pecséttel volt ellátva, mint ezt 1402-ben világosan megmondják (PRT. X. 632). A második pecsét a bevágások szerint a két hártyából összevarrt oklevél két részét fogta össze. 3 O. Posse: Die Siegel der deutschen Kaiser und Könige. Dresden 1909. I. Taf. 10—13. Jakubovich Emil: I. Endre törvénybeidéző ércbilloga. Turul 47 (1933) 67—68. Kumorovitz L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. Budapest 1944. 21—22. 4 Tihan, Fasc. I. 1. és 2. sz.

Next