Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.

Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár 29 érdeklődése egyetemi évei alatt is növekszik: Rómer Flórisnak, Henszlmann Imré­nek, a régészet professzorainak hűséges hallgatója.13 1875-ben még egy helyen „famuluskodott" : a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol akkor Fraknói Vilmosi4 dolgozott.­­ Amikor Fraknói mint a múzeumok és le­véltárak főfelügyelője átkerült a közoktatásügyi minisztériumba (1879), oda is be­lejárt hozzá. Az ifjú írásaira Fraknói hívta fel Horváth Mihály15 figyelmét, aki ter­mészetesen Ipolyi Arnáddal 16 együtt a Történelmi Társulatból ismerte már őt. Az akkori történészgárda legjava körében élt, s hogy Thaly mellett kötött ki, annak talán az is oka, hogy Thaly rendkívül szeretetre méltó is tudott lenni. (1874-ben, első „fi­zetését" az ifjúnak saját zsebéből adta). E mellett talán még nyomósabb ok volt a társulati munka gyors szélesedése, sokszínűvé válása, ami Thallóczyra marasztal­óla­g hatott. Végezzünk — röptében — egy kis számítást: helyileg hol is voltak az ifjú „mun­kahelyei". Megállapíthatjuk: naponta több kilométeres gyalogtúrát kellett tennie, hiszen a Nyáry fivérek 17 a mai Rákóczi út elejénél (Albert az Újvilág —a ma Semmel­weiss — utca 1-ben, Jenő pedig a Kerepesi út 4-ben, azaz a mai Rákóczi út elején) lak­tak ; Thaly is a közelben a Zöldfa (ma Veres Pálné) utca 6. sz. alatt, Henszlmann Imre az Üllői út környékén, Rómer Flóris a Nemzeti Múzeumban, ahol egyetemi évei egyik legjobb barátja, Pulszky Károly, Pulszky Ferencnek, akkor a Múzeum igazgatójá­nak fia lakott. Thallóczy viszont a Várban. A fiatalember csak a Lánchídon köz­lekedhetett, hiszen akkor még sem az Erzsébet híd, sem a Szabadság híd nem létezett, természetesen gyalog ment, hiszen más közlekedési eszköz nem állott rendelkezésére, konflisra nem tellett. Apja 1870-ben meghalt, amikor fia még 13 éves sem volt.­­ Anyjával s húgával nehéz anyagi viszonyok között élhettek. Lajosnak ösztöndíja mellett tanítványokat kellett vállalnia; cikkeiből próbált több jövedelemre szert tenni. Ennek egy részére anyja aztán nem tartott igényt, így vásárolhatott egy-egy könyvet 13 Rómer Flóris (1815—1889) régész, művészettörténész, 1868-tól a budapesti egyetemen az archeológia professzora, 1869-től a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őre, 1864—1873. között az Archeológiai Közlemények (a továbbiakban Arch. Közl.) szerkesztője, az ő érdeme az 1876-ban Budapesten tartott VIII. nemzetközi ősrégészeti és antropológiai kongresszus megszerve­zése stb. Thallóczynak tanára volt, de kapcsolata egyetemi évei után is intenzív maradt. Henszlmann Imre (1813—1888) építész, műv. történetíró, 1867-től a Műemlékek Országos Bizottságának előadója, 1872-től egyetemi tanár, kivel Thallóczy szintén szorosabb kapcsolatban volt, nemcsak előadásait hallgatta, hanem ásatásainál is hű tanítványként kísérte útjaira. 14 Fraknói Vilmos (1843—1924) történetíró, rk. pap majd püspök, 1875-től az OSzK őre, 1879-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára stb. Rómában 1892-ben alapítja a magyar történeti intézetet, majd művészházat. Thallóczy mellett sok fiatal történetíró kapott lehetőséget külföldi levéltárak tanulmányozására az ő támogatásával, segítségével. 15 Horváth Mihály (1809—1878) történetíró, kat. püspök, kultúrpolitikus, miniszter. A Magyar Történelmi Társulat alapító tagja, első alelnöke, 1877-től elnöke stb. Thallóczy első dolgozatáról, amelyet Thaly mutatott meg Horváthnak, igen jó véleményt mondott, kiadását javasolta. 16 Ipolyi Arnold (1823—1886) műv. történész, rk. pap, majd püspök. A Magyar Történelmi Társulat alapításában részt vett, 1878-tól elnöke volt. Jól ismerte a fiatal Thallóczy­t. 1880-ban Szilágyi Sándorral aláírt működési bizonyítványban részletezi az ifjú Thallóczy társulati munkáját: a folyó­irat szerkesztésébe befolyt, részt vett a tudományos kutatások céljából rendezett kirándulásokon, a felkutatott anyag feldolgozásánál is hasznos szolgálatot tett a hazai történetírásnak. „Egész eddigi működése mutatja, hogy a történetírói munkát tehetséggel és kedvvel míveli." 17 Nyári Albert (1828—1886) történész-régész, ő is a Magyar Történelmi Társulat egyik alapító tagja, 1876—79-ben az Archeológiai Értesítő társszerkesztője, 1883—86-ig a Turult is szerkeszti. Érem- és címertani munkálatai, ásatásai vezették és vonzották az ifjú Thallóczyt körébe. Nyári Jenő (1836—1914) előbbi öccse, régész, a várhegyi s Nógrád megyei birtokán végzett ásatásai jelentősek.

Next