Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
E. É
Ell 276 Ell szén ellenkező volta (contrast); 2) ellenséges, viszálkodó állapot, -ik. k. 1) ingerkedésből ellent mond, ellent szól; ne ellenkezzél mindig velem; 2) vmivel nem egyez, vminek nem felel meg; vmihez nem illik ; a csalás e.a becsületérzéssel; a köpönyegforgatás e. a jellemszilárdsággal; (szej.) tűz, víz nem ellenkeznek úgy egymással. Inn.: Ellenkezés, mn. ,ami békés égünk,ki az ellenkezéseket eltörlötte(h\h.). Ellenkező, mn. 1) ált. különböző, más-más irányú, nem egyező ; e. véleményben lenni; e. esetben; (km.) ellenkező dologban válik meg, ki mire való; 2) (bölcs.) egyik a másikat kizáró, egymással ellentétben álló; a szegénység és gazdagság e. fogalmak; 3) szemközt, általellenben levő; e. irányban indulni; az e. oldalon. —. m. a. m. ellenfél, ellenvéleményen levő; tudhatja maga is az ellenkező (6. KA Innen: Ellenkezőség, in. Ellenkezőkép, Ellenkező képen, Ellenkezőleg, id. f -fül, id. a. m. ellenkezőleg; a dologban visszafordulod és ellenkezőjül vagyon (G. K.). Ellen-király, fn. a törvényes király ellenében királyi cimet, hatalmat bitorló személy,könyv, fn. (kér.) a számadási könyv ellenőrzése végett Írott könyv,könyv vivő , fn. személy, ki az ellenkönyvet Írja: -követelés, fn. a.m. ellenkereset, Ellenlábas, Ellenláboló, Elenlábas, fn. 1) a földteke ellenkező oldalán lakó, ki velünk egymás ellen fordított lábakkal áll; 2)á. é. homlokegyenest ellenkező véleményű; ők politikai tekintetben ellenlábasok. Ellen-lajstrom, fn. a fölajstrom ellenőrzése végett irt lajstrom, -sapka, 1. Ellenjegy. Ellenlázadás, fn. a lázadás meghiúsítása végett keletkezett lázadás, -mars, fn. (ht.) 1) a hadseregnek a célba vett, v. kinyilvánított iránynyal ellenkező oldal felé való menetele; 2) az ellenséges hadsereg ellen való mars.-más, fn. 1) vminek párjául szolgáló s annak megfelelő dolog; ellenmás lábakkal, váltogatott lábakkal; 2) a. m. ellentét. Innen: Ellenmásság, id.méreg, fn. vmely méreg rontó hatását megszüntető gyógyszer.-metszés, fn. az átellenes részen tett metszés. Ellenmondó k. 1) vmely állításnak ellene szól; 2) vkinek tette, szavai felett rászólólag nyilatkozik ; 3) vki tette, szavai ellen tiltakozik; ellenmondani vki megválasztatásának; 4) előbbeni állításával nem egyezőt mond; ellenmondani maga magának. Innen: Ellenmondás, fn. Ellenmondó, mn. Ellenmondóság, mn.ástalan, mn. (bölcs.) ellenmondás nélkül való; két, v. több oly fogalom, melyek egymással nem ellenkeznek; pl. szép és jó. Innen: Ellenmondástalanság, fn. Ellenmunkál, Ellenmunkálkodik. k. vki munkáját, törekvését meghiúsítni igyekszik. Innen: Ellenmunkálkodás, fn. -at, fn. más igyekvését meghiúsitni törekvő munkálat. Ellennyilás, fn. 1) ált. vmely nyílással ellenkező részen keletkezett nyílás; 2) külön, (seb.) a test vmely részén a végből felmetszett nyílás, hogy a nemesebb részek vmelyikén levő daganat genyedsége azon kifolyjon. Ellennyilatkozás, Ellennyilatkozat, fn. 1) vki szavait, tetteit rászóló nyilatkozás; 2) az előbbi nyilatkozást kizáró, azzal ellenkező nyilatkozás. Ellennyitás, fn. (seb.) az ember, v. állati test vmely részének a végből való felmetszése, hogy a nemesebb részeken levő daganat genyedsége abból kifolyjon. Ellennyom, fn. a többi lábnyomokkal ellenkező irányú nyom.ozás , fn. a. m. ellenkereset. Ellennyugta, Ellennyugtatvány, fn. vmely nyugta átvételéről kiadott nyugtatvány. Elennyujtás, fn. (seb.) a kificamult tagnak ellenkező irányban nyújtása, hogy előbbi rendes helyzetét visszanyerje. Ellen-ok, fn. vmely állítás ellenkezőjének bebizonyítására felhozott ok.oldal, fn. a túlsó rész, túlsó oldal, -óvás, fn. (trad.) óvás ellen intézett óvás (Reprotestatio). Ellenőr, fn. személy, ki egy, v. több hivatalnok eljárását, számadásait kiséri figyelemmel, s a kiadott iratokat ellenjegyzi. -járat, fn. az ellenséges hadsereg őrjárata, -kürtik, k. ált. vki eljárására figyel, s azt, ha hibáz, jó útra igazítja; külön. ellenőri hivatalt visel. Innen: Ellenőrködés, fn.könyv, fn. könyv, melybe az ellenőr mindenféle hivatalos eljárások feletti nézeteit jegyzi be. -ez, cs. vki eljárását hivatalos megbízásból figyelemmel kiséri, s a kiadott hivatalos iratokat ellenjegyzi; ellenőrözni a számadásokat, -stég, fn. 1) ellenőri állapot, hivatal; 2) bármely dologban történő eljárások figyelemmel kisérése, -zés, f. a. m. ellenőrködés. Ellenözön, fn. a. m. ellenőr. Ellenpanasz, fn. panasz, melylyel a bepanasztott fél a panaszlót terheli. -ló, fn. ellenpanaszt tevő személy. Ellen-pápa,fn. személy, ki a törvényesnek tartott pápa ellenére a pápai hatalmat és méltóságot bitorolja.-parancs, fn. 1) az előbbi parancs megszüntetését tartalmazó parancs; 2) az előbbi parancs tartalmával ellenkezőt rendelő parancs, -part, fn. (ered.) az ellenséges hadsereg védelméül szolgáló lejtős part (contre-escarpe). -párt, fn. két különböző színezetű, ellenkező véleményű párt egymást illetőleg. Innen : Ellenpárti, mn. -pont, fn. 1^) átellenben levő pont; 2) más ponttal ellenkező célból felállított pont; 3) (zene) a másod, v. társhangok jelölésére szolgáló hangjegyek elrendezése; 4) á. é. a másod, v. társhangot jelölő egyes hangjegy-rendelet, fn. 1) az előbbeni rendeletet megszüntető rendelet; 2) az előbbi rendelet tartalmával ellenkezőt parancsoló rendelet, -repedés, -rés, 1. Ellenhasadás. Ellenrész, m. 1) a. m. túlsó rész, túlsó oldal; ő az ellenrészen lakik; 2) a. m. ellenfél, ellenpárt; hajóink száma az ellenrészt megnyomta (kir.). -ró, cs. (kér.) egyik kereskedő a másik jogos követeléseit kielégíti (scontriren). Ellensánc, fn. (hat.) 1) az ellenséges haderő védeül szolgáló sánc; 2) az ellenfél sáncának átellenében ásott sánc -olás, fn. ellensánc készítése. Ellenség, fn. ált. oly egyén, ki irántunk gonoszul érez, s ebbeli értelmét szóval, tettel nyilvánítja; halálos e.; (szej.) ellenségemnek sem kívánom, oly nagy kár, szerencsétlenségért; (km.) házi ellenség a test, fris a rostra, jóra test; mosolygó ellenségnél nincs ártalmasabb; ellenségeddel társpoharat ne igyál; becsüld ellenségedet, ő mondja ki hibádat; 2) hadi ellenfél; teáltalad vertük meg a mi ellenségeinket (bibi.); futó ellenségnek aranyhid