Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bee 79 -Bel betesz, befur; a magyar nemzet a szlávok és németek közé ékelte be magát. Innen: Beékelés, m. Beelegyül, k. bizonyos tömeg közé vegyül; 2) amibe nem akarva beavatkozik , bekeveredik; beelegyülni a verekedésbe. Beenyegesedik, k. nyalkával, genynyel behúzódik (pl. a seb). Innen: Beenyegesedés, fn. Beenyészik, k. beesik, fogy; beenyészik az aszkóros teste. Beenyvet, cs. 1) enywel vmit beragaszt; 2) vmit enywel bemocskol. Beépít, cs. 1) vmely tért tele épit; 2) vmely nyilas, tért épülettel elzár; 3) bizonyos pénzöszszeget építésre fordít,ül, ki (személyt.) vmely tér épületekkel megtelik. Beér, A) cs. vmit egészen befog,eltakar; az abrosz beéri az asztalt; 2) gyorsan menve vkit elér; majdmajd beért, midőn hozzád jutunk (Mad.). B) k. 1) (ha, be) utazva vhova eljut; korán beérünk a városba; 2) (val, vel) elég neki, megelégszik, kijön vele, kevéssel beéri. Beöreget, és. egyenként, kevesenként bebocsájt, bemenni enged vhova. Beereszkedik, k. 1) vhova ereszkedve bejut; kötélen beereszkedni a verembe; 2) beszivárog; a víz beereszkedett az edénybe; 3) áztatás által összemegy; beereszkedik a posztó;4) á.é. beszéd közben vmibe bemélyed; mélyen beereszkedni tárgyba, -t. cs. 1) engedelmet ad a bemenetelre; a színházba beereszteni; 2) á. é. a) posztót, szerelmét beavat; b) vmit közbe ékel, toldáskép közbe varr; a szűk ruhába egy-két ujjnyit beereszteni. Innen: Beeresztés, fn. -ék, fn. ék, ruhába varrott toldalék, -ö, fn. (takácsi msz.) a szövőszékre függélyesen felhúzott fonalak. Beesenkedik , k. bebocsáttatásért könyörög, esenkedik. Beesik, k. 1) mélységbe, üregbe esik (pl. kútba) ; 2) (személyt.) a) a hó, eső ahova behull, becsepeg ; a rosz házfedélen beesik az eső; b) domborúságát elveszti, megsoványodik ; beesett az arca; c) kukac, pondró keletkezik benne; a cseresnyébe beesett a kukac. Innen: Beesés, mn. Beesett, mn. Beesket, cs. vkit bizonyos testületbe eskü által igtat be; beesketni a szerzetes-növendékeket. Innen: Beesketés, mn. Beesketési, mn. Beesküszik, k. vmely állapotra, testületben való maradásra esküvel kötelezi magát. Beesteledik , Beestveledik , k. (személyt.) nyugvóra áll a nap, este lesz. Beeszi magát, vh. (személyt.) vmibe bemarja, befurja magát, s azt elkoptatja; a rozsda beeszi ■magát a vasba. Beetet, cs. maró hig anyaggal vmely test részét kikoptatja ; választó-vizzel beetetni a rézlemezt. Beevesedik: 1. Begenyed. Beevez, cs. 1) evező-lapát segélyével csónakon bemegy ahova; 2) 1. Behajóz. Innen: Beevezés, fn. Beevedik, 1. Beeszi magát. Beevül, 1. Begenyed. Befaggyúz, cs. faggyúval beken, bemocskol (pl. a ruhát), a bőrt lefaggyúzni, faggyúval megpuhizni. Befagy, k. 1) jéglemezzel vonódik be; befagy a folyó, a tó; 2) (tréf.) á. é. befagyott a szája, hallgatott, midőn szólnia kellett volna. Befal, cs. az ételt mohón bekapja: (szőj.) nincs a befalni való harapása, máskép: betevő falatja sincs, igen szegény, nincs egy falat kenyere, -az, cs. befalásra kénszerít; (szőj.) befalazták vele a szót, elhallgattatták, -az, cs.) nyílást, rést, fallal becsinál; befalazni a használatlan bányaüreget, az ablakot; 2) fal közé temet, tesz ; a középkorban az engedetlen szerzeteseket és apácákat befalazták. Befárad, k. fáradsággal vhova bemegy. Befáraszt, cs. vkit befáradni kényszerit. Befarol, k. farral, hátsó részével megy be vhova ; a ló befarol az istállóba. Befátyoloz, cs. 1) fátyollal befed, földiszit (pl. kalapot); 2) á. é. vkit apácának felavat. Befecskend, Befecskendez, cs. 1) vmit fecskendezve hig testtel benedvesit, bemocskol; vérrel befecskendeni a falat; 2) hig testet vmely üregbe fecskend, lövel. Befed,cs. 1) tetővel, lepellel betakar; 2) (gazd.) a szőlő fedését bevégzi; még most sem fedtünk be. V. ö. Fed. -elez, cs. épületet fedéllel ellát, -ez, cs. vmit lepellel stb. egészen betakar. Befehérit, cs. vmit fehér színű szerrel beken, bemázol. Befejez, cs. vmely munkát bevégez, -és, fn. 1) vmely munkának bevégezése, berekesztése; 2) (mint tárgy) vmely műnek utolsó szakasza, végső része, mely az egésznek mintegy fejét, tetejét képezi. -et, fn. vminek utolsó szaka, végső része, beszédnek bezáró része, végszó, utószó, -etlen, mn. be nem végzett, tökéletesen végre nem hajtott. Innen: Bifejezetlenség.öreg, id. bezárólag, befejezéskép. Befeketít, cs. 1) vmit feketeszínü szerrel befest, bemázol; 2) á. é. vkinek jó hirnevét bemocskolja. Befekszik, k. fekvés végett vhova behelyezkedik. Befektet, cs. 1) vkit v. vmit fekvő helyzetbe vhova betesz (csecsemőt a bölcsőbe); 2) (kér.) bizonyos pénzösszeget vmely üzletre fordít. Befelé, id. vmely test, tárgy belső része felé; ő befelé ment, én kifelé jöttem. Befelel, k. (nak, nek) szavakat nem válogatva jól odabeszél, odafelel vkinek. Befelhősödik. Befelhözik. 1.Befellegzik. Befellegzik, k. (személyt.) az égboltozat felhőkkel behúzódik; (szej.) azt sem mondta: befellegzett, szó nélkül távozott. Befen, cs. vmit hozzá dörgölődzés által beken, bemocskol. Befenekel, cs. vmely edény fenékkel ellát. Befenö, fn. bútorokat stb. olajos, vizes festékkel bemázoló iparos. Befénymázol, cs. vmit fénymázzal beken. Befér, k. 1) bizonyos üregben helyet foglalhat, megfér; 2) vmely nyíláson terjedelme miatt átmehet , nem fér be az ajtón. Beféreel, cs. ruhán a szakadást, festést ritka ötéssel bevarrja. Beférkezik, k. tolongva, vmi módon vhova bejut. Befest, cs. vmit festékkel bemázol. Befeszeget, cs. vmit feszegetve betaszít, be