Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bel 9i Bél virágjába,szokik, k. folytonos gyakorlás által megszokja, tűrhetőnek érzi, beleszokni a katonaéletbe. -szól, k. 1) vkinek beszédjébe belevág, közbeszól; 2) vmely tárgyra nézve elmondja véleményét ; ebbe én is beleszólok. Innen: Beszóló, mn. ebbe nekem is van beleszólom. * Beleszuszant, cs. beledöf, beleüt, pl. kész vmibe. Beletalál, k. 1) a helyes irányt megtalálva vmibe bejut ; 2) lövéssel, dobással stb. a célpontot eltalálja; 3) vb. beleszokik, beleökik, beletalálja magát a katonaéletbe,tanul, k. vminek kezelési módjában tanulás által kellő ügyességet szerez, -telik, k. teljesedéséig bizonyos időfolyam elmúlik; beletelik két nap, mig elmehetek, -törik, eltöretvén, egy része ben marad; a nyél beletört a fejszébe; á. é. (szej.) beletört a kése, v. a bicskája, nem sikerült neki a mibe belefogott, rajta vesztett, -tud, cs. mint együvé tartozó részt vmi közé számit, az éjjeli munkát is belehalni a napszámba. -un . k. megunja, menekülni óhajt tőle, terhére van. -ütközik, k. mozgás közben vmely testbe ütközik, azzal visszataszitó érintkezésbe jö. Belevág, A) cs. 1) vágó eszközt élével vmibe erősen sújt; kaszával belevágni a fűbe; 2) vmit felmetélve más test közé vegyít; a korpába belevágni a szecskát; 3) vmit ahova erősen besújt, becsap ; társát belevágta a gödörbe. B) k. 1) vmit merészen elkezd; már én csak belevágok ebbe az üzletbe ; 2) más beszédébe beleszól ; belevágott beszédembe. Belevénul, k. vmely dolog, állapot folytatása alatt megvénül, -ver. cs.1) vmely testet több ütéssel egy másikba nyom; 2) á. é. vmit sok tanitással emlékébe vés; alig lehet egy kevés tudományt beleverni. -vesz. k. ht.-n veszni. 1) 1. Belehal; 2) a megerőltetés miatt meghal; 3)á. é.vkibe beleköt, -vesz, cs. ht.-n venni. 1) 1. Beleszámlál; 2) vh. vmiben megfészkeli magát, beleszivárog; a poloska belevette magát a bútorokba, -veszt, A) cs. 1. Beleöl. B) k. veszteséggel üzérkedik; (km.) belevesztett, mint Berták a csíkba. * Belezna, fn. (takács msz.) a bélfonal roszul szövödése v. elszakadása miatt a vászonban támadt csomó, gáncs. Innen: Beleznás, mn. Beleznásodik, k. a vászon beleznássá, azaz gáncsos fonalúvá lesz. Bélfa, fn. 1) (msz.) a járom közepén függélyesen felnyúló pálca; 2) (ép.) ajtó-, ablak-, stb. béllésnek való fa; 3) (b.) az aknaüreg odalfalait takaró deszkázatot tartó fa. Bél fájás. Bélfájdalom, fn. bármely okból származott fájdalom a belekben. Bél fájás, mn. bélfájásban szenvedő. Bélfal, fn. (ép.) 1) aminek erősítőül, mintegy béllésül, szolgáló fal; 2) külön, (bt.) a föld-bástyák erősítésére épített fal. Bél fal, fn. (ép.) az épület falának a föld belsejében fekvő része. Bél-fekély, fn. (kert.) az emberi, v. állati belekben dúló fekély, -fene, fn. (kórt.) rákféle bántalom a belekben, -féreg, fn. az emberi és állati belekben tenyésző féreg. Bélfodor, fn. (bt.) fodros alakú kettőzött hashártya. -mirigy, fn. mirigy a bélfodorban. Bélfonal, fn. (takács msz.) a szövőszékre függélyesen felhúzott fonalak közé szőtt s a vászonnak mintegy belét képező fonal,cséve, 1. Bélcsévé. Bél forgalom, fn. (ker.) vmely ország határain belüli forgalom. V. ö. Forgalom. Belföld, fn. azon ország, birodalom, melyben lakunk. Innen: Belföldi, mn. * Belga, mn. ki, mivel nyelve kellen nem forog, nem tudja tisztán ejteni a szót. (szej.) belga frater, sebes beszédű. Innen : Belgaság, fn. Belga, fn. belgiumi születésű személy. —, mn. belgiumból való, belga alkotmány. Belgát , fn. 1) (vizép.) a főgáttöltésen belül emelt gát; 2) (bt.) a sánc, v. bástya belső oldalához emelt gát. Bélgecs, fn. 1) némely indiai állat belében nőtt kőképlet; 2) a fenebbihez hasonló s bezoárnak nevezett ásvány. Bélgiliszta, fn. a belekben tenyésző giliszta. Belgium, fn. Franciaország és Holland között fekvő kis ország. Bélgörcs, fn. görcsös bántalom a belekben. Bélgyarapú, mn. (nt. msz) belülről észrevétlenül kifelé növő, gyarapuló (Endogen). Bélgyomorsérv, fn. (kört.) a bélben és gyomorban dúló sérves bántalom. Belgyökü, mn. (nt. msz.) befelé hajló, fekvő gyökü. Bélgyuladás, fn. a beleknek gyuladásos bántalma. Belháború, fn. ugyanazon haza lakosai között kiütött háború, polgárháború. -Isallam, fn. (nyt.) az első és utolsó betűt kivéve, bármelyik betű a szóban, -hám, fn. (bt.) a takonyhártyát takaró vékony hártya, -innig, 1. Belhallam, Bél-hányás, fn. (kert.) köznyelven misererének nevezett kinos nyavalya, melyben az égbél bezáródik, s a bélsár nem jöhet ki a rendes nyíláson, -hártya, fn. a beleket takaró bőrhártya. Bélhéj, fn. (nt.) a fa belső része és a kéreg közötti vékony átlátszó héj. Bél-héj, fn. (nt.) a gyümölcs belének héja. -hólyagsérv, fn. (kert.) sérves bántalma a test azon részének, hol a húgyhólyag a béllel összeköttetésben van. -fiúr, fn. az állatok, különösen a juhok beléből készült búr. -hurka, fn. az állati beleknek az alfelnyiláshoz közel fekvő egyenes, rövid vastag része. Bélhús, fn. porhanyó hús a lép körül. -sérv, fn. sérves bántalom a bélhúsban. Bélhuszár, fn. huszáröltönyt viselő diszszolga az uraságoknál. Bélhuzam, 1. Bélcsatorna. Beligazgatás, fn. az ország belügyeinek intézése, kormányzása. Belim, Belind, 1. Belénd. Belindek, 1. Beléndekvonat. Belsőinger, fn. bizonyos működésre izgató természeti ösztöne az állatoknak, s néha az embernek is. Béliszam, fn. (kert.) betegség, melyben a bél rendes helyéből kimozdult. Belisztez, cs. liszttel behint, lisztessé tesz vmit. Beljebb, id. tovább, jobban befelé. Béljós, fn. az áldozatul leölt állatok beleiből