Egyetemes Magyar Encyclopaedia 6. Bél-Cockerill (Pest, 1868)
C - Cilicia - Cilicium - Cilley grófok
CILLEY GRÓE vlt. az ország kormányának élére. A következő év végén mindazáltal rövid ideig ez is külföldön tartózkodott, s jelenvolt Aachenben a koronázási ünnepélyen, valamint a Constanzba ünnepélyesen bevonuló császári férje oldalán látjuk. A királyné innen visszatért. Gondatlan és tehetetlen kormányzósága alatt mindazáltal az országban eláradtak a zavarok, rablások és hatalmaskodások napirenden voltak. A királyné maga is szerelmi kalandjai által közbotrányt okozott. Zsigmond erről értesülvén, 1318-ban nejét előbb Nagyváradon, utóbb Holicson fogságba helyezte. Borbála háromnegyed év múlva visszanyerte szabadságát és férje bizalmát, de nem változott. 1437 elején, közeledni látván férje halálát, a csehekkel titkos fondorlatokat kezdett , melyeknek czéljuk volt leányát és ennek férjét, osztrák Albertet az örökösödésből kizárni. Terve volt férje halála után Csehország kormányát magához ragadni s az ifjú lengyel királylyal, Ulászlóval házasságra lépni. A terv fölfedeztetetett és Zsigmond halálos ágyán nejének elfogatását rendelte el. Borbálát Albert herczeg vette őrizet alá, s Zsigmond halála után Pozsonyba szállította; királylyá választatása után pedig Csehországot jelölte ki részére tartózkodási helyül, s évenkint 12.000 forintot rendelt eltartására. De a nyugtalan nő itt sem szűnt meg ármányokat forralni, s miután ezek fölfedeztették, Lengyelországba szökött. ( 3) Frigyes gróf, Borbála egyik testvére volt. Zsigmond őt a sárkány-rend lovagjai közé vette föl s kiválóan kitüntette. Nagy része volt nővérének cselszövényeiben, melyek Zsigmond végnapjait elkeserítették. A császár őt is elzáratni rendelé, de sikerült megszöknie. 1441-ben megkísérte Erzsébet királynő és I. Ulászló között létrehozni a békét, de eredménytelenül. Testvére, 4) Ulrik gróf, Albert király által 1438-ban Csehország kormányzójává neveztetett. Ezen király halála után nagy befolyással bírt az özvegy Erzsébetre. A Cilley-ház előbb sem volt kedvelt az országban, most azonban teljesen népszerűtlenné, gyűlölet tárgyává lön. Erzsébet főleg az ő tanácsára koronáztata meg fiát, a csecsemő Vidik Lászlót és ellenező Ulászlónak meghivatását a királyi trónra, s miután a meghivás megtörtént, ő szította az ellenségeskedést és polgárháborút. Utóbb meghasonlott Erzsébettel s 1441-ben ápril 19-én ő és testvére Fridrik, mint magyar birtokosok, Ulászlót elismerték királyuknak. Ulrik Ulászló uralkodása alatt jelentéktelen szerepet játszik. De Ulászló halála után újra történeti fontosságot nyer tevékenysége. Mint a gyermek V. Lászlónak legközelebbi rokona — anyjának nagybátyja — annak érdekeit buzgón támogatta. A IV. Fridrik császár és a magyar rendek között épen V. László — kit Fridrik kiadni vonakodott, ügyében támadott súrlódások alkalmával ismételve mint közvetítő szerepel. Ugyanekkor kezdi első jeleit adni Hunyady János elleni gyűlöletének , s ezóta célul látszott magának kitűzni, hogy e nagy férfiúnak a haza megmentését célzó igyekezeteit meghiúsítsa. Ujlaky Miklós, Gara László, Brankovics szerb fejedelem és Giskra cseh kapitánynyal szövetkezve, egy évtizeden át fáradozott Hunyady megbuktatásán. Kárhozatos hatása akkor nyilatkozott leginkább, midőn IV. Frigyes 1852 ben szept. 4-én a 12 éves V. Lászlót kiadván, ez gondjaira bizatott. Ulrik törekvése most az volt, hogy magának kizárólagos hatalmat biztosítson a király lelke fölött. E miatt eltávolítani igyekezett tőle mindazokat, kik önző czélzatait meghiusíthaták, főleg Hunyady Jánost. A gyermekkirályt rendszeresen megvonta. Hogy őt a kormányzásra képtelenné tegye , kéjenczet akart belőle nevelni, kora szerelmek és szeszes italok által lelkében minden magasabb tehetséget és hajlamot elérni. Ulrik hölgfe és önkénye által nem csak a magyarok , hanem az osztrák urak előtt is meggyűlölteté magát. Ezek 1453. őszén, élükön Einczinger Ulrikkal, össze kiflövetkeztek és reá bírták a királyt, hogy gyűlölt nagybátyját udvarából eltávolítsa. Ulriknak távoznia kelle, s csak gyors menekülés által mentheté meg életét a fölingerült bécsi polgároktól. De fondorlatai által sikerült megbuktatnia Einczingert és pártját. Csakhamar visszaszerze a király kegyét. 1455. ápril havában diadalmenethez hasonlított bevonulása Bécs városába. Ekkor kétszeres buzgósággal folytatta Hunyady elleni ármányait. Elhitette az ifjú királylyal, hogy Hunyady a korona után áhítozik s a király élete ellen tör , minek meghiúsítása végett elfogatását s megöletését ajánlá. A király csakugyan elcsábíttatta magát s Cilleyt bizta meg Hunyady elfogatásával. De ez értesült a fenyegető veszélyről, s kijátszá jellemtelen, fondorkodó cselvetéseit. Hunyady ennek folytán az 1455. június havában Győrött tartott országgyűlésen lemondott minden hivatalairól, mi Cilley ellen roppant ingerültséget idézett elő. Ekkor a hírek, melyek a török terjeszkedéséről az ország határszélein, érkeztek, rövid időre visszaállíták a békét. Hunyady kibékült Cilleyvel, s ennek leányát, Erzsébetet fiának, Mátyásnak eljegyzé. Cilley kibékülése nem volt őszinte. Midőn Hunyady 1456 tavaszán a török elleni hadjáratára készült, Ulrik minden módon akadályokat gördített útjába, nehogy újabb győzelem által még hatalmasabbá váljék. Híveinek titkon meghagyta, hogy Hunyadyt ne segítsék és a királyt Budáról Bécsbe vitte. E nagy férfiú halála — mely ezen év nov. 11-én következett be — örvendetes esemény volt Ulrikra, ki most gyűlöletét az atyáról fiaira átszállítá s főleg László ellen kezde ármánykodni. A király által Futakra országgyűlést hirdettetett s magát az ország kormányzójává és főkapitányává neveztette. Az országgyűlés bevégezte után Nándorfehérvárra vezette a királyt, hol Hunyady László birta atyja halála óta a parancsnokságot. Ez tisztelettel fogadta a királyt s Ulrikot, de a keresztes hadat, mely őket kisérte, vonakodott bebocsátani. Ez Cilleynek al-