Egyetemes Magyar Encyclopaedia 7. Codrington-Ercylla y Zuniga (Pest, 1869)
C - Csucsorfélék - Csuka - Csuklya - Csupor Demeter
179 CSUCSORFÉLÉK. — CSUPOR DEMETER. 180 között a csornainak is birtokait visszaváltotta miáltal ez a pernekani prem. apátsághoz jött függési viszonyba. Schöllingen lett ekkor csornai préposttá. Ennek utódja Schöllingen Ambrus 1710-ben a pernekani apátság jogait átruházta a gradicsi apátságra. S ezen időtől 1786-ig a gradicsi apátság tagjai neveztettek csornai prépostokká. II. József rendelkezései a prem. rendet is eltörölték és a prépostság birtokai a helytartótanács kezelésére bízattak ; országos levéltára a győri káptalan gondoskodása alá helyeztetett. Tizenhét év múlva I. Ferencz király 1802-ben márcz. 12-én visszaállítá a csornai prépostságot, s ahhoz a zürjei, korpácsi és jánoshidi prépostságokat is csatolta. Az 1802 : XVI. t.-czikk visszaállítá a csornai hiteles helyet. Azóta a prépostok a rend által fölterjesztett rendtagok közöl a király által neveztetnek. A prépostság a szombathelyi fő- és keszthelyi algymnasiumot tanárokkal látja el. (Fuxhofer Monasterologia. II. 10—12 11. És a prépostság története az 1868-iki névtárban Laky Demeter, a szerzet történetírója által, megírva: 11—1811.) F. V. Csucsorfélék. (Solanaceae). Fanemüek, kórósak vagy cserjék, váltogató levelekkel, melyek vagy öblösszéleiek, vagy pedig karélyosak. A csésze, mely szabadon áll ötfogu, öthasábu, harang vagy kerékidomu. Az öthasábu szabályos bokréta harang-, tölcsér-, tányér- vagy kerékalakú ; gyakran pompás színezetű és illatos. Az öt poroda a virágcsőben , annak hasábjaival ellenesen áll ; egyikök gyakran elkorcsosult. A porhonok gyakran egy csúcsban összeállók, összefüggők, s vagy hosszant hasadnak, vagy kerek likakkal nyílnak. A két- vagy tökéletlen négyrekeszű magban tölt ; termésük tok vagy bogyócsirájuk húsos fehérnyében van. Legtöbben hódító, mérges növények, melyek azonban óvatosan használva hathatós gyógyerővel bírnak. Mindamellett néhány, Amerikából származott faj, mint a burgonya, paradicsom, paprika, dohány, különféle hasznuk miatt műveltetnek. Har. Csuka. A has-lágyuszonyosak közé tartozik, mert hasuszonyai a melluszonyok mögött vannak a hashoz illesztve, nagyobb részt édes vizi ízletes halak, melyeknek némely rokonfaját Éjszak- Amerikában és Ausztráliában is találhatni. Fő ismertető jele, hogy a hátuszony nem a hátközépen, hanem az alfél uszony fölött fekszik. Van széles szája és állai erős fogakkal fegyverzettek; teste elnyúlt, hengerded, úszóhólyaga egyszerű. Közönséges csuka. (Expe. Lucius.) Feje hosszas, szélesre nyomott, majdnem négyszögű, alsó lapátidomú állkapcsa hosszabb a felsőnél; a rendes fogakon kívül még agyarakkal is bír. Teste nyújtott, keskeny, fölül zöldes barna, oldalt szürke, alul fehér, néha narancsszínű vagy fekete foltokkal; a mell és hasuszonyok pirosak, a többi barna. Középeurópa édes vizeinek legfalánkabb ragadozó hala, mely még saját faját sem kíméli. Február, áprilban szokott ívni és a kis csukák egy év alatt már 8—10 hüvelnyire meg is nőnek ; többnyire vén kort érnek el és ötven fontnyira is megnőnek. A csukákhoz számmittalik a szökdelő tóga, (Exocoetus exiliens) melynek raell- i uszonyai oly hosszúak, hogy azok segélyével a levegőbe felemelkedni és vagy négyszáz lábnyira el tud repülni; felül kék, alul fehér; húsa jó izü. A földközi tenger lakóira. II.I. Csuklya, latinul cucullus, későbben cuculla, eredetileg azon papirtölcsér, melyben a szatócsok áruit szokták takarni. Az alak hasonlatossága miatt egy ruhadarab neveztetett így, melyet Rómában a szegényebb sorsuak kemény időjárásban hordani szoktak, s mely a lacerna nevű felső ruhához erősítve volt. Midőn későbben, a polgárháborúk után a toga mindinkább kiment a divatból és helyébe a lacerna lépett, akkor a csuklya hordozása is mindinkább nagyobb mértéket von. Ezen ruhadarab czélszerűsége, némileg pedig azon körülmény is, hogy eredetére nézve a szegényebb sorsú embert jelezte arra bírta már az egyptomi ősbarátokat, hogy ruházatjuk kiegészítő részéül fogadják el, kiknek példáját sz. Benedek is követé. A csuklya alakja, főképen a mi hosszúságát illeti az idővel gyakran s sokat változott. A kanonoki mozzetta is kis csuklyát mutat, mintegy emlékeztetésül arra, hogy a kanonokok eredetileg szintén bizonyos szabályok szerint közösen élő papok voltak. Ha jelenleg a szerzetesek ruháját egyáltalán csuklyának szoktuk nevezni, úgy ez csak átvitt értelemben veendő. Hornig, Csupor Demeter tiumni, majd zágrábi, végre győri püspöknek élete élénk rajzát állítja elénk azon vészteljes zavarnak, melyet a középkorban a jogviszonyok fejletlensége és ziláltsága az egyházi élet terén is nem egyszer előidézett. 1441-ben IV. Eugen pápa Benedek zágrábi főesperest nevezte ki az üresedésben levő zágrábi egyházmegye püspökévé. De ezen pápai kinevezésben I. Ulászló és a magyar urak a királyi patronátusi jog sérelmét látták; e miatt Benedek irányában ellenséges állást foglaltak el. Ezt fölhasználták a Cilley grófok s más tótországi urak, kik a zágrábi püspökség minden erősségeit és javait elfoglalták. E bajhoz járult Benedek hanyag és tehetetlen kormánya, minek folytán egyházmegyéje az erkölcsi s vallási fölbomlás szélére jutott. Ekkor Csupor Demeter Hunyady János kormányzó s a magyar főpapok és főurak által támogatva ajánlatot tett Benedeknek, hogy a zágrábi püspökséget elhagyja s a tininire vonuljon vissza. Benedek beleegyezett, bár a zágrábbi káptalan e csere ellen kifogást tett. IV. Eugen mégis megerősítette azt. Benedeket áthelyezte a tinini, Csuport Tininből a zágrábi püspökségre. De Cilley Ulrik és Frigyes, valamint a zágrábi káptalan nem hódolt a pápai rendelkezésnek s Csuport tényleg gátolták a zágrábi püspökség elfoglalásában. Utóbb Benedek is megbánta a cserét és a zágrábi káptalan által támogatva 1447-ben V. Miklós pápához folyamodott, hogy az áthelyezést visszavonja ; kérését