Lányi Viktor (szerk.): Hungária zenei lexikon (Budapest, 1945)
A-Z - S
Solti szimfonikus műben gordonka-s., vagy klarinét-s., stb.). Versenyművekben a «solo», illetve «tutti» jelzés a koncertáló hangszer, illetve a zenekar által játszandó részeket különbözteti meg. SOLTI GYÖRGY 1912— zongoraművész, karmester. A m. kir. Operaház korrepetitora volt. A genfi nemzetközi zongorásversenyen 1942-ben első díjat nyert. Svájcban él, mint hangversenyző virtuóz és zenekarvezető. SOLYMOS PÉTER 1910— zongoraművész, Stefániai, Dohnányi, majd Franz Schmidt (Wien) tanítványa. Jeles Bartók-játékos, a modern franciák és a korai klasszicizmus szerzőinek értékes interpretátora. SOMOGYI LÁSZLÓ 1901— karmester, Kodály és Scherchen tanítványa. Zenekari hegedűs volt. Klasszikus és modern szimfonikus művek kiváló tolmácsolásával számos hangversenyen aratott sikert. SOMLÓ JÓZSEF 1892— tenorista, énekpedagógus. 1923—1939. a m. kir. Operaház tagja. SOMSSICH ANDOR, ifj. 1879— zongoraművész és zeneíró; Thomán Istvánnal országos hangversenykörutat rendezett a Liszt-szobor javára. Liszt Ferenc élete címmel tanulmányt írt. SON HARRY 1880— gordonkaművész; Popper Dávid növendéke a budapesti Zeneakadémián, majd egy ideig a budapesti operaház szólistája volt. SONKOLY ISTVÁN 1907— hegedűművész és zenei szakíró, jelenleg hegedűtanár Kalocsán. A Budapesti Szemle, A zene és más folyóiratok számos tanulmányát közölték. (SONORO telt hangzással, zengőn SONTAG, HENRIETTE 1806—1854 kiváló szopránénekesnő, Beethoven IX. szimfóniájának és Missa solemnis-ének első előadásán ő énekelte a szopránszólót. Mint opera- és hangversenyénekesnő egész Európát bejárta, majd Amerikában szerepelt. Kolerajárványnak esett áldozatul Mexikóban. SOPRA fent, fölül. A zongorajátékban az egyik kéznek a másik fölé való helyezésére utasít. SORDINO hangtompító. SOSPIRANDO, SOSPIREVOLE sóhajtva, lehelletszerűen. 676 675 Sospirando