Lányi Viktor (szerk.): Hungária zenei lexikon (Budapest, 1945)

A-Z - S

Solti szimfonikus műben gordon­­ka-s., vagy klarinét-s., stb.). Versenyművekben a «solo», illetve «tutti» jelzés a koncer­­táló hangszer, illetve a zene­kar által játszandó részeket különbözteti meg. SOLTI GYÖRGY 1912— zongoraművész, karmester. A m. kir. Operaház korrepetito­ra volt. A genfi nemzetközi zongorásversenyen 1942-ben első díjat nyert. Svájcban él, mint hangversenyző virtuóz és zenekarvezető. SOLYMOS PÉTER 1910— zongoraművész, Stefániai, Dohnányi, majd Franz Schmidt (Wien) tanítványa. Jeles Bartók-játékos, a mo­dern franciák és a korai klasszicizmus szerzőinek érté­kes interpretátora. SOMOGYI LÁSZLÓ 1901— karmester, Kodály és Scher­­chen tanítványa. Zenekari he­gedűs volt. Klasszikus és mo­dern szimfonikus művek ki­váló tolmácsolásával számos hangversenyen aratott sikert. SOMLÓ JÓZSEF 1892— tenorista, énekpedagógus. 1923—1939. a m. kir. Opera­ház tagja. SOMSSICH ANDOR, ifj. 1879— zongoraművész és zeneíró; Thomán Istvánnal országos hangversenykörutat rendezett a Liszt-szobor javára. Liszt Ferenc élete címmel tanul­mányt írt. SON HARRY 1880— gordonkaművész; Popper Dá­vid növendéke a budapesti Zeneakadémián, majd egy ideig a budapesti operaház szólistája volt. SONKOLY ISTVÁN 1907— hegedűművész és zenei szak­író, jelenleg hegedűtanár Ka­locsán. A Budapesti Szemle, A zene és más folyóiratok számos tanulmányát közölték. (SONORO telt hangzással, zengőn SONTAG, HENRIETTE 1806—1854 kiváló szopránénekesnő, Beet­hoven IX. szimfóniájának és Missa solemnis-ének első elő­adásán ő énekelte a szoprán­szólót. Mint opera- és hang­versenyénekesnő egész Euró­pát bejárta, majd Amerikában szerepelt. Kolerajárványnak esett áldozatul Mexikóban. SOPRA fent, fölül. A zongorajátékban az egyik kéznek a másik fölé való helyezésére utasít. SORDINO hangtompító. SOSPIRANDO, SOSPIRE­­VOLE sóhajtva, lehelletszerűen. 676 675 Sospirando

Next