Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)
B - Bresztyenszky Béla Albert Antal
Bresztyenszky lányt kapott. Ugyancsak Triestben készítette Capolino szobrász síremlékét, mely 6 és fél láb magas és 4 láb széles, számos alakkal ellátott dombormű az ottani temetőben áll. Miután Triestben megnősült, 1863-ban Pestre jött és itt Alexy, Izsó és Marschalko műtermeiben dolgozott, s a többi közt részt vett a fővárosi Vigadó s a kassai székesegyház szobrászati munkáinak készítésében. 1865-ben visszament Olaszországba s Velenczében Barziza gróf számára egy nagy méretű női alakot (Gyászoló géniusz) mintázott, mely jelenleg Bassanoban van. 1866-ban ismét Triestben volt, hol több mellszobrot s domborművet készített, majd 1867-ben Bécsbe ment s 1880-ig állandóan ott tartózkodott. Ez idő alatt számos művet alkotott, melyek közül igen sok ékesíti Bécs köz- és magánépületeit. Jelentékenyebbek ezek közül a zeneakadémia homlokzatán, az Aspern hídján és az államvasút palotájának homlokzatán lévő szobrai. Bécsi tartózkodása alatt néha a Képzőművészeti Társulat kiállításaira is küldött egy-egy szoborművet, melyek közül a kritika igen kedvezően fogadta Mária s a gyermek Jézus ez. köralakú reliefjét (bronzszínű gipszöntvény), továbbá Edelsheim Gyulay báró mellszobrát s Ámor és Psyche cz. domborművét. Bár ritkán járt haza, nagy érdeklődéssel kísérte a magyar művészeti eseményeket, s az időtájban alig volt magyar szoborpályázat, melyen részt ne vett volna. Pályaművei közül a Deák-szobor mintája részesült a legtöbb elismerésben, amely 1878-ban Huszár Adolf és Zumbusch Gáspár első és második díjjal jutalmazott tervei mellett a 3000 frankos harmadik díjat szerezte meg a művésznek. Az 1880-as évek legelején, mikor Budapesten nagyon fellendült az építési kedv, B. is visszatért hazájába s a fővárosban telepedett meg, hol ekkor gyakorlott és ügyes szobrászokra nagy szükség volt. Szinte egy időben kapott megbízást a Vigadó, a keleti pályaudvar, az Operaház, a lipótvárosi szent István templom s az új országház szobrászati dísze egy részének elkészítésére s közben arra is vállalkozott, hogy Fessler Leó (1. o.) mintája alapján kőbe faragja a Kálvinién szökőkutat. Ezidőben készült mellszobrai közül kiválik Andrássy Gyula gróf terracotta képmása. A főváros tanácsa elhatározván a Vigadó belsejének szobrokkal való díszítését, a tervezett négy szobor közül a Lyra alakjának mintázásával B.-t bízták meg, aki e szoborral 1882-ben készült el. A keleti pályaudvar szobrászati díszítéséből neki jutott ki a feladatnak hálásabb, de egyúttal nehezebb része is. Az ő feladatává tették ugyanis a főhomlokzatnak a közlekedés allegóriájával való díszítését, melyet B. a földgömbön álló Géniusz, balról a lován pihenő szigonyos Neptun, jobbról pedig egy háromfejű sárkányt fékező Pluto alakjával oldott meg. A főalak magassága 8 m., a mellékalakoké 4 m. A csoportozat horganyból készült s a Schlick-féle gyár öntése. Az Operaház szobrai közül ő készítette Melpomenének az egyik emeleti fülkében lévő alakját, s a homlokzat felső párkányán álló szobrok közül az ő vésője alól kerültek ki Weber, Rossini és Lully szobrai. A szent István templom szobrai közül Fesslerrel és Mayer Edével (1. o.) együtt B. készítette a két torony fülkéiben álló négy egyházatya: szent Ambrus, Gergely, Ágoston és Jeromos szobrait, valamint a főhomlokzat oromzatán látható csoportot. A négy egyházatya alakja sóskúti kőből van faragva, míg az utóbbi csoportozatot nevezett művészek mintája után szintén a Schlick gyár öntötte horganyba. Az új országházat ékesítő szobrok közül tőle valók I. Mátyás, Miksa, I. Ferencz és Báthori István álló szobrai. A 80-as évek végén már kevesebb dolga akadt, de azért kisebb megrendeléseken szorgalmasan munkálkodott, míg 1895-ben, 63 éves korában a halál el nem szólította az élők sorából. Anatole: A magyar dalművészet temploma. Képes Családi Lapok. 1884. 810. 1. ■— Az Építési Ipar. 1880. 37. 1. — Buday József dr.: Budapest székesfőváros közterein álló szobroknak és emlékműveknek törzskönyve. V. Deák Ferencz szobrának leírása és története. Budapest, 1897. 49. 52. 1. — Csányi Károly és Birchbauer Károly: Az új országház. Budapest, 1902. 20. 1. — Egyesy Géza: A m. kir. államvasutak központi személy pályaudvara. Ország Világ. 1884. 533. 1. — —i —f.: Tavaszi kiállítás. Képzőművészeti Szemle. 1880. 75. 1. — Jelentés a fővárosi képzőművészeti bizottság tíz évi működéséről. 1880—1890. Budapest, 1891. 16, 18. 1. — Képzőművészeti Szemle. 1879. 11—12, 31. 1. — 1880. 164. 1. — Képes Családi Lapok. 1884. 224, 272. 1. — Koszorú. 1884. 525. 1. — Magyar Géniusz. 1894. I. 305. 1. (képpel), 312, 324. 1. (képpel). — Művészet. 1903. 198. 1. — 1908. 347—348. 1. — Ney Béla: A magyar országház. Budapest, é. n. (1906.) 22—23. 1. — Ország Világ. 1884. 628. 1. (Az új Operaház.) — 1902. 827. 1. — Pém J.: A kálvintéri szökőkút. Magyarország és a Nagyvilág. 1884. 63. 1. — Pasteiner Gyula: A magyar szobrászat. Budapesti Szemle. 1883. 34. k. 366. 1. — Prém József: A kálvintéri szökőkút. Vas. Ujs. 1884. 249. 1. — Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből. Budapest, 1901. 223. 1. — Steinhausz László: Az állandó országház figurális szobrászmunkái. Építő Ipar. 1893. 45. sz. ■— Székely Béla: Az új országház szobrai. Magyar Szalon. 1894. XXI. k. 957. h. —— Thold Orbán Imre: A budapesti szent István templom. Budapest, 1905. 40, 59. 1. •— Vas. Ujs. 1878. 800. 1.— 1882. 735. 1. — 1883. 296. 1. — 1884. 616. 1. — 1894. 312—313. 1. — 1895. 190. 1. (Halálozások.) Bresztyenszky Béla Albert Antal, műkedvelő festő, szül. 1786 aug. 5-én Német-Prónán (Nyitra megye), megh. 1851 febr. 15-én Tihanyban. Középiskoláinak elvégzése után 1803-ban a szent Benedek rendbe lépett s 1810-től mint tanár a győri gymnasiumban működött. 1836-ban a M. Tud. Akadémia tagjává választotta, 1838-ban pedig tihanyi apáttá nevezték ki. Nagy kedv Képzőművészek Lexikona, I. 257 17