Magyar Lexikon 11. Könyvornamentika-Magyar Tempe (Budapest, 1882)
L - Lengyel emigratió - Lengyelfalva - Lengyel forint - Lengyelfürt - Lengyelke - Lengyel nyelv és irodalom
Lengyel emigrátió 281 Lengyel nyelv sosan hatottak nemcsak a belügyre, hanem a külügyi viszonyokra is az úgyn. konfoederatiók, melyek nem voltak egyéb vmely párt törvényes szövetséginél a többséggel szemben és az országgyűlésen kívül külön konfoederationális gyűléseket és kongresszusig fejlődő tanácskozásokat tartottak és a király szentesítését is megnyerték az által, hogy velük szövetkezett az országgyűlési ellenzékkel szemben. Ezen konfoederácziók képezték a lengyel alkotmány rákfenéjét, ezek szították a polgárháborúk testvérgyilkos tüzet és a megvesztegetett pártfőnökök által jogalapot szolgáltattak a szomszéd hatalmak beavatkozásainak. (V. ö. jeleivel „Essai sur la legislation polonaise jusqu’au temps de Jagellons“ és Hüppe „Die Verfassung der Republik Polen“ Bert 1867). Lengyel emigrátió, 1. Lengyelország története alatt. Lengyelfalva, falu 1) Abauj-Tornamegyének kassai jár., 561 tót és magv. lak.; u. p. Kassa. 2) Erdélyben Udvarhelymegye udvarhelyi jár., 516 magyar lak.; u. p. Székely-Udvarhely. Lengyel forint, lengyel ezüstérme, értékére nézve : 291 krajczár. Lengyelfürt (máskép zsidó fürt), németül Weichselzopf, tudományos néven plica tartarea vagy trichoma, erősen összetörött egyberagadása a hajfürtöknek, különösen piszok és hajtetű következtében; kezelés: a hajnak lenyirása és szorgalmas mosogatás zöld szappannal. A 1. nagy mértékben ragadós, miért is a Visztula melléki vidékeken, a hős főképen mutatkozni szokott, a vásárra jövő zsidókat a vámsorompón kívül megvizsgálják és néha kényszerítik arra, hogy ■ott megnyilatkozzanak. Lengyelke vagy mazurka, a masoviai vajdaságból származó lengyel nemzeti táncz s/4 ütényben, melynek eredeti lüktető és szenvedélyes jelleme csakhamar sok barátot és kedvelőt szerzett. A lengyel udvarnál III. Ágost alatt (1733— 1763) jött divatba és gyorsan terjedt Európa főrangú köreiben. Az újabb zeneszerzők közül főleg Chopin gazdagította mesteri darabokkal. Lengyel nyelv és irodalom. A 1. nyelv egyik főágazata a szláv nyelvcsalád nyugati csoportjának és föloszlik a nagy-lengyel (poseni), mazúri (Masoviában) és kis-lengyel tájnyelvekre, melyek közül a legutóbbi (mely a lengyel királyságban és Galicziában otthonos), irodalmi nyelvvé fejlődött. Van ezenkívül még három alárendelt dialektus is: a litván, porosz és sziléziai. Grammatikákat írtak Maleczki, Poplinski és Smith; szótárakat Linde, Lukasewszki és Mosbach stb. — Latin nyelvű irodalomár a kereszténységgel kezdődött: évkönyvek, krónikák (Kadlubek, Dlugoss) legendák, törvénykönyvek. Maga a tulajdonképeni lengyel nyelv csak a 16. században vált irodalmi nyelvvé és csakhamar nagy virágzásra emelkedett (aranykorszak 1507—-72-ig). Úttörő volt a költészet terén Bej, a tetőpontot Jan Kochanowski képezi. A reformáció eredményei az irodalom terén: bibliafordítások, énekkönyvek, homiliák (különösen Skargától) és számtalan polémiai természetű irat. A jezsuiták fölülkerekedtével (de különösen 1622 óta) hanyatlás állott be; a nyelvet latinos fordulatok és kifejezések tarkítják, a kifejezés dagályos, az egyszerű dalok unalmas ódákká és csinált érzelmű panegyrikusokká lesznek. Ezen irányt 1750 táján Konarski buktatta meg, ő neki köszönhető a színházügy és a tanügy emelkedése, a történeti és klasszikas tanulmányok újabb és rendszeresebb üzése. Lengyelország politikai bukása az irodalmat nem rázkódtatta meg, ellenkezőleg az új tápot nyert az emigrátió által, melynek immár európai hírnévre és tekintélyre jutott tagjai közül kitűntek: Karpinski, Niemciewicz, Brodsicki és mások, kiknél a romantikas iránynyal a nemzeti szellem is ismét napvilágra jut. 1815-ben Wilna lett központja a lengyel irodalomnak, melyből Miezkiewicz fejlődött ki a romantikus iskola élén (Malczewszki, Goszczynsky, Zaleski, Odyniec stb.), melynek képviselői többnyire emigránsok. Ugyancsak külföldön fejlődött ki a legújabb költői iskola (Slovacki, Krasinski). A regény megteremtője és általán a legtöbboldalú és legtermékenyebb író Krazsevszki, a regényben kitűnnek még: Czajkovszki, Bzevuski, Lenartovicz, Grabovski stb. Dramaturgiai téren említendők: Sujski, Kaminski, Korzeniovszki, mint a