Magyar Lexikon 11. Könyvornamentika-Magyar Tempe (Budapest, 1882)
K - Köpedék - Köpenik - Köpenycső - Köpenyes állatok, zsákállatok - Köpenyszerepek - Köpenyzsák - Köpernik - Köpker Rudolf Anatasius
Köpedék: Köpedék, (sputum), a légutakból köhögés v. köhécselés által eltávolított anyagok, közönségesen csak nyálka, de néha vér, genyedtség, rostanyagüledék vagy pedig belehelt anyagok (por stb). Köpenik, város Poroszország potsdami kormánykerületének teltowi járásában egy szigeten, melyet a Dahme és Spree folyók egyesülése képez 7041 lakossal, királyi várral, mely 1821—28-ig hirhedett börtön volt politikai foglyok számára, tanítóképzőintézettel, selyemfonással és számos gyárral. K. hajdan a brandenburgi választó fejedelmek kedves tartózkodási helye volt. Köpenycső, az újabb tüzérségben olyan ágyúcső, melynek agycsöve hátsó végén egy szorosan odasimuló hengerded aczélköpönyeg által annyira meg van erősítve, hogy még a legerősebb töltések hatásának is képes ellentállani. Köpenyes állatok vagy zsák állatok (tunicata) a molluszkák állatkörébe tartozó állatosztály, melynek képviselői fentebbi két nevüket onnan vették, hogy testüket zsákszerű köpönyeg övezi. E zsákidomú köpönyeg meszes héjakat sohasem választ el egymástól, majd kocsonyaszerű, majd bőrnemű és a növényi sejtanyaggal (cellulose) teljesen egyező anyagot tartalmaz, ami páratlan eset az állatvilágban. A köpönyegen mindig két nyilás van, melyek közül a melső a víz és tápanyagok felvételére, a hátulsó pedig a víz és ürülékek eltávolítására szolgál. E két nyílás a tágas lélegző üreggel közlekedik, melyben a lélegzés szerveit képező kopoltyúk függnek. Ezen üreg, melyet a tudomány a gerinczesek szájüregével hasonlít össze, hátulsó részének fenekén a garatot és az összegöngyölített bélcsövet tartalmazza. Ez utóbbi alatt van a szív, mely mozdulataiban hasonlóságot tüntet föl a gerinczesekével és melyből az egész testbe ágazó edények szállítják el a vért. Ez edények a Unom kopoltyúkkal jönnek érintkezésbe és azoktól kapják az oxygént. Idegrendszerük egy a tápcső fölött lévő dúcz körül központosul, melyből idegszálak mennek az érzékszervekhez és a testet abroncsszerűen körülhálózó izomrostokhoz. Ezen izmok összehúzódása eszközli a test mozgását. Amint t. i. ezen izmok összehúzódnak, a vizet a hátulsó nyilason erősen kitaszítják, miáltal az állat előre halad. Peték által szaporodnak, mely szaporodással azonban gyakorta bimbózás van összekötve. Ha az utóbbi által létrejött egyének együtt maradnak, állattelepek származnak. A zsákállatok egyik fajának, a szalpának petéiből pl. az anyaállathoz hasonló lény fejlődik, mely bimbózás útján több egyént hoz létre, ezek együtt maradnak és lánczos szalpáknak (proles gregatae) neveztetnek. A lánczos egyének ismét petéket raknak, melyekből magán-egyének jönnek létre. Más esetekben (pl. az ascidiáknál) átalakulás fordul elő. A kikelt lárvák laposak, hosszú, úszásra alkalmas farkkal. Ezen állapotban hátukban a gerinczesek chorda dorsalisához hasonló képlet találtatik, mely fölött az idegrendszer központi része van elhelyezve. Gerinczcsontjuk alapján ők képezik a kapcsot a gerinczesek és gerincztelenek között. Valamennyien tengeri állatok, szabadon úsznak (salpa) vagy csekélyebb mennyiségben szilárd tárgyakra s nagyobb élőállatokra (ascidia) tapadva élnek. Egyesek az emberek táplálékául szolgálnak, némelyek világítanak (pyrosoma). Nevezetes fajták: ascidia, salpa és pyrosoma. Köpenyszerepek, alárendelt ármányos szerepek a színműben és operában. Köpenyzsák, bőrből vagy posztóból készült hengeralakú tok, mely egy hoszszában nyiló kapocscsal kibontható és mely utazó eszközöknek, a katonaságnál a nagyobb fölszerelő daraboknak, különösen a köpönyegnek fölvételére szolgált. A lovasságnál van használatban és hátul a nyereghez szokott erősíttetni. Köpernik, nevezetes csillagászati tudós, máskép Kopernitus (1. ott). Köpke Rudolf Anastasius, német történetíró, szül. a poroszországi Königsbergben (1813), tanult Berlinben, és eleinte a theologiára készült, de később Banké befolyása alatt a történelem tanulmányozására adta magát. 1838—42 a joachimsthali gymnásiumban tanított és Pertz „Monumentá“-iba dolgozott, 1846, magán, 1856 rendkívüli egyetemi, majd (1860) katonai akadémiai rendes tanár lett Berlinben, ahol 1870. meghalt. Művei közül főbbek: „De vita et scriptis Köpke