Magyar Lexikon 13. Nogat-Planetarium (Budapest, 1883)
P - Petit - Petit - Petitio - Petit-Bourg - Petite-Pierre - Petites-escoles - Petiti-fegyver - Petition of Rights - Petitio principii - Petit-maitre - Petit-Romain - Petitum - Petesháza - Petneháza - Petnik - Petőfalva - Petőfi Sándor
Petőfi ségére, a mészároskodásra akarta fogni. Midőn ez nem sikerült Ostfiasszonyfára vitték Vasmegyébe Kemenesaljára, hol Salkovics Péter mérnök lakott. Itt ismerkedett meg Orlay-Petrics Somával, kihez később oly benső barátság kötötte és kinek P. katona korbeli képmását köszönhetjük. A vakáczió elteltével az 1839—40. tanévnek kezdetén szeptember hónapban Petőfi Sopronba ment Orlayval azon határozott szándékkal, hogy beáll katonának. Megérkezése után másnap reggel korán a kaszárnyába ment, s még aznap nap mint Gollner ezredbeli katona, „zöldhajtókás sárgapitykés“ ruhában köszöntött be barátaihoz. A telet Sopronban töltötte, hol többnyire a lyceumi tanulókkal társalkodott, s az őrségen majdnem mindig versekkel firkálta tele a faköpönyeget. Ugyanekkor ismerkedett meg Pákh Alberttel is, aki folyton ellátva őt magyar könyvekkel, P. lopva olvasgatta azokat a kaszárnyában. Tavaszszal az ezred útra kelt, de nem mint P. reménytette Tyrolba, hanem Horvátországba, Károlyvárosra, hol épen akkor hadi gyakorlatok folytak. Az úti fáradalmak beteggé tették P.-t és arra kényszerítették, hogy kórházba menjen. Ekkori vigasztalója már a költészet volt és doktor Stoemer ezredorvos, ki nemcsak könyveket adott neki olvasás végett, hanem megkedvelvén a katonaságtól is megszabadította. Búcsút véve a katonaságtól, Gráczból hazafelé indult útjába ejtve Sopront, hol gondolta, hogy Orlayval találkozik, de Orlay ekkor Pápán volt, s P. Pápára sietett, hol egy ügyvédnél mint íródeák nyert alkalmazást s Orlay lakótársa volt. Majd Tarczy Lajos közbenjárásával mig Selmeczről megkapta bizonyítványát, ideiglenes tanulónak vették fel a collegiumba. Itt midőn egyszer egy mogorva és több ízben boszantott tanára előadásán katonaruhában jelent meg, annyira meggyűlt a baja, hogy Pápáról távoznia kellett s Pozsonyba ment, hol színésznek akart beállani, de mivel ott akkor színi előadások nem tartottak, Győrbe, innen pedig szüleihez Duna-Vecsére. Szüleinél két hónapot töltött, azután Pestre, innen pedig Ozorára (Veszprém megye) ment, hol színésznek állott, s három hónapi keserves szinészkedést állván ki végre sok bolyongás után ismét Pápára vetődött. Itt Tarczy beszerezte Horváth ügyvéd leánya mellé nevelőnek, s e munkás részt vett az önképzőkörben, melynek u. név. „érdműkönyvében“ Petrovics név alatt több költeménye jelent meg. Legbensőbb viszonyban volt Pápán létekor Jókaival és Orlayval, kikkel együtt lakott, tanárai közül pedig Tarczyval állott legbizalmasabb lábon. Pápán középszerű tanuló volt; leginkább érdekelték őt a történeti művek, hazája s a külföld költészete. Pápáról a vizsgák befejeztével július végén Orlayval Komáromban Jókait látogatták meg, honnan P. Pestre, majd Duna-Vecsére ment szüleihez; innen egy hét múlva Pesten keresztül Orlayval Mezőberénybe, Orlaynak szüleihez. Berényből az iskolai előadások megkezdése előtt Debreczenben termett első ízben Orlayval, hogy a Csokonai sírját megnézhesse. Innen (utoljára) Pápára, végre Fehérvárra ment, hol darab ideig színészkedve Kecskemétre költözött. Még most is mindig a színészi pálya volt folytonos eszményképe, ezért rajongott, s e vágy hozta őt 1843. május hóban, Pozsonyba, remélvén hogy szinészszé lehet, s hogy az irodalmi férfiakkal megismerkedhetik, de itt nagy nyomorúságban élt, s „Országgyűlési tudósítások“ írásával tartotta fen magát, s megismerkedett Lisznyai, Berecz, Degré, Vachott Sándor s más írókkal, s ugyancsak Pozsonyból irta első polémiáját is Garay ellen, kinek 4 verset adott oda, hogy azokat Andor diák név alatt közölje a Regélőben, hogy megtudja P., mit szól a versekhez Bajza, mint lapszemle író. Garay azon vers alá kitette a P. nevét, mire P. egy közleményt írt Garayról, melyet Bajza megváltoztatva adott ki. Innen rövid időre Pestre ment, hol „Robin Hood“ és a „Koros hölgy“ cz. regényeket fordította, s kevés időre meglátogatva Orlayt Mező-Berényben, Debreczen felé vette útját s a Komlósy színtársulatához szegődött. 1843/44 telét Debreczenben töltötte nagy nyomorban, mely telét „Egy terem Debreczenben“ czímű költeményével örökítette meg. Debreczenből Pestnek vette útját, s a Tisza áraidásai miatt Egernek és Tokajnak kellvén kanyarodnia. Egerben meglátogatta Tárkányi Bélát, hol Tárkányi és a nő- 551 Petőfi