Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
P - Pillér - Pilon, Germain - Piloty, Ferdinand, grafikus - Piloty, Ferdinand, festő - Piloty, Karl von - Pils, Isidore - Pinaigrier - Pinakothéka - Pinder, Wilhelm
Pillér 302 PILLÉR, szabadon álló négy- vagy sokszögű alaprajzú, oszlopot helyettesítő, függélyes támasztó tag, fejezettel és lábazattal, esetleg azok nélkül is. Ha nem áll szabadon, hanem összefügg a fallal, falpillér (pilaster) a neve. A görög építészetben a falpillér fejezete és lábazata rendszerint különbözik az oszlopétól, amellyel kapcsolatban van, a római építészetben és a renaissanceban viszont többnyire azonos kiképzésűek. PILON Germain, francia szobrász (1530—90). Jean Goujon mellett a XVI. sz.-beli francia szobrászat legnagyobb alakja, * 1535 körül, + 1590. Tanítványa volt Pierre Bontempsnak, akinek az I. Ferenc király szívét magába záró márványbarna (St.-Denis, apátsági templom) elkészítésében segédkezett s utóbb maga készítette el Medici Katalin megbízásából a II. Henrik szívét magában foglaló remek urnát, amelyet díszes talapzat fölött három Unom, karcsú Grácia hord; a klasszicista színezetű, rendkívüli vonalszépségű francia elegancia kiváló és nagybefolyású alkotása (Louvre). Philibert de l’Orme alatt P. I. Ferenc síremlékén is dolgozik. Főműve 1565—70. II. Henrik és Medici Katalin nagyszabású síremléke (saint-denisi templom), amelynek architektúráját Pierre Lescotnak tulajdonítják. A klasszikus felépítésű emlék a királyi pár rendkívül lágyan mintázott és majdnem egészen meztelen nyugvó márványalakjaival, amelyek fölül ünnepélyesen térdelő fejedelmi díszű alakokban ismétlődnek, az emlék négy sarkát díszítő erények bronzalakjaival e műfaj legnagyszerűbb alkotása Franciaországban. René de Birague síremlékéről a kancellár térdelve imádkozó, realisztikus jellemzésű portrészobra a Louvreba került; u. o. van P. több domboműve, az orléansi múzeumban Jean de Morvillier orléansi püspök márvány mellszobra. PILOTY, 1. Ferdinand, német grafikus, • Hamburg 1786, München 1844. Régi mesterek rajzairól és festményeiről (részben Strixnerrel közösen) kiadott kőnyomatai hosszú sorával a fényképreprodukciók fellépése előtt nagyban előmozdította a régi művészet ismeretét. P., 2. Ferdinand, festő, az előbbinek fia, * München 1828, + u. o. 1895. Bátyjának, P. 3.-nak hatása alatt történeti genreképeket festett. P., 3. Karl von, festő, P. 1. fia, * München 1826, f u. o. 1886. A müncheni akadémián Schorn tanítványa, utóbb Antwerpenben Biérre és Gallast, Párizsban Delaroche hatása alatt felkarolta a történeti festésnek akkor modern színeit, mozgalmas, a külsőségek valószerű ábrázolására nagy súlyt helyező, amellett patetikus, sőt színpadias irányát. P. művészete és a müncheni műv. akadémián kifejtett tanító tevékenysége mintegy középpontja a XIX. sz. történeti festésének, amely a század végéig, sőt azon túl is művelőkre talált. (Magyarországon főleg Benczúr, P. tanítványa és a tanárságban utóda folytatta irányát.) Annak idején ünnepelt művei közül, amelyek mai szemmel nézve sokszor tűrhetetlenül színpadiasak, de mint a klasszicizmus által elhanyagolt festői kultúra felelevenítői történeti szempontból méltánylást érdemelnek, jellemző példák: Seni Wallenstein holtteste előtt, Thusnelda Germanicus diadalmenetében (München, Neue Pinakothek), Nagy Sándor halála (Berlin, Nationalgal.), Nero Róma égését szemléli (1860, Budapest, Szépműv. Múzeum). — Irodalom: Stieler, Die P.-Schule (Berlin, 1881). PILS, Isidore, francia festő, * Párizs 1813, Douomnenez (Bretagne) 1875. Picot tanítványa, de annak klasszicizmusa helyett realisztikus irányt követett, öt évet Rómában töltött (1838—43). Történeti genreképei közül a leghíresebb: Rouget de l’Isle a Marseillaiset énekli (1849, Louvre). Részt vett a krími háborúban: Lövészárkok Sebastopolban (1855, Bordeaux, Múz.), Csata Alma mellett (1861, Versailles, Múzeum). Tehetsége körén kívül estek a párizsi St. Eustache és Ste Clotilde templomokban levő falképei. Utolsó munkája (1875): mennyezetképek a párizsi opera lépcsőházában (Olymposi istenek, Apollo kocsiján, A harmónia diadala, Az opera dicsőítése). PINAIGRIER, ismert francia üvegfestőcsalád a XVI. és XVII. sz.-ban. Robert P.-től valók a chartresi St. Hilaire és a párizsi St. Étienne du Mont ablakai PINAKOTHÉKA, a képtár görög elnevezése. A görög építészetben Mnesikles athéni Propyleáinak egyik, valószínűleg képek befogadására szolgáló helyiségét hívták P.-nak. Ma a két müncheni állami képgyűjtemény neve (1. München alatt). PINDER, Wilhelm, német művészettörténész, * 1878. A lipcsei egyetem tanára, majd Wölfflin utódja a müncheni tanszéken. Nagy érdemei vannak a XIII., XIV. és XV. sz.-beli német szobrászat anyagának gyűjtése, publikálása körül, temperamentumos és energikus stíluscsoportok, anonim művészek megkülönböztetésében és datálásokban. Főbb munkái: Das Problem der Generation in der Kunstgeschichte Europas 1927, Die deutsche Plastik vom ausgehenden Mittelalter bis zum Ende der Renaissance, Deutsche Dome des Mittelalters, Der Bamberger Dom u. seine Bildwerke, Der Naumburger Dom u. seine Bildwerke stb. Pinder