Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

S - Szilády Margit - Szilágyi János - Szilágyi Jolán - Szilágyi Margit - Szilágyi Piroska, Szőcsné - Szilágysomlyói kincsleletek - Szilassy Géza - Szilassy János, ötvösmester - Szilassy János, festő - Szilvitzky Krisztina - Szilvitzky Tivadar - Szima - Szimbolizmus - Szimon János - Szimurgh

Szilády 503 Szimurgh festette hangulatelemekre épített táj­képeit (pl. Ködös őszi reggel, Vára­kozás). 1897. és 1905. a Nemzeti Szalon­ban, 1907. a Könyves Kálmán ist. sza­lonjában volt kollektív kiállítása. Négy festménye a Szépművészeti Mú­zeum tulajdona. SZILÁDY Margit, festő, * Kecske­mét 1908 szept. 2. A bpesti iparművé­szeti iskolában tanult, azután Mün­chenben és Olaszországban volt. 1925 óta tagja a kecskeméti művésztelep­nek. 1929. gyűjt. kiállítása volt a Nem­zeti Szalonban, 1930. Szentesen rende­zett koll. kiállítást. SZILÁGYI 1. János, építész, * 1863,­­ Budapest 1925. U. i. végezte tanul­mányait s itt működött a parlament építésénél, önállósítva magát kivite­lezte a zentai és bácstopolyai templo­mot stb. Sz. 2. Jolán, festő. Budapesten a képzőművészeti szabadiskolában ta­nult. 1915 óta főleg táj- és csendéletké­peket állít ki a Nemzeti Szalonban. Sz. 3. Margit, festő és szobrász, * Budapest 1894 ápr. 3. Veress Zoltánnál és Londonban végezte tanulmányait. 1910 óta kiállítója a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalonnak. Sz. 4. Piroska, Szőcsné, festő, * Ko­lozsvár 1889 aug. 9. + Budapest 1931 okt. 28. U. o. Veress Zoltánnál és a londoni Royal Academyben tanult. 1910 óta csendéletekkel s néha figurális ké­pekkel szerepelt a tárlatokon. SZILÁGYSOMLYÓI KINCSLELE­­TEK. Az 1. lelet (1797) egy nagy arany nyakláncot, keresztbe foglalt római arany medaillonokat, egy öv­kapcsot és néhány apróbb aranytár­gyat tartalmaz. A medaillonok III. és IV. sz.-i római császároktól szár­maznak s mint évi adó, illetve mint ajándékok kerültek a germán fejedel­mek birtokába. Az érmek széles arany keretbe vannak foglalva, melynek fe­lületét almandinokkal kirakott reke­szek tagolják. A 2. kincslelet (1889) az előbbi lelőhelyének közelében került elő. Áll nyolc pár fibulából, egy pár korongos és két darab párnélküli fibu­­lából, két nagyobb és egy kisebb aranycsészéből, egy nagy, aranyból készült karikából (hatalmi jelvény) és néhány fibulatöredékből. A fibulák nagyrészének anyaga aranylemezzel bevont ezüst. A felület aranyreke­szekbe foglalt különböző színű kövek­kel van borítva. Az almandinos-­reke­­szes művesség mellett fellép ezeken a filigrán-technika is. Az egyes dara­bok különféle kultúrkörök stílusát vi­selik magukon. Az első lelet a bécsi volt udvari múzeumban, a második a Nemzeti Múzeum Régiségtárában őriz­tetik. Fettich, SZILASSY J. Géza, festő, * 1821,­­ Firenze 1859 júl. 22. Jogi tanulmányai után Markó Károlynál tanult, akinek stílusát a másolásig követte. Dryo­­e és Apolló c. olajfestménye a Szépmű­vészeti Múzeumban. S. 2. János, kassai születésű ötvös­mester, 1719-ben atyjánál tanult, majd vándorlásai után Lőcsén telepedett le, hol rokokó-stílusú kelyheket, Űrmuta­­tókat, kereszteket stb. készített. Eze­ket ú. n. tűzben pikturált zománc­­képecskékkel díszítette. Több mint száz szép munkája ismeretes az ország területén. Főműve a kassai székesegy­ház útmutatója 1770-ből. Sz. 3. János, festő 1703 táján Rozs­nyón, majd Lőcsén. II. Rákóczi Ferenc nejének, Hesseni Sarolta Amália her­cegnőnek általa festett arcképe a krasznah­orkai vár múzeumában van. SZILVITZKY 1. Krisztina, festő, * Diósgyőr 1888 jan. 2. Budapesten Deák Ébner Lajosnál tanult. 1916. egy csend­élettel szerepelt először a Nemzeti Szalonban. Sz. 2. Tivadar, szobrász, * Szomol­­nok 1857, + München 1884. A müncheni képzőművészeti akadémiában tanult. Sokat ígérő tehetség volt; fiatalon halt el. SZIMA, építészeti tagozat a görög oszloprendekben, amely a függőlemez fölött van elhelyezve s a főpárkány legfelső részét alkotja. Vonala lágyan hajlított s mögötte vályú fogja fel az esővizet, mely aztán vízköpő oroszlán­fejeken át folyik le. A későbbi korok építészetében másodrendű jelentőségű párkányokon is előfordul. SZIMBOLIZMUS: az elképzelésnek és ábrázolásnak olyan módja, mi­kor az absztraktum helyébe konkrétu­mot teszünk: az elvontságba valósá­got. Szimbolikus általában a megsze­mélyesítő művészet, mikor pl. a tavasz fogalmát ifjú nők alakjával, a halálét gyászruhás vagy fáklyát lefelé fordító alakkal fejezzük ki. A szimbolizmus mindig a valóságtól és a természettől való távolodást jelenti s ellenhatás­ként rendszerint a realizmus vagy na­turalizmus korszaka után jelentkezik. Mint a valóságtól általában elvonat­koztatott művészeti irány, mely a ter­mészet önkénye helyett az ember rend­szerező akaratának engedelmeskedik, legotthonosabban az építőművészet kö­rében érzi magát. Elek, SZIMON János, pecsét- és kőmetsző. Nürnberg vidékéről került a XVIII. sz. végén Kolozsvárra, ahol gróf Bat­thyány Ignác erdélyi püspök nyomdá­jának faktora volt. Az 1810-es években már neves pecsét- és kőmetsző volt, akit az erdélyi mágnások sokat foglal­koztattak. Néhány metszett köve a bécsi Liechtenstein-gyűjteményben van. SZIMURGH: A perzsák legendás madara, melyet kínai hatás alatt (a mongol hódítástól kezdve) a kínai fő-

Next