Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)
H - Horváth Kató - Horváth Pál - Hubai János - Hugenották - Hugo, Victor Marie
Horvátit 282 -en megindult hadjáratban, majd 1915-ben betört a Novarával és néhány torpedóhajó kíséretében a San Giovanni di Medua-i kikötőbe. Később, 1917 május 14-én éjjel a Novara, Helgoland és Saida cirkálókkal az Otrantói szorosban áttört az ellenséges olasz hajóhadon. Megsemmisített 2 torpedórombolót, 3 szállító- és 20 őrhajót. Ebben az ütközetben meg is sebesült. Megkapta a Mária Terézia rendet és kinevezték ellentengernaggyá. 1917 őszén a „Prinz Eugen“ páncélos vezénylését vette át. 1918 októberében a Cattaróban kitört matrózlázadás elfojtására küldte ki a hadvezetőség. A lázadókat egy német tengeralattjáróflottilla segítségével kapitulációra késztette. Ugyanebben az esztendőben flottaparancsnok lett és ebben a minőségében, 1918 október 31-én, IV. Károly király parancsára, átadta a flottát a megalakult horvát nemzeti tanács kiküldöttjeinek. A háború befejezése után Szegeden telepedett le. Itt részt vett a proletárdiktatúra ellen szervezkedő ellenforradalomban. Gróf Károlyi Gyula szegedi ellenforradalmi kormányában hadügyminiszter volt. Megszervezte a nemzeti hadsereget, amelynek fővezére lett. Szeged ebben az időben francia megszállás alatt állott. A proletárdiktatúra bukása után hadseregével a Dunántúlra vonult és mindaddig ott tartózkodott, amíg a románok Budapesten voltak. Hadseregének főhadiszállása Siófokon volt. A hadsereg dunántúli szereplése, amellyel az elbukott forradalommal szemben lépett föl, később szenvedélyes politikai viták tárgya lett. Sokat foglalkozott vele az első és a második nemzetgyűlés. Szemére vetették, hogy mint fővezér, nem akadályozta meg az ellenforradalmi kilengéseket. 1919 november 16-án a nemzeti hadsereg élén bevonult Budapestre és mint a hadsereg fővezére, a tényleges hatalom ura lett. Részt vett a George Clark angol főmegbízottal folytatott politikai tárgyalásokban, amelyeknek az volt a céljuk, hogy a politikai hatalmat koncentrációs kormány vegye át. Az 1920 február 16-án megnyílt első nemzetgyűlés Magyarország kormányzójává választotta és az 1920. évi I. tc.-ben ráruházta az ideiglenes államfő jogait. Az esküt Rakovszky István házelnök kezébe tette le. IV. Károly király második visszatérésekor, 1921 októberében drámai jelenet játszódott le közte és IV. Károly között, aki a budai királyi várban fölkereste és a hatalom átadására szólította föl. Ezt megtagadta, mert a szövetséges és társult hatalmak (antant) ultimátumot intéztek a kormányhoz, hogy ebben az esetben az országot megszállják. Fővezéri működéséért erős politikai támadásokban is volt része. Ezek közül a legfeltűnőbb Beniczky Ödön volt belügyminiszternek a Somogyi-Bacsó gyilkosság ügyében a hadbíróság előtt tett vallomása volt, amelyet egyidejűen Az Újság című lapban is közzétett. A lapot betiltották, Beniczky Ödönt pedig letartóztatták. Beniczkyt a bíróság kormányzósértésért és tiltott közlésért 3 évi fogházbüntetésre ítélte; a Kúria az ítéletet 20 hónapi fogházra, 13 millió korona pénzbüntetésre és kétévi hivatalvesztésre változtatta. Horváth Kató, könyvkötőmunkás, szül. 1887. A szakmozgalomban való tevékenységét azzal honorálták, hogy vezetőségi tagnak választották. 1914-ben a Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője lett. 1918-ban a nőmunkások tisztviselője, később a nőmozgalom titkára lett. 1919-ben politikai tevékenysége miatt elítélték. Alapítója és vezetője volt a Háztartási Alkalmazottak Csoportjának. A nőmunkásmozgalomról írott cikkei a Népszavában és a Nőmunkásban jelentek meg. Horváth Pál, cipész, szakszervezeti tisztviselő, szül. 1884. Az elemi iskola hatodik osztályának elvégzése után a cipészmesterséget tanulta ki. 1902-ben már a szakegylet tagja lett és lelkes, agitációs munkát végzett munkástársai között. 1922 óta a Bőripari Munkások Szövetségének tisztviselője. 1925-ben fővárosi bizottsági taggá választották. Különösen szociálpolitikai és munkásoktatási kérdésekkel foglalkozik behatóan. Hubai János, szakszervezeti titkár, szül. 1881. A cipészmesterséget tanulta. Fölszabadulása után 1902-ben már vezetőségi tagja lett a cipészmunkások szakegyesületének, 1903-ban pedig a pártmozgalomban tevékenykedett. 1905- ben pénztárosa, 1909-ben pedig elnöke lett a cipészszakegyesületnek. 1919 után hosszabb ideig élt távol a fővárostól és amikor hazajött, ismét átvette a szervezet vezetését. Állandó munkatársa a cipészmunkások szaklapjának, Hugenották (a név egy genfi szövetségről ragadt rájuk, amelynek Besancon Hugues volt a vezetője, a nép ellenben Hugo francia király nevétől származtatta, mert egy olyan helyen tartották éjjeli titkos összejöveteleiket, ahol Hugo király lelke kísértett), a francia protestánsok, akiknek a sorsa véres üldözések és kegyetlenkedések egész sorozata volt. Guise herceg pártfogása alatt Calvin és Béza tanításai Franciaországban is elterjedtek, 1559-ben egy francia hitvallás készült, 1562-ben IX. Károly lelkiismereti szabadságot és szabad vallásgyakorlatot biztosított a számukra. 1562—1598-ig vagy nyolc háború folyt a hugenották ellen. A negyedik háború bevezető aktusa volt a párisi vérnász, az a vérfürdő, amit Medici Katalin fölbujtására, aki IX. Károly anyja volt. 1572 augusztus 23-áról 24-ére virradó éjjel (Szent Bertalanéj) a katolikus uralkodóház rendeztetett Párisban és környékén a protestánsok között, akik közül közel 30.000-et öltek le. Ezek a háborúk 1598-ban a nantesi edictummal végződtek, amelyben IV. Henrik (1589—1610) király, aki protestáns volt és Páris elnyeréséért lett katolikus, kénytelen volt a hugenották vallásszabadságát biztosítani. IV. Henriket Ravaillac megölte s Richelieu megtörte a hugenották hatalmát, de 1629-ben a nimesi edictumban megint csak kénytelen volt megengedni szabad vallásgyakorlatukat. XIV. Lajos dragonyosokkal sanyargattatta a hugenottákat, 1685-ben fölfüggesztette a nantesi edictum hatályát s arra akarta kényszeríteni a hugenottákat, hogy visszatérjenek a katolikus vallásra. Eltiltotta a kivándorlást, de azért vagy hárommillió hugenotta mégis külföldre menekült (refugios), az otthonmaradottak a Cevennek hegyeibe vetették magukat és kétségbeesetten hadakoztak üldözőik ellen. XVI. Lajos csak száz évvel később, 1778-ban enyhített valamit az üldözöttségükön s a polgári egyenjogúságukat és vallásszabadságukat csak a nemzetgyűlés (1789) és Napoleon (1802) adta vissza. Az üldözést a hugenotta egyház soha nem heverte ki, számuk ma sem több egymilliónál. Hugo, Victor Marie, francia író, egyike a világirodalom legnagyobb alakjainak, szül. 1802., megh. 1885. Nagyapja republikánus asztalosmester, apja Joseph Bonaparte tábornoka, majd a Lajos-rend nagykeresztese. A csenevész, beteges gyerek, testvéreivel és királypárti, bigott anyjával sokat kóborolt Olasz- és Hugo