Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)
M - Munkások Ujságja - Munkás Testedző Egyesület - Munkásügyi Szemle - Munkásvédelem
Munkások Újságja 498 Munkásvédelem cialista munkásoktatás és egyelőre Bombayban működik munkásiskola, amelynek előadásait bárki meghallgathatja. A különböző városokban tudományos előadásokat rendeznek és ezeknek előadói kizáróan a Bombay egyetem tanáraiból rekrutálódnak. Magyarországon szintén csak a háború utáni években kapott hatalmasabb lendületet a szocialista munkásoktatás, amelyet azonban nagyban hátráltat kifejlődésében az ellenforradalmi politikai rendszer. Ennek ellenére azonban úgy a fővárosban, mint a vidéken mind nagyobb számban létesülnek évente hathetes és féléves szemináriumok, amelyeket részint a párt és részint a szakszervezetek tartanak fönn. Az egész országra kiterjedően rendez a párt ismeretterjesztő és tudományos előadásokat, múzeumlátogatásokat és tanulmányi kirándulásokat. Azonkívül megszervezi a külföldi tanulmányi kirándulásokat is. A téli hónapokban kultúrestélyek rendezésével szolgálja a munkásság irodalmi és művészi képzését. Hasonló oktatásügyi apparátust tart fönn a Szakszervezeti Tanács, főként a munkásságnak a szakszervezeti mozgalomban szükséges gyakorlati képzés szempontjából. Ugyancsak a Szaktanács fáradozik azon, hogy a legközelebbi időben a szakszervezetek anyagi támogatásával megteremtse a munkásfőiskolát, amely vezetők képzésére volna hivatott. Általában meg kell jegyeznünk, hogy a szocialista munkásoktatás ügyét minden országban demokratikusan szervezett testületek irányítják, amelyek speciálisan foglalkoznak a szocialista oktatás kimélyítésével. Ezeknek a testületeknek az öszessége alkotja az Oktatásügyi Internacionálét, amely fejlődése folyamán hivatva van nemcsak a Nemzetközi Főiskolának a megteremtésére, hanem egy olyan modern és szocialista alapelveken fölépülő pedagógiai rendszernek a kidolgozására is, amelynek alapján később a proletariátus céltudatosan nevelheti jövő nemzedékét. Munkások Újságja. Táncsics Mihálynak 1848 április 1-én megindított hetilapja, amely a forradalom és a szabadságharc hónapjaiban különösen a vidéki kisgazdák és földmunkások körében volt nagyon elterjedt és népszerű, egyúttal a szabadságharc lapjai között a legradikálisabb, amely már szocialista elveket és programpontokat is hirdetett. A szabadságharc kormánya erőszakos eszközökkel tette lehetetlenné 1849-ben a megjelenését. Ezután Táncsis röpívekben és röpiratokban szólt a híveihez. Ilyen címen 1868-ban is jelent meg inkább a munkáltatók befolyása alatt álló hetilap (szerkesztői: Kúnsági, Beerman Guidó) és e címet alcímként fölvette Táncsics 1869-ben Arany Trombita néven megindított munkáslapja is. Munkás Testedző Egyesület, a magyar munkássportolók legnagyobb egyesülete. A legnehezebb és legszűkösebb viszonyok között alakult meg 1903-ban, alig néhány taggal, de mind nagyobb népszerűségre tett szert a munkásság körében, taglétszáma állandóan szaporodott és egymásután alakította meg a különböző sportágakat kultiváló szakosztályait. Különösen örvendetes az a nagy fejlődés, amelyet a háborút követő esztendők visszaesése után, az utóbbi években mutathat föl az egyesület. Legtöbb tagja a tornaszakosztálynak van. Sorban következnek a turisztikai, atlétikai, birkózó-, labdarúgó-, kézilabda- és úszószakosztály. Az egyesületnek saját helyisége és a Nagyszénáson menedékháza van. Hét tornatermet bérel a fővárosi iskolákban torna- és birkózásgyakorlásra. Atlétái a főváros Millenáris nevű sporttelepén, úszói a Császár- és Rudas-fürdő (utóbbiban télen) úszómedencéiben tartanak tréninget. Munkásügyi Szemle, szociálpolitikai havi folyóirat, amelyet Kis Adolf, a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár igazgatója adott ki és szerkesztett 1909—1919-ig. Társszerkesztői dr. Stein Fülöp és dr. Hahn Dezső voltak, munkatársai között szerepeltek a magyar szociálpolitikai írók valamennyien. Különösen a munkásbiztosítás, munkásvédelem, szociális egészségügy és munkajog területéről közölt tanulmányokat. Munkásvédelem alatt a munkások érdekeinek megoltalmazását értjük. Vonatkozik pedig ez a védelem legelsősorban a munkások egészségére, testi épségére és általában életére, amelyet a foglalkozással, illetve az ipari üzemmel kapcsolatosan az ártalmaknak, káros behatásoknak és veszedelmeknek hosszú sora fenyeget. A helyes munkásvédelemnek már az anyaméhben kell kezdődnie. Távol kell tudniillik az anyától tartani mindazt, ami egészségének megrontására és ezzel erejének meggyöngítésére alkalmas. Beteges és elgyöngült anyának a csecsemője már a világra hozza magával szervezetének kisebb ellenállóképességét, amit aztán nagy mértékben fokoz az is, hogy a nélkülöző, munkába járó anya rendszerint nem is szoptathatja csecsemőjét. A statisztika adatai pedig azt bizonyítják, hogy a mesterségesen táplált csecsemők közül az első életévben hétszer annyi pusztul el, mint azok közül, akiket az anyjuk maga szoptat. Azt kell tehát kívánnunk, hogy a nők általában, kiváltképpen pedig azok, akiknek csecsemőjük van, az ipari munkától tartózkodjanak. Mivel azonban a gazdasági viszonyok vaskényszere folytán a munkába, a gyárakba járó nők száma egyre jobban szaporodik, legalább arról kell gondoskodni, hogy a nők mindenféle éjjeli ipari munkától eltiltassanak, nappali munkájuk pedig olyképpen szabályoztassék, hogy napi munkaidejük nyolc óránál több sohase lehessen. Közben pedig legalább egyórai déli szünetjük legyen, hogy ebédjüket nyugodtan elfogyaszthassák. Veszélyes üzemekben nőket alkalmazni nem szabad. Szülés előtt, a gyermekágy idején, és szülés után az anyákat hathatós védelemben és megfelelő anyagi segélyben kell részesíteni. A munkásnőknek alkalmat és lehetőséget kell nyújtani, hogy csecsemőjüket a szokásos négyórai időközökben megszoptathassák. Nagyobb telepeken és gyárakban külön helyiséget kell a csecsemők számára berendezni és megfelelő felügyeletről kell gondoskodni. Mint a munkásoknak általában, úgy különösen a nőknek vasárnapi munkaszünete a szombati déli órákban kezdődjék. A tanoncok korhatárát jelentékenyen — de legalább is a 14. életév befejezéséig — föl kell emelni, az iskoláztatást pedig a 18. évig kötelezően folytatni kell. A munkaidő heti 48 órán túl nem terjedhet. Tanoncoknak a törvényben megállapított munkaidőn túl semmi néven nevezendő egyéb munkát adni nem szabad, tehát például a műhely söprésének és takarításának idejét bele kell számítani a munkaidőbe. A műhely rendbehozásán kívül semmi egyéb olyan munkát nem szabad a tanoncra bízni, ami nem függ szorosan össze a mester-