Tolnai Új Világlexikona 11. Mag-Men (Budapest, 1928)
M - Máramaros vm. - Maran, René - Maranhao - Marannok - Maranta, nyílgyökér
192 Máramaros vm. — Maranta jelentékeny, az utóbbi Galicia felé irányul. A magyarság jelentékeny kulturális középpontja volt. Műemléke a Károly Róberttól építtetett ref. és a III. Károlytól építtetett r. hát templom. M.-et kir. jobbágyok alapították. Nagy Lajos a koronavárosok jogaiban részesítette (1352.), nemesei külön nemesi községet alkottak, kiváltságait 1848-ig megtartotta. Rohamosabb fejlődését a vasútvonal megépítésének köszönheti. Trianon óta Romániáé, Mára máros vm., Trianon óta részben Csehszlovákiához, részben Romániához tartozik, területe 9711 km., (1910) 357.705. A cseh és román területek között a határ a régi vm.-i határtól kezdve a Tiszával kb. párhuzamos, de attól D-re fut egészen a Tarac torkolatáig, Taracközig, innen Terebesfejérpatakig a Tisza a határ, tovább pedig nagyjából K-nek tart. M. az ország leghegyesebb vm.-i közé tartozott, csak a Tisza mentén van 4—5 km. széles síkság. Hegyvidékének legmagasabb csoportja a M.-i havasok, helyenként 2000 m.-t is meghaladó csúcsokkal, hatalmas őserdőrengetegekkel. A Tisza felé lefutó, bőséges vízhálózatának főgyűjtőére a Tisza. Éghajlata tekintetében az ország hűvösebb és legcsapadékosabb területei közé tartozik. Területének több mint fele erdő, a szántó csak 10%, a lakosság szerény szükségleténél; fedezésére sem elég (zab, tengeri, burgonya). Erdeinek fele lombos, fele fenyves, ezekből sok termény kerül piacra. Ásványkincsekben elég gazdag, híresek sóbányái (Rónaszék, Sugatag Szlatina), vannak gyenge petróleum-, arany-, réz-, ólom- és vasbányái is. 1910. a lakosság 14'8%-a magyar, 16'7% német, 23'8 % román és 44-5% ruthén Vallás szerint a többség g. kat. (254.000), zsidó (65.695), r. kat. (26.201) és ref (9646). A lakosság főfoglalkozása a földmívelés, állattenyésztés és bányászat. Ipara elsősorban fafeldolgozással foglalkozik. A lakosság 73,2%-a analfabéta. Nevét már a XII. sz.-ban említik, királyi birtok volt. A XIII. sz.-ban magyarok, szászok vendek és románok telepedtek be. Mint vm., a XIV. sz.-tól szerepel. 1570—1733-ig a Részekhez tartozott. Marin, René, francia író, szül. 1887. Néger származású, francia gyarmati hivatalnok volt, most Párisban él. Batouala c. regényével keltett feltűnést, megkapta a Goncourt-díjat is ; e könyv fő érdekessége, hogy néger szempontból ítéli meg az európai embert. Le petit roi de Chimérie (Kimériai királyfi) és Journal sans dale (Napló, kelet nélkül) c. művei is érdeklődést keltettek. Marunhao (e. : marangari). ÉK-i Brazília egyik állama az Atlanti-óceán, Para, Gojaz és Piauhy között, területe 400.000 km 2., (1921) 874.337 t. Partvidékét a Sao Marcos és SaoJose öblökből álló Baia de M. két egyenlő részre osztja. A partok mellett legnagyobb szigete a .ti. (1200 km 2.). Felszínét alacsony hegyek ágazzák be, azok nem emelkednek 350 m. fölé. Folyói a Gurupi, a Pindare, a Guajahu és a leghosszabb Itapikuru (700 km.). Éghajlata meleg. Lakói négerek, mulattok és indiánusok. Elsősorban mezőgazdasági terület, az állattenyésztésnek kisebb a jelentősége. Az állam szárazabb részein gyapotot, cukornádat, dohányt kukoricát és kávét ; a nedvesebb partvidéken rizsét, kakaót, maniókát és babot termelnek. A két utóbbi a lakosság főtápláléka. Az ipar és kereskedelem a nehéz forgalmi viszonyok miatt fejletlen. Parti hajózása igen élénk. Marannok, a Spanyolországban letelepedett arabok (mórok) és zsidók utódai, illetve olyan zsidók, akik az üldözésektől való féltükben megtagadták hitüket és keresztények lettek, belsőleg azonban csak zsidók maradtak. A spanyol inkvizíció ezeket az „új keresztényeket” is üldözte. 1481 jan. 6. tartották Spanyolországban az első ünnepélyes autodafét s ezentúl a denevérhitűeket különös buzgalommal igyekeztek kiirtani. Don Isak Abrabanes, az állami javak kezelője hiába állt értük vagyonával jól, Tarquemada kiüldözte őket. A zsidók Spanyolországból keletre menekültek, Görög- és Törökországban telepedtek le, a mórok utódai Afrika északi részein találtak új hazát maguknak. Marunta, nyílgyökér, a róla nevezett növénycsalád tropikus amerikai nemzetsége. A Nuindiai-szigeteken termesztett faj a M. arundinacea, 2—3 m. magas, évelő, lágyszárú növény, virágai aprók, fehérek, toktermése ribizlinagyságú. Gyökértörzse 6 — 72 m. hosszúra nő, hegyét pikkelylevelek fedik, színe sárgafehér. 25—27 % nagyszemű keményítőt tartalmaz. E keményítőt kimossák belőle s mint arrowroot kerül forgalomba. Kedvelt gyermek- és beteg tápszer. Az indiánok a gyöktörzs kisajtolt nedvével a kígyómarást, meg a ejtett sebet gyógyították. Innen a neve. Legtöbbet termel St. Vincent és Montserrat szigete, bár egyéb, jövedelmezőbb növények utóbbi időkben nagyon visszaszorították mérgezett nyíl által Máramarosszigaio tere Román templom Máramaros megyében Arrow-root keményítőszemcsék