Tolnai Új Világlexikona 11. Mag-Men (Budapest, 1928)

M - Máramaros vm. - Maran, René - Maranhao - Marannok - Maranta, nyílgyökér

192 Máramaros vm. — Maranta jelentékeny, az utóbbi Galicia felé irányul. A magyarság jelentékeny kulturális közép­pontja volt. Műemléke a Károly Róberttól építtetett ref. és a III. Károlyt­ól építtetett r. hát templom. M.-et kir. jobbágyok alapí­tották. Nagy Lajos a koronavárosok jogaiban részesítette (1352.), nemesei külön nemesi köz­séget alkottak, kiváltságait 1848-ig megtartot­ta. Rohamosabb fejlődését a vasútvonal meg­építésének köszönheti. Trianon óta Romá­niáé, Mára m­­áros vm., Trianon óta részben Cseh­szlovákiához, részben Romániához tartozik, területe 971­1 km­., (1910) 357.705­­. A cseh és román területek között a határ a régi vm.-i határtól kezdve a Tiszával kb. párhuzamos, de attól D-re fut egészen a Tarac torkolatáig, Taracközig, innen Terebesfejérpatakig a Tisza a határ, tovább pedig nagyjából K-nek tart. M. az ország leghegyesebb vm.-i közé tartozott, csak a Tisza mentén van 4—5 km. széles síkság. Hegyvidékének legmagasabb csoportja a M.-i havasok, helyenként 2000 m.-t is meghaladó csúcsokkal, hatalmas őserdőrengetegekkel. A Tisza felé lefutó, bőséges vízhálózatának főgyűj­tőére a Tisza. Éghajlata tekintetében az ország hűvösebb és legcsapadékosabb területei közé tartozik. Területének több mint fele erdő, a szántó csak 10%, a lakosság szerény szükség­leténél; fedezésére sem elég (zab, tengeri, bur­gonya). Erdeinek fele lombos, fele fenyves, ezekből sok termény kerül piacra. Ásvány­kincsekben elég gazdag, híresek sóbányái (Róna­szék, Sugatag Szlatina), vannak gyenge petró­leum-, arany-, réz-, ólom- és vasbányái is. 1910. a lakosság 14'8%-a magyar, 16'7% német, 23'8 % román és 44-5% ruthén Vallás szerint a többség g. kat. (254.000), zsidó (65.695), r. kat. (26.201) és ref (9646). A lakosság fő­­foglalkozása a földmívelés, állattenyésztés és bányászat. Ipara elsősorban fafeldolgozással foglalkozik. A lakosság 73,2%-a analfabéta. Nevét már a XII. sz.-ban említik, királyi birtok volt. A XIII. sz.-ban magyarok, szászok ven­dek és románok telepedtek be. Mint vm., a XIV. sz.-tól szerepel. 1570—1733-ig a Részek­hez tartozott. Marin, René, francia író, szül. 1887. Néger származású, francia gyarmati hivatalnok volt, most Párisban él. Batouala c. regényével kel­tett feltűnést, megkapta a Goncourt-díjat is ; e könyv fő érdekessége, hogy néger szempont­ból ítéli meg az európai embert. Le petit roi de Chimérie (Kimériai királyfi) és Journal sans dale (Napló, kelet nélkül) c. művei is érdeklődést keltettek. Marunhao (e. : marangari). ÉK-i Brazília egyik állama az Atlanti-óceán, Para, Gojaz és Piauhy között, területe 400.000 km 2., (1921) 874.337 t. Partvidékét a Sao Marcos és Sao­­Jose öblökből álló Baia de M. két egyenlő részre osztja. A partok mellett legnagyobb szigete a .ti. (1200 km 2.). Felszínét alacsony hegyek ágazzák be, azok nem emelkednek 350 m. fölé. Folyói a Gurupi, a Pindare, a Guajahu és a leghosszabb Itapikuru (700 km.). Éghajlata meleg. Lakói négerek, mulattok és indiánusok. Elsősorban mezőgazdasági terület, az állat­tenyésztésnek kisebb a jelentősége. Az állam szárazabb részein gyapotot, cukornádat, dohányt kukoricát és kávét ; a nedvesebb partvidéken rizsét, kakaót, maniókát és babot termelnek. A két utóbbi a lakosság főtápláléka. Az ipar és kereskedelem a nehéz forgalmi viszonyok miatt fejletlen. Parti hajózása igen élénk. Marannok, a Spanyolországban letelepedett arabok (mórok) és zsidók utódai, illetve olyan zsidók, akik az üldözésektől való féltükben megtagadták hitüket és keresztények lettek, belsőleg azonban csak zsidók maradtak. A spanyol inkvizíció ezeket az „új kereszténye­­ket” is üldözte. 1481 jan. 6. tartották Spanyol­­országban az első ünnepélyes autodafét s ezen­túl a denevérhitűeket különös buzgalommal igyekeztek kiirtani. Don Isak Abrabanes, az állami javak kezelője hiába állt értük vagyo­nával jól, Tarquemada kiüldözte őket. A zsidók Spanyolországból keletre menekültek, Görög- és Törökországban telepedtek le, a mó­rok utódai Afrika északi részein találtak új hazát maguknak. Marunta, nyílgyökér, a róla nevezett növény­család tropikus amerikai nemzetsége. A Nu­­indiai-szigeteken termesztett faj a M. arundi­­nacea, 2—3 m. magas, évelő, lágyszárú növény, virágai aprók, fehérek, toktermése ribizlinagy­­ságú. Gyökértörzse 6 — 72 m. hosszúra nő, hegyét pikkelylevelek fedik, színe sárgafehér. 25—27 % nagyszemű keményítőt tartalmaz. E keményítőt kimos­sák belőle s mint arrow­­root kerül forgalomba. Kedvelt gyermek- és beteg­ tápszer. Az in­diánok a gyöktörzs kisajtolt nedvével a kígyómarást, meg a ejtett sebet gyógyították. Innen a neve. Leg­többet termel St. Vincent és Montserrat szigete, bár egyéb, jövedelmezőbb növé­nyek utóbbi időkben nagyon visszaszorították mérgezett nyíl által Máramarossz­igai­­o tere Román templom Máramaros megyében Arrow-root keményítő­­szemcsék

Next