Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1836-06-17 / 25. szám

C­SATÁR. Hőskölteményi rajzolat. Irta Garay Nepomuk. Pest 1834. Minden költői művek között legnagyobb föladatának tar­tom a’ hősköltemények’ megbizatását; ’s ezt azért, mivel mind­eddig, legalább tudtomra, kellő szigorúsággal meghatározott hőskölteményi szabályaink nincsenek , mellyekhez alkalmazot­­tan, egyes műdarak biztosan megitéltethetnék. Ha tehát az érintett szabályok elhatározatlansága miatt, alább kifejtendő né­zetem ’s a’ bírálat alá vett Csatár­ról nyilvánositandó Ítéletem, valaki mélyebb műértő előtt helytelennek, hiányosnak látsza­nék : minden világosítást és oktatást köszönettel veendek ; mert megvallom, ezen lépésre csupán a’ méltánylás’ érzete buzdított, nem pedig talán gáncsoskodó viszketegsé­g, vagy épensé­ggel bí­ráló tehetségem’ ragyogtatása , ’s azon naponkint terjedő önbi­zakodás , mi szerint a’ nehány birálatocskát irt kri­ti kasz­té­r, magát a’ világ, vagy legalább is a’ haza, első nyí­­birái közé avatottnak álmodozza. Igen jól tudom én azt, mert a’ mindennapi tapasztalás megtanított reá, hogy az írásnak eme szavai ,,a’ ki pedig magát fölmagasztalja, megaláztatik :it­t az irói pályán szinto­ly mulhatlanul valósodik, mint a’ köz­életben. Ennélfogva nem csak magamban fojtom el az önhizel­­gésnek minden magvait, hanem felebaráti szeretetem­nél fogva másoknál is igyekezem azt eszközölni, figyelmeztetvén az ön­­nagyság képzete által elragadtatott gőgöseket, hogy álszinöket minél hamarébb letörölni iparkodjanak , mert közel lehet azon idő , mellyben a’ literatúrai zivatar villámainak kénkő-páráza­­ta, a’ kendőzésül használt hófejér és rózsaszínű mázat, ko­romfeketévé analyzálhatja. — A’ hősköltemény’ megkivánatai, tudtomra ezek: 1) a’ ki­dolgozásra választott tárgy, vagy is a’ tulajdonképi főcselek­­vény nagy nemű legyen, azaz ollyan, me­­ly egy’ világrész­nek, vagy legalább is egy országnak, egy nemzetnek érdekeit magában foglalja­; 2) a' fő cselekvénybe szőtt mellékletek, ren­des össszefüggésben álljanak egymással és az egésszel; és 3) a’ cselekvő személyek ferkezete, éles vonatokkal, azaz, ma­radandó cselekvény-nyomokkal legyen festve , hogy azokra­ az olvasó, minden előfordultokkor ’s a’ műdarab végén is, mint különálló egyénre ráismerhessen. Nem szabad ezeken kívül hibázni mind azon sajátságoknak is, mellyek a’ költészet’ bár­milly más ágazatában megkívántainak : illyenek a’ tiszta, kön­nyű ’s tárgyhoz és indulathoz alkalmazott nyelvezet; a’ kép­­csoportozatoknak helyes és ízletes összeállítása; a’ halmozat­­lanság , vagy is azon természetszerű­ség , minél fogva a’ leg­­ulább legrakodtabb képzeletek füzére is az egyszerűség bély­egét viseli; a’ hasonlításokbani gondosság és találtság; az eredeti­ség; a’ mértékbeni hibátlanság ; ’s a’ t. ’s a’ t. Ezen nézetek­hez alkalmazottan mondandóm ki Csatar ítéletemet. Csatár, Hunyadi Jánosnak azon tettét foglalja magában, melly szerint G. Albert halála után, a’ török had által fenye­getett hazának, mellyre egy asszony vagy csecsemő kormány­zása alatt ezer veszélyek valanak várhatók , egy’ lelkes és ha­talmas, noha szerencsétlen férfiút ültetett király székébe; a’ minek kivitelét több politicai nézetek is (p. o. a’ 28 lapon) sürgették. — A’ cselekvény tehát nagy nemű ; mert országos érdek van vele összekapcsolva; egy’ egész nemzet tétele­­s bol­dogsága jön vele érintésbe, mellynek czélja szent, ’s követke­zése (időszakilag) nagy; mert a’ keletkezőben volt polgári há­ború általa lecsendesült; ’s belső béke és hatalmas király sze­­rezteték az országnak. Most egyenesen átmegyn ek a’ cselekvő személyek’ felkeze­­tének fejtegetésébe, ’s minthogy’ ez leginkább magánszerűleg vett cselekményeikből tűnik ki, ezek’ megemlítése után az álta­lam fölhozott második kívánat meg- vagy’ nem-lételének kitün­tetésére megyek át; mert igy’, midőn a’ serkezetek nyomoztat­nak , az egyes cselekvények a’ főcselekvénny­el méretnek össze ; tehát szükségkép ki kell annak tűnnie: valyon egyik a’ másik­kal nem csak czélszerű hanem szövedékes egységben van e vagy nincs. 1. G­a­r a­­­lelkezetére nézve nagyra vagy’ó , haszonkereső, őseire és rokonságára kevély lévén (14 lap) mintegy belső szükségből vagy’ királyságra, midőn Albert király halála után az özvegy Erzsébeten kívül, senki nálánál előbbkelő igényest nem látott. De ő ravasz is­­mert ön érdekét, Erzse királyné érdekével palástolja (15—16 lap) ’s az országos gyűlésen, az özvegy mellett emelé föl szavát (19—20 lap) ; de titkon saját, uralkodásvágya által ösztönözteték; mit eléggé bizonyít csak az is , hogy midőn a’ villongásokat megszüntető Huny’ady’ által terveit megsemisitetteknek látá (28­­.), a’ közvégzeményben nem csak meg nem ny­ugodott , hanem engesztelhetlen boszára gerjed. „— — ökleit egymásra sodorja. Mintha ezer darabokra akarná zúzni dühében Nagy Magyarországot“-------(34­­.) ’s magát az ördögöt kiáltja segítségül, nem lévén többé előtte semmi szent, semmi kíméletre méltó, csak czélját érhesse ál­tala. ’S csak ő irhatot későbben, midőn Erzsébet neki nádorsá­got igért ’s a’ hadvitelét rá bízta, — illyen parancsot: (73— — 74 lap.) ,,A’ ki egyes szívvel nem hódol néki ’s az özvegy Fejedelemnőnek, — ki nem ismeri honni királynak A’ csecsemőt, suhogó kardjának vesszen ütésén, ’S összezúzott testét dobogó paripái tiporják !“ De Gara még ezen fölül szigorú és rendithetlen ember, ’s azt tartja : ,,— —- — —, a’ ki mit elkezd, ’S el nem végzi, nem is tett semmit--------­( (334 1.) Nem is rázzák meg őt szerfölött a’ veszélyek (p. o. a’ visegrádi ostrom 61—64 1.) ; ’s midőn hallá is Huny­adi győze­­delmét, csak el ám ült; sőt akkor sem rettent meg, midőn Budán a’ fölzudult rendek , a’ korona elsikkasztásáért dara­bokra akartak vágni (69­1), vagy midőn a’ sátán megjelentére még a’ vársark is reszketett (37­1.) Némi ellentételnek látszik ugyan ezekkel az, hogy’ ő a’ csatából futás által menekszik; de ez csak látszik; mert őt erre nem a’ félénkség birja, 's ezen előadást nem a’ historia teszi csupán szükségessé, hanem Garának lelkezete, t. i. a’ nagyravágyás, melly még mindig

Next