Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-06-17 / 25. szám
CSATÁR. Hőskölteményi rajzolat. Irta Garay Nepomuk. Pest 1834. Minden költői művek között legnagyobb föladatának tartom a’ hősköltemények’ megbizatását; ’s ezt azért, mivel mindeddig, legalább tudtomra, kellő szigorúsággal meghatározott hőskölteményi szabályaink nincsenek , mellyekhez alkalmazottan, egyes műdarak biztosan megitéltethetnék. Ha tehát az érintett szabályok elhatározatlansága miatt, alább kifejtendő nézetem ’s a’ bírálat alá vett Csatárról nyilvánositandó Ítéletem, valaki mélyebb műértő előtt helytelennek, hiányosnak látszanék : minden világosítást és oktatást köszönettel veendek ; mert megvallom, ezen lépésre csupán a’ méltánylás’ érzete buzdított, nem pedig talán gáncsoskodó viszketegség, vagy épenséggel bíráló tehetségem’ ragyogtatása , ’s azon naponkint terjedő önbizakodás , mi szerint a’ nehány birálatocskát irt kriti kasztér, magát a’ világ, vagy legalább is a’ haza, első nyíbirái közé avatottnak álmodozza. Igen jól tudom én azt, mert a’ mindennapi tapasztalás megtanított reá, hogy az írásnak eme szavai ,,a’ ki pedig magát fölmagasztalja, megaláztatik :itt az irói pályán szintoly mulhatlanul valósodik, mint a’ közéletben. Ennélfogva nem csak magamban fojtom el az önhizelgésnek minden magvait, hanem felebaráti szeretetemnél fogva másoknál is igyekezem azt eszközölni, figyelmeztetvén az önnagyság képzete által elragadtatott gőgöseket, hogy álszinöket minél hamarébb letörölni iparkodjanak , mert közel lehet azon idő , mellyben a’ literatúrai zivatar villámainak kénkő-párázata, a’ kendőzésül használt hófejér és rózsaszínű mázat, koromfeketévé analyzálhatja. — A’ hősköltemény’ megkivánatai, tudtomra ezek: 1) a’ kidolgozásra választott tárgy, vagy is a’ tulajdonképi főcselekvény nagy nemű legyen, azaz ollyan, mely egy’ világrésznek, vagy legalább is egy országnak, egy nemzetnek érdekeit magában foglalja; 2) a' fő cselekvénybe szőtt mellékletek, rendes össszefüggésben álljanak egymással és az egésszel; és 3) a’ cselekvő személyek ferkezete, éles vonatokkal, azaz, maradandó cselekvény-nyomokkal legyen festve , hogy azokra az olvasó, minden előfordultokkor ’s a’ műdarab végén is, mint különálló egyénre ráismerhessen. Nem szabad ezeken kívül hibázni mind azon sajátságoknak is, mellyek a’ költészet’ bármilly más ágazatában megkívántainak : illyenek a’ tiszta, könnyű ’s tárgyhoz és indulathoz alkalmazott nyelvezet; a’ képcsoportozatoknak helyes és ízletes összeállítása; a’ halmozatlanság , vagy is azon természetszerűség , minél fogva a’ legulább legrakodtabb képzeletek füzére is az egyszerűség bélyegét viseli; a’ hasonlításokbani gondosság és találtság; az eredetiség; a’ mértékbeni hibátlanság ; ’s a’ t. ’s a’ t. Ezen nézetekhez alkalmazottan mondandóm ki Csatar ítéletemet. Csatár, Hunyadi Jánosnak azon tettét foglalja magában, melly szerint G. Albert halála után, a’ török had által fenyegetett hazának, mellyre egy asszony vagy csecsemő kormányzása alatt ezer veszélyek valanak várhatók , egy’ lelkes és hatalmas, noha szerencsétlen férfiút ültetett király székébe; a’ minek kivitelét több politicai nézetek is (p. o. a’ 28 lapon) sürgették. — A’ cselekvény tehát nagy nemű ; mert országos érdek van vele összekapcsolva; egy’ egész nemzet tételes boldogsága jön vele érintésbe, mellynek czélja szent, ’s következése (időszakilag) nagy; mert a’ keletkezőben volt polgári háború általa lecsendesült; ’s belső béke és hatalmas király szerezteték az országnak. Most egyenesen átmegyn ek a’ cselekvő személyek’ felkezetének fejtegetésébe, ’s minthogy’ ez leginkább magánszerűleg vett cselekményeikből tűnik ki, ezek’ megemlítése után az általam fölhozott második kívánat meg- vagy’ nem-lételének kitüntetésére megyek át; mert igy’, midőn a’ serkezetek nyomoztatnak , az egyes cselekvények a’ főcselekvénnyel méretnek össze ; tehát szükségkép ki kell annak tűnnie: valyon egyik a’ másikkal nem csak czélszerű hanem szövedékes egységben van e vagy nincs. 1. Gar alelkezetére nézve nagyra vagy’ó , haszonkereső, őseire és rokonságára kevély lévén (14 lap) mintegy belső szükségből vagy’ királyságra, midőn Albert király halála után az özvegy Erzsébeten kívül, senki nálánál előbbkelő igényest nem látott. De ő ravasz ismert ön érdekét, Erzse királyné érdekével palástolja (15—16 lap) ’s az országos gyűlésen, az özvegy mellett emelé föl szavát (19—20 lap) ; de titkon saját, uralkodásvágya által ösztönözteték; mit eléggé bizonyít csak az is , hogy midőn a’ villongásokat megszüntető Huny’ady’ által terveit megsemisitetteknek látá (28.), a’ közvégzeményben nem csak meg nem nyugodott , hanem engesztelhetlen boszára gerjed. „— — ökleit egymásra sodorja. Mintha ezer darabokra akarná zúzni dühében Nagy Magyarországot“-------(34.) ’s magát az ördögöt kiáltja segítségül, nem lévén többé előtte semmi szent, semmi kíméletre méltó, csak czélját érhesse általa. ’S csak ő irhatot későbben, midőn Erzsébet neki nádorságot igért ’s a’ hadvitelét rá bízta, — illyen parancsot: (73— — 74 lap.) ,,A’ ki egyes szívvel nem hódol néki ’s az özvegy Fejedelemnőnek, — ki nem ismeri honni királynak A’ csecsemőt, suhogó kardjának vesszen ütésén, ’S összezúzott testét dobogó paripái tiporják !“ De Gara még ezen fölül szigorú és rendithetlen ember, ’s azt tartja : ,,— —- — —, a’ ki mit elkezd, ’S el nem végzi, nem is tett semmit--------( (334 1.) Nem is rázzák meg őt szerfölött a’ veszélyek (p. o. a’ visegrádi ostrom 61—64 1.) ; ’s midőn hallá is Hunyadi győzedelmét, csak el ám ült; sőt akkor sem rettent meg, midőn Budán a’ fölzudult rendek , a’ korona elsikkasztásáért darabokra akartak vágni (691), vagy midőn a’ sátán megjelentére még a’ vársark is reszketett (371.) Némi ellentételnek látszik ugyan ezekkel az, hogy’ ő a’ csatából futás által menekszik; de ez csak látszik; mert őt erre nem a’ félénkség birja, 's ezen előadást nem a’ historia teszi csupán szükségessé, hanem Garának lelkezete, t. i. a’ nagyravágyás, melly még mindig