Lobogó, 1964. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-08 / 15. szám

valódi sporthétvége volt. Bővelkedett­­ eseményekben, sportcsemegékben. Kinek-kinek tetszése szerint. Futball, box, atlétika s miegymást MÁR PÉNTEKEN elkezdődött. A Sport­csarnokban. A „száraz” eredmény: Ma­gyarország-Bulgária 14:6. Nemzetek közötti válogatott ökölvívó-mérkőzés. Dióhéjban a tízszer három menet, For­ró elhegedülte Sztojanov nótáját. Friss volt, pattogott mint egy csárdás. Amire a bolgár fiú felocsúdott, már hirdette a mérkőzésvezető a magyar öklöző győ­zelmét. Zúgott is a „Hajrá magyarok”. Aztán csendesebb lett a terem. Olim­piai bajnokunk, Török kapott ki, amúgy becsületesen a sokkal jobb, erősebb, keményebb M. Micevtől. (Ez volt a leg­­kisebb Micev. Volt még kettő.) Ezután Baranyai-bíztatás, majd üdvözléstől har­sogott a lelátó. Amikor aztán Kajdi is visszavágott egykori legyőzőjének, a hosszúkarú Pilicevnek (felvételünkön szemben a magyar öklöző), már lázba jött a zsúfolt nézőtér, és ekkor győzött a gyöngyösiek dédelgetett kedvence „Púpos”, azaz Tóth, a legidősebb Mi­cev, a bolgár csapat kapitánya ellen. Vastapsot kapott a javából. Kálmán veresége után még reménykedtek egy kicsit ellenfeleink, de a „három testőr”, vagyis Sebők, Csiszár és Dobó győzel­me után nem volt vitás a magyar siker. Ezen már csak szépíteni tudtak ellen­feleink­­ Budai vereségével . . . Hát így alakult a 14:6! Jó kis box volt ... NEM BABONÁSAK a Dózsa atlétái. A tizenharmadik felszabadulási váltó­futáson ismét megszerezték a vándor­zászlót. Immár hetedszer. A lila-fehérek nemcsak a felnőtt férfiak és ifi nők ver­senyében végeztek az első helyen, meg­nyerték a férfi ifjúsági versenyt is. Tu­lajdonképpen itt alakult ki a legna­gyobb küzdelem. Először a Honvéd ifi fiúk, majd az MTK fiataljai vezettek. Végül felnyomult a Dózsa-legénység és győzött. Megérdemlik, hogy felsoroljuk nevüket: Kamarás, Botta, Rakk, Meng, Nagy V., Tóth, Tímár, Fellner, Géczi, Varga, Danyi, Horváth L, Horváth I., Siroki, Csányi Gy. (Képünkön az ifik a Szabadság hídon) HÁROM MÉRKŐZÉS - három gól. No nem csak ennyi esett ezen a szom­bat-vasárnapi fordulón, csupán ezt a három gólt emelnénk ki a sok közül, (nem is volt olyan sok) egy-egy képpel is illusztrálva. Az első (felső képünkön) a „kis Fenyő” gólja. Történt pedig a Népstadion rendkívül unalmas, színvo­naltalan FTC—Csepel 2:0-ás mérkőzé­sén. Ez az első zöld-fehér dugó! Varga készítette elő, Pocsai és Kiss kissé el­aludt s máris zörgött a háló ... A má­sodik gól szerzője a sötét mezes (ha színes lap lennénk: piros-kék) Machos. Idő: szombat, hely: Népstadion. Ezzel a góllal egyenlített a Vasas a Dózsa ellen. Úgy történt, hogy Machos lőtt egy gólt - nem adta meg a bíró les címén, aztán Machos olyan méregbe jött, hogy később már egy lesgólt lőtt - ezt aztán megadta a bíró. Képünkön repül a labda Lung hálójába, repül Sóvári tóba Machos bokája felé. Az előbbi találta 1:11... Végül egy vasár­napi Lajos-gól a kettő közül. (Hogy mit tud ez a Tichy, ha jó erőben van, s kedvvel játszik!) Szinte sakk-mattolta az egész tatabányai védelmet. Pedig voltak vagy heten(!) Aztán megsuhín­­totta a labdát, hogy az meg sem állt Gelei hálójáig. Pedig a bányászkapus ezúttal is csapata legjobbja volt, s vá­logatott formában, nagy elődjéhez, Grosicshoz méltóan védett. Azért így is kapott kettőt­­ Tichytől, így győzött a Honvéd, azaz a Lajos a Tatabánya ellen 2:1-re. Vasárnap, úgy ebédidőtájt. Kispesten . . . HOPPE PÁL

Next