Lobogó, 1965. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-23 / 25. szám
Minden út Rómába vezet! Azaz, bocsánat, Balatonszemesre! Már ami ezt a szép napot illeti, amelyen egyúttal nem haragudott — úgy mint eddig — sem a víz, sem a nap istene, s így olyan idő köszöntött az érkezőkre, amilyenre már hetek óta áhítoztak az üdülők, így aztán mindenki elégedett volt. A mama, a gyerekek és a nagy „A"-k is. A mama Pécsről érkezett! Szép szem fiát, Nagy Balázst jött megtekinteni, hogyan is állja meg a helyét. — Meg kellett néznem, mit csinál itt a Balatonnál — mondta az édesanya és szeretettel simogatta meg a parton vacogó fiacskája kobakját. Az idő jó volt ugyan, de az úttörő hajómodellezőknek, akik az MHS rendezésében vettek részt az Országos Úttörő Bajnokságon mégsem elég meleg, hiszen a tizenkilenc fokos vízben három ízben kellett rajthoz állniuk, hogy eldöntsék a sorrendet. Ami a fegyelmezettséget illeti, így sem volt baj náluk. * — Kedves gyerekek, le a kalappal előttetek! Sokszor fegyelmezettebbek voltatok, mint a felnőttek! így dicsérte meg a verseny főrendezője az ország minden részéből összegyűlt legjobb úttörő modellezőket, akik jó hajóikkal és eredményeikkel is kitűntek. Hajóikkal, a nagy „A”-kal. karcsútestű, a hullámok hátán sikló, hófehér vásznú vitorlásaikkal, amelyek a magyar tengernek éppen úgy szemefényei, mint a nagy, embert is szállító testvérei. Ennek a kis hajónak is van vitorlája, tőkesúlya, szép áramvonalas teste, fordulékonysága, és egy sereg versenyzési készsége, de egy dologban mégis különbözik a „komoly” hajóktól: embert nem szállíthat. Mellettük viszont bárki állhat. Ott is álltak a legjobbak a vízben és sorra engedték útjukra a hajókat, akik közül Lengyel Tamásé bizonyult a legjobbnak. A BHG 13 éves „mestere” már régen készülődött erre a sikerre. — Szüleimmel itt évről évre láttunk ilyen hajómodellező versenyeket, s kedvet kaptam hozzá. Örülök, hogy ez a modellem jól mutatkozott be, s most újabb terveket szövök.Tamás és társai már a felnőtt kategóriákra készülnek. Úgynevezett „LJ”hajót kívánnak építeni, s ez nagyobb és jobb is, mint a mártani, amely nemzetközileg a legismertebb ifjúsági kategóriába tartozik. Csodák sem léteznek, nem kell megijedni. A sok fiú között egy lány is akadt, aki felvette a versenyt és nem is maradt szégyenben. Szalontai Máriának az összetett versenyben elért hatodik helye azt bizonyítja, hogy nem kell félni, helyes úton halad a női egyenjogúsítás a hajómodellező sportban is. Egy szó, mint száz! A hajómodellező gyerekek, akik a megyei bajnokságok legjobbjaiként, most első ízben jöttek össze az Országos Bajnokságra, az árbocot, a vitorlát, a hajótestből vízbenyúló tőkesúlyt jól ismerik, ügyesen kezelik, s olyan járatosak a víz és a széljárás megítélésében, hogy akár felnőtt vitorlásba is ülhetnének, ha!... Csak meg kell nőniük, és a kis vitorlásból nagy vitorlás lesz! A mama, aki Pécsről érkezett „szakmai Hogyan is fogja a szelet a vitorla? segítséget” ad PÉTER RÓBERT és NAGY Z. IMRE riportja