Lobogó, 1966. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-10 / 32. szám

zők irányításával a történelmi korok szokásait. Nemrég elkészült, korhű ruhák várják a jelenést, hogy minden olajozottan menjen majd a premieren, s mint ahányszor csak megrendezték, az idén is ragyogó látványosságot, nagyszerű élvezetet nyújtsanak a nagyvázsonyi lovasjátékok. M. T. Rákóczi külpolitikája Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország című művéről KÖPECZI BÉLA A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország című tudományos műve minden szempontból jelentős munka. Jelentős tárgya, anyaga és különösen szemlélete miatt. Hiszen oly szegények vagyunk a marxizmus alkotó és tevékeny alkalmazásában és Köpeczi Béla írása ezt a nagy feladatot példásan teljesíti. Minden munka sikere a célkitűzés nagyságától, igazától és a vállalt feladatok konkrét megoldásától függ. A szerző könyvének előszavában alaposan megindokolja tudományos vállalkozásának módszerét és időszerűségét. Legelőször egy közkeletű váddal akar leszámolni, azzal ugyanis, hogy a múltba fordul. Erre a kérdésre nyomatékos válasz maga a mű és az az erkölcsi és szellemi felelősség, amely minden nemzedék kötelességévé teszi történelmi múltunk korszerű elemzését. A magyar történetírás sokat tett a kuruckor megörökítéséért, felidézéséért, de munkáinak sokszor szűk határt szabott a szellemtörténet idealizmusa vagy a magyarság-tudomány hamis mítosza. Joggal és méltán hivatkozik Köpeczi Béla arra a Marx-tanulmányra, amelyet a tudományos szocializmus mestere a XVIII. század titkos diplomáciájának történetéről írt, s amelyben többek között ezt olvashatjuk ,hogy megértsünk egy meghatározott történelmi kort, be kell lépnünk határai mögé és össze kell hasonlítanunk más történelmi korokkal. Ha ítélni akarunk kormányokról és cselekedeteikről, saját korunkhoz és kortársaink tudatához kell mérnünk". EZT A KORTÁRSI TUDATOT, elsősorban a franciákét tanulmányozta a szerző. Elmélyült az egykorú francia sajtóban, röpiratokban, a történelmi és a szépirodalmi művekben és kutatásának friss eredményeit a konkrét történelmi viszonyok közepette mérlegeli. Ismerteti és elemzi Rákóczi Ferenc és a francia udvar diplomáciai kapcsolatait, mégpedig alapos, eredeti és fáradságos forráskutatás alapján, feltárja a korabeli sajtó és a külpolitika kapcsolatait mégpedig nemcsak a franciaországi, hanem a Hollandiában megjelent francia parrtslettek alapján is. Köpeczi Béla irodalomtörténeti feladattal kezdte, de munka közben bebizonyult Marx fenti álláspontjának igazsága, vizsgálódását ki kellett terjesztenie a diplomácia történetére, s végül magára a világtörténetre is. Vállalkozásának belső története is marxista módszerének igazolása, az egyes jelenségek csak összefüggéseikben és mozgásukban világíthatók meg, eddig sejtelmes vagy sejtett eseményekre csak a konkrét történelem tud válaszolni. Mit is mond a ma számára ez a könyv? Azt, hogy a történelmi megítélésnek mindig a gazdasági és hatalmi viszonyok mérlegelésén kell nyugodnia. Köpeczi Béla II. Rákóczi Ferenc és a francia udvar kapcsolatait korszakokra osztja. A szabadságharc kezdetén XIV. Lajos követe, Bonnac márki hasztalan érvel uránál a magyar felkelés jogszerűsége mellett. Mindaddig, amíg a spanyol örökösödési háború harcterein a franciák győznek, érvelése hatástalan marad. Mihelyt 1703 végén a francia katonai pozíció meggyengül és Rákóczi győzelmeket arat, azonnal megmozdul a diplomáciai kar, hogy a magyar felkelést jogos szabadságharcként igazolja. Köpeczi Béla forráskutatása gazdagon bizonyítja, hogy Franciaország konkrét hatalmi érdekei miként változtatták meg korszakonként Rákóczi ügyének francia megítélését. AZ A TÖRTÉNELMI SZEMLÉLET, amely Magyarország történelmi sorsát kizárólag belső viszonyaiból magyarázta -, s amely éppúgy szül nacionalizmust, mint kicsinyes provincializmust — a könyvben cáfolatra és kemény bírálatra talál. Nemcsak azt az anyagi segítséget világítja meg a munka, amelyben Rákóczi szabadságharca részesült, hanem azokat a katonai erőviszonyokat is, amelyek Európában a magyarság küzdelmeit hol erősítették, hol gyengítették. A magyar—francia kapcsolatokban jelentős fordulatot jelentett Des Alleurs márki diplomáciai küldetése. Köpeczi Béla írja: „Des Alleurs magyarországi jelentéseit szinte hiánytalanul megőrizte a párizsi külügyminisztérium levéltára, de ez a levelezés — néhány részletétől eltekintve — mind ez ideig csaknem teljesen ismeretlen maradt a történettudomány számára”. Ezeknek a jelentéseknek részletes közlése — amelyek betekintést nyújtanak a magyarországi harcok katonai, politikai, társadalmi értékelésébe — a mű egyik példás érdeme. Ezek a jelentések oszlattak el többek közt olyan téves — Márkis Sándor által képviselt — nézeteket, mintha a francia altábornagy kezdettől fogva a fejedelem ellensége lett volna. I. Lipót halála új helyzetet teremtett. Franciaország, amelyet Gibraltár elfoglalása, Anglia sikerei fájdalmasan érintettek, attól tartott, hogy Ausztria új uralkodója Anglia és Hollandia tanácsára hajlik majd a magyarsággal való kiegyezésre. Des Alleurs jelentése így szól: „ha nem lehet megakadályozni a Béccsel való tárgyalások folytatását, legalább húzni kell azokat és erőteljesen támadólag cselekedni”. A TANULMÁNY közel hozza hozzánk a távolit, és Európa hatalmi harcainak gazdag és élő szövevényét világítja meg Rákóczi Ferenc szabadságharca körül. Így rajzolódik elénk Magyarország kapcsolata a korabeli Európával, mert a tanulmány kiterjed az Oroszországgal lezajlott tárgyalásokra is. Alapos és gondos munkája megismertet bennünket a francia sajtóval és a korabeli közvéleménnyel, a szabadságharc külföldi propagandájával, a korabeli folyóiratokkal és pamflettekkel és azzal is, hogy miképpen tükröződik Rákóczi kora a francia szépirodalomban. Mindebből joggal mutathat rá a tanulmány kritikusa a tárgy gazdagságára, forráskutatásainak izgalmas érdekességére, szemléletének korszerűségére és arra, hogy a hazai történetírás e munkával valóban gazdagodott. S ez nemcsak az író, hanem a magyar marxizmus sikere is. BARABÁS TIBOR TENGER 4’ TEVÉK . , , , ,,, , ,, . Fújják a párát, orrlikuk remeg. A karszthegyek mögül kénsárga lángok inukban évek dalolnak régi kévéje zúdul a vízre: hullámok szitkokat s perzselő homokszemet, búzavirága kéklik a hallgatag tájon — libbenti szél, simulva táncol. A kőkemény, fáradt patak alatt, magasból örvénylő, tarajos fényfolt, csillagot szórnak az utcakövek, pasztellkék szemében fürdik az égbolt s vörösre festik a fehér falat. 2. KIKÖTŐ 5* KECSKE Alkony. A kecske fehér Müezzin harsog, ébred a város, szőre felborzolódik. Hajók füstjétől örökké álmos közeleg a csípős éj,halászok arcán csendes áhítat, duzzad már kövér tőgye. Gőzdaru indul s a hajók felett, görbe szarvában a szél - mint hatalmas, szürke kábelhidak - szagos fűszálat himbál, ívelnek egymásba az emberek. 6. ÉJSZAKA a RCZFÉ A kutyák csaholása messzire Dyjre hallik az éjben. A csapáson dámgida ébred, öt óra után fehérkötenyes szívdobogással, leányka hordja a török kávét. Sárga szemétől lángra gyullad a Tegnap még feredzsa fedte szépségét, távoli erdő, s ma erdei fenyők gyantaszagával s reggelig füstben parázslik magános nesztelen libben a topánkában. víztorony álma.