Lobogó, 1975. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-17 / 29. szám
„Ki fölmegy a Mecsek tetejére és lenéz az alatta elterülő Pécsre és bár vidékére, ah, az nagymértékben élvezheti a szép természetnek minden kellemeit, élvezheti mindazt, amit a képzelő tehetség csak alkothat és a hazai történet tudása föleleveníthet a honfi kebelbe.” Ezt írta egykoron Haas Mihály, a szépművészetek és a bölcsészet tanára Pécsről és vidékéről. A százados szálerdők, az ezer színben pompázó vadvirágtenger, Gázi Khasim pasa dzsámijának fénylő kupolája eltakarta figyelő szeme elől a dohos, sötét lakások szegénységét, nem hallotta a csákányok éles sikolyát, amint utat törtek a kőzetben a szénért. Pedig tudott róla. Írja a könyvében, hogy „huszonegy polgárnak valának bányái”. De messzire jutottunk Haas Mihálytól és a kis Komló falutól. A rozoea múlt átváltott a jövőbe, megszépítette, megtermékenyítette a komlói völgyeket és halmokat Meg kellett mozgatni a földet, hogy várost emeljünk föléje. Fölépült Komló, a szén városa. Hét dombon, mint az ókori Róma. A KökönyösSzéles vállán egész városrészt emel magasba. Komló most öltözteti új házruhákba virágos dombjait — Kökönyös, Kossuth-akna, Dávidföld, Kenderföld, Somogtető, Szilvás, Gesztenyés. völgyekbe zárt utcáit. Huszonnégy éve szabják, betonozzák a várost. A házak egymás fölé ágaskodnak a völgyben és a dombokon. A nyári verőfényben csillognak az épületsorok ablakszemei. Vidámságot, melegséget, tisztaságot sugároznak. De a régi falukép maradványait még nem sikerült teljesen felszámolni. Komlónak, a szocialista városnak a történetét a 3 éves és az első 5 éves terv alapozta meg. Népgazdasági szükségszerűség lett a komlói hasszén erőteljes feltárásai A tervek Komlótól a dunapentelei — dunaújvárosi — kohászati és vasipari művek kokszellátását várták. Komló Kossuth-bánya látképe Lovas István állami díjas csapatvezető vájár