Lobogó, 1978. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-09 / 6. szám

keres, világszerte elismert ze­neszerzővé kell válnia ahhoz, hogy ezek a gyűjtések napvi­lágot láthassanak, s társadal­mi változások az országban, hogy mindennapi kenyérként, méltó helyükre, a katedrára, s onnan a gyermekfejekbe köl­tözzenek. Bartók és Kodály tájékoz­tatják egymást gyűjtéseik ta­pasztalatáról, kicserélik mód­szereiket, eredményeiket, meg­köttetik az együttműködés. „Feltetszett előttünk egy a népből újjászületett, művelt Magyarország képe. Ennek a megvalósítására rászántuk éle­tünket.” Kodály doktori disszertáció­jának címe: A magyar népdal strófa-szerkezete. Gyakran vesz erőt rajta az elkeseredés. Hiszen Berlinben, Párizsban, Olaszországban jár­va, a zenei élet minden léleg­zetvételét nyomon követve, és gyarapítva egyre klasszikus zenei műveltségét világosan látja, hogy minden igazán nagy muzsika népi ihletésű. Csak úgy lehet nemzetközi ér­téket létrehozni, hogy először saját értékeinket felfedezzük, magunkba építjük. A magyar muzsika csak a népdalból, a nemzeti zenéből táplálkozva, azt művészi hevülettel magas­ra emelve kaphat megillető helyet a zenei életben. De mintha itthon egyre kemé­nyebb, értetlenebb lenne a közfelfogás. Csak a gyökérte­­len, sehonnan sem táplálkozó szalonmuzsika vonzaná-rin­­gatná a közönséget. Bartókhoz írt leveléből kiérezhető az időnkénti csüggedés: ......azt hiszem, azóta maga is arra az álláspontra helyez­kedett, hogy a legcélszerűbb a magyar közönségre egy nagy, általános és állandó­­ménkű vágja meg«-et ereszteni és nyugodtan tovább nem törőd­ni vele. Végtére is nem lehet a szamárba fácánpecsenyét tömni, ha meg eszi is, meg­árt neki.” Fáradhatatlan. Gyűjt, zenét szerez, szembefordulva a „hi­vatalos” zenefelfogással, cikke­ket ír a népi muzsika érintet­lenségét, hímességét, ereden­­dőségét bizonyítva. Hangja, ha olykor úgy tetszik süket fülek­re talál is, mégsem teljesen pusztába kiáltott szó. 1907 szeptemberében a Ze­neakadémia már a Liszt Fe­renc téri épületben kezdi a tanévt. Az intézet évkönyve hírül adja: „A növendékek megszaporodásával, s Herzfeld tanár működésének a zene­szerzési tanszakra való átuta­lásával, új zeneelmélet tanár beállítása vált szükségessé”. Neve: Kodály Zoltán. MÜLLER TIBOR A budapesti Zeneakadémia új épülete a Liszt Ferenc téren Egy kirándulás, gyűjtőúttal egybekötve: Kodály, Kodályné és Bartók Béla o E3

Next