Katolikus főgimnázium, Lőcse, 1873
A 110. és 130. olympius közé eső úgynevezett újnemű görög vígjáték jellemzőte. Etnikai tanulmány. Midőn a világhódító Nagy Sándor roppant birodalma sírba szállott, apród utókirályai a bíbor már úgyszólván mélyette, penészfogta rongyai után kapkodtak, és egyes hadkapitányok görög és görögös tartományokban bérenc avagy zsoldos katonáiktól, — kik mintegy rettenthetetlen marcona nép készen állottak eladni szolgálatukat s vérüket annak, a ki megfizette — szükségparancsolta szigorral cselesen elszedték a már úgy se sokat érő zászlókat, hogy ezeket, mint a hőskorszak megbecsülhetetlen maradványait, királyi méltóság után vágyakodó fővezéreiknek eladhassák. — Minthogy pedig az úgynevezett ephemér birodalom világrenditő tere oda volt, oda volt az erkölcsi kötelékek meglazultával a birodalom messzire hatott tekintélye is. A görög polgárok sürgelmes ipara, kereskedelmi szelleme különösen gyarmatosítások által messzire éreztető még üde életrevalóságát, felkelté mindenütt a szunyadozó tetterőket és mindenütt élő versenyt, szellemi mozgást, tevékenységet idéze elő a világgal való közlekedésben, mi által, valamint a makedóni korszakban történt hódítások által is a görög és keleti népek sokféle, röviden nem is ecsetelhető, érintkezésbe jöttek egymással, úgy hogy görög és név szerint perzsa erkölcsök egymást elkerülhetetlenül áthatották. — Ámde a görögök ama szokása által, zsoldos katonák segélyével hadakozni, továbbá a foganatosított sok ázsiai hadjárat következtében , a háború könnyen és azonnal gyümölcsöző mesterséggé fajult el, melyre — a dolog természetes menete szerint — a sok regényes folyóvíz s hegylánc szeldeste, nem különben kiválóan égkegyelte Görögország minden vidékéről